Lekvárfőzés egyszerűen – nemcsak gyakorlott háziasszonyoknak

Bár hatalmas vállalkozásnak tűnik egy nagyobb mennyiség elkészítése, valójában nem olyan nehéz. Sőt, a gyakorlatlanabb szakácsok is nyugodtan megpróbálkozhatnak vele, hiszen nem is olyan könnyű elrontani, mint gondoljuk.

Első lépésként válasszunk hozzá gyümölcsöt. Nyilván a barack és a szilva a legkézenfekvőbb megoldások, de figyeljünk, hogy mindenképpen szezonális gyümölcsre essen a választásunk! Finom lekvárt tudunk még főzni meggyből, málnából, almából, körtéből, áfonyából, szederből, eperből, birsalmából, és újabban egyre többen főznek narancsból is. Nem jó választás azonban az őszibarack, a dinnye, és semmi olyan gyümölcs, aminek túl sok leve van.

A kiválasztott gyümölcs legyen legalább öt kiló, hogy a mag eltávolítása és a főzés után még legyen mit az üvegbe tennünk. Ha vastag héjú gyümölcsről van szó (pl. sárgabarack), akkor a héj nagy részét távolítsuk el. Ehhez forró vízbe tegyük a gyümölcsöt két percre, majd óvatosan válasszuk le a héját! Ha nem igényel hámozást a gyümölcs, akkor a magok eltávolításával kezdjük! A magot gyűjthetjük egy külön edénybe, mert a végén szórhatunk belőle a főzőedény aljába. Ez segít abban, hogy a lekvár ne ragadjon vagy égjen le. Persze, a kavargatás is ezt a célt szolgálja.

Ha készen áll a gyümölcsünk, akkor tegyük egy nagyon magas falú edénybe, vagy ha nagyobb mennyiségről van szó, akkor akár kinti üstbe. A gyümölcsre öntsünk egy kevés vizet, amennyi nem lepi el, és gyújtsuk meg a lángot alatta. A vizet szépen elfövi majd a lekvárunk. Ízlés szerint cukrozzuk, vagy édesítőszert is használhatunk hozzá. A lényeg, hogy sűrűre kell főzni, mert a híg, vizes állagú lekvár hamarabb romlik és penészedik. Ha szép, sűrű lekvárt kaptunk, akkor eldönthetjük, hogy össze akarjuk-e turmixolni a benne lévő gyümölcsdarabokat, vagy sem. Ha összeturmixoljuk, akkor egy sokkal homogénebb állagú szószt kapunk, de a darabos lekvárnak is megvannak a maga előnyei. Ha valaki kemény, dzsemes állagot szeretne, akkor tehet bele dzsemfixet, de friss házi lekvár esetében ez sokszor csak ront a minőségen. Jól jön azonban legalább egy kevés dzsemfix az olyan lekvárokba, mint az eper, a málna és az áfonya, ezek ugyanis sokkal levesebb lekvárt adnak.

Ha kész vagyunk, akkor nincs más hátra, mint üvegbe rakni, tartósítót tenni rá, és légmentesen lezárni. Ezután egy pár napig még ládában, rongyok között érdemes tárolni, hogy biztosan az összes levegő kiszoruljon, és minél tartósabb legyen, majd ezután tehetjük is a kamrába.

Természetesen lehet kisebb adagot főzni, ami kizárólag egy fogyasztásra elég. A módszer ugyanaz, de tartósítani nem kell. Kiváló, ha a friss palacsintát frissen készített házi lekvárral tálaljuk. A lekvárt kombinálhatjuk más ízekkel is, például csokoládéval, marcipánnal, dióval vagy mákkal. Az eredmény garantáltan különleges és nagyon finom lesz.