Menü

Nem ússzuk meg szárazon

Egy jó kártyajátékos mindig tudja mikor játssza ki a lapjait. De a Szabadúszók francia filmnek nem kellett csodát tennie. A kint veszedelmesen népszerű Gilles Lellouche átállt a kamera másik oldalára és elénk varázsolt egy kissé morbid, kesernyés vígjáték/drámát. A leosztás remek. Adott a főhős, Mathieu Amalric (Szkafander és pillangó, Quantum csendje), aki két éve depressziós és nem csinál semmit. A dilibogyó szedést és az elveszettséget csak egy dolog szakítja meg, mikor néha kimozdul otthonról. Azonban egyszer csak egy férfi szinkronúszó csapatban találja magát. Itt tényleg mindenkinek megvan a maga sztorija. Csak kapkodjuk a fejünket annyi remek frankofón színészt sikerült megszerezni a filmhez. Itt van például a legviccesebb belga komikus, Benoit Poelvoorde mint kiégett vállalkozó, míg a mindig csodás Guillaume Canet szigorú gyár műszakvezető. Ami közös a maroknyi kicsit pocakos átlagemberben, hogy a csoportterápiával egybekötött tréningeken lassanként csapattá, családdá válnak és megváltják magukat.

A rutin habár nagy úr, de a szinkronúszás, a sport sok mindenen átsegít. Anyagi csődön éppúgy, mint a válásokon. A film angol címe is igen plasztikus és remek, hiszen az Úszol vagy elsüllyedsz. És valóban, főhőseink ízig-vérig lúzerek, akiket az tart életben, hogy merik vállalni magukat: a feminim oldalukat és a szinkronúszást. Szépen a keserédes fél poénok közepette rádöbbenünk mi is, hogy az élet nagy sikerei a mindennapokban vannak. Az önmagunkba vetett hit és az életszeretet határoz meg mindent és teremti meg őket. A maroknyi kis dream team pedig felnő a feladathoz és végül beneveznek még a világbajnokságra is. Kezdetét veszi a felkészülés, amely nem akármilyen változásokat okoz bennük és edzőikben egyaránt.

A Szabadúszók aprócska hibája talán az, hogy pár nagy ziccert kihagy és jóval kevésbé vicces, mint amit az alaphelyzet vagy az előzetese ígérne. Ennek ellenére nagyon kedves darab, ahol ismét, mint annyiszor a francia filmekben, a mindennapok embere, emberei kerül(nek) előtérbe. A kis gondok, az identitásválságok és a legfontosabb üzenet, hogy szeressük egymást és magunkat gyerekek, mert csak így megy. Sapit felvenni és irány az uszoda. Higgyétek el megéri.

John Wick világa balettel újratöltve

A John Wick-filmek bűnös élvezetet jelentettek minden akciórajongónak. Ez a jelen állás szerint négy rész finom stílushullámzás volt a kaszkadőrök akcióorgiája, az extrém fegyverfetisizmus és a letisztult, maszkulin westernek botegyszerű dramaturgiája közt. Ennek oldalbordájából nőtt ki és szeretne méltó folytatás lenni a feminista párja, a Ballerina, amelyben Ana de Armas szövi újra és tovább a John Wick-moziuniverzum bérgyilkosokkal és titkos klánokkal teletűzdelt, videójátékszerű világát. A történet vajon megüti-e a szórakoztató elődök szintjét, és ez a törékeny, csinos nő eléggé meggyőző lesz-e gyilkológépszerepben? Ezekre kerestem a választ a moziban.

Tündék és ördögfiak nagyvásznon

Dargay Attila – a magyar rajzfilmgyártás ikonikus alakjának –, a Vuk és a Ludas Matyi alkotójának régi álma vált valóra. Vörösmarty Mihály költeménye, a Csongor és Tünde ötven év után végre animációs feldolgozást kapott. A művész figuratervei alapján készült, de a mai kor gyermekei számára talán kevésbé ismert mű, felveti a kérdést, hogy vajon mit üzenhet ez a modernizált klasszikus a kiskorú nézőknek és a szüleiknek, különösen, hogy a feldolgozás igazi hőse egy dialógíró, Speier Dávid?

A Karate kölyök koncepció még mindig eladható!

A Karate kölyök 1984-ben tarolt a vásznon, hiszen az idegen környezethez köztudottan csak a karate és a Puffin adhat erőt és mindent lebíró akaratot. Az alapkoncepció megmaradt. Ezúttal a két felejthető folytatás, a kedvelhető hat évados tévésorozat (Cobra Kai) valamint a kung-fura kihegyezett 2010-es Jackie Chan-nel fémjelzett remake-szerűség (inkább átirat) hibridje kerül a vászonra. A címe a sokatmondó: Karate kölyök - Legendák. Itt már a kínai szál, azaz mindenki Jackie-je, mint edző és az eredeti részek főhőse, a meglepően kisfiúsan öregedő Ralph Macchio segít egy fiatal pekingi harcosnak New Yorkban a harc által meglelni a világbékét.

Ez itt a Teltház helye!

Aki virtuóz komédiára vágyik, annak egy jó esély lehet a kikapcsolódásra a Játékszín Teltház című darabja, amely egy one-man show. Egy színész, Nagy Sándor alakítja Manhattan legfelkapottabb éttermének telefonos ügyfélszolgálatát, az asztalfoglalások főzsonglőrét. Emellett mivel ez egyszemélyes darab, így minden, közel negyven karaktert is ő elevenít meg. A sok humoros beszólás garantált, de vajon összeállt-e, ez az eredetileg kinn még 99-ben debütált mű egy önmagában is működő egységgé vagy szétfolyik a vicces karakterek bemutatása közepette? Ennek jártam utána.

A világ nyolcadjára is, ezúttal végleg megmenekül!

A 80-as évek egyik klasszikus tévésorozatából, igazi, profi kémfilm franchise épült ki szűk harminc év alatt. A Mission Impossible elvitt minket a világ összes tájára, lélegzetállító akció mutatványokkal tarkítva élhettük át a kémvilág minden rezdülését. Most eljött a búcsú ideje, Tom Cruise elköszön ikonikus szerepétől. A mostani mozi, A végső leszámolás, a záró része a két epizódra vágott történetnek. Kérdés, hogy a megalomán, több százmilliós költségvetés meg a megszokott stáb klasszikust alkotott-e, vagy csak egy korrekt hattyúdalát a brandnek?