Menü

Lekvárfőzés egyszerűen – nemcsak gyakorlott háziasszonyoknak

Bár hatalmas vállalkozásnak tűnik egy nagyobb mennyiség elkészítése, valójában nem olyan nehéz. Sőt, a gyakorlatlanabb szakácsok is nyugodtan megpróbálkozhatnak vele, hiszen nem is olyan könnyű elrontani, mint gondoljuk.

Első lépésként válasszunk hozzá gyümölcsöt. Nyilván a barack és a szilva a legkézenfekvőbb megoldások, de figyeljünk, hogy mindenképpen szezonális gyümölcsre essen a választásunk! Finom lekvárt tudunk még főzni meggyből, málnából, almából, körtéből, áfonyából, szederből, eperből, birsalmából, és újabban egyre többen főznek narancsból is. Nem jó választás azonban az őszibarack, a dinnye, és semmi olyan gyümölcs, aminek túl sok leve van.

A kiválasztott gyümölcs legyen legalább öt kiló, hogy a mag eltávolítása és a főzés után még legyen mit az üvegbe tennünk. Ha vastag héjú gyümölcsről van szó (pl. sárgabarack), akkor a héj nagy részét távolítsuk el. Ehhez forró vízbe tegyük a gyümölcsöt két percre, majd óvatosan válasszuk le a héját! Ha nem igényel hámozást a gyümölcs, akkor a magok eltávolításával kezdjük! A magot gyűjthetjük egy külön edénybe, mert a végén szórhatunk belőle a főzőedény aljába. Ez segít abban, hogy a lekvár ne ragadjon vagy égjen le. Persze, a kavargatás is ezt a célt szolgálja.

Ha készen áll a gyümölcsünk, akkor tegyük egy nagyon magas falú edénybe, vagy ha nagyobb mennyiségről van szó, akkor akár kinti üstbe. A gyümölcsre öntsünk egy kevés vizet, amennyi nem lepi el, és gyújtsuk meg a lángot alatta. A vizet szépen elfövi majd a lekvárunk. Ízlés szerint cukrozzuk, vagy édesítőszert is használhatunk hozzá. A lényeg, hogy sűrűre kell főzni, mert a híg, vizes állagú lekvár hamarabb romlik és penészedik. Ha szép, sűrű lekvárt kaptunk, akkor eldönthetjük, hogy össze akarjuk-e turmixolni a benne lévő gyümölcsdarabokat, vagy sem. Ha összeturmixoljuk, akkor egy sokkal homogénebb állagú szószt kapunk, de a darabos lekvárnak is megvannak a maga előnyei. Ha valaki kemény, dzsemes állagot szeretne, akkor tehet bele dzsemfixet, de friss házi lekvár esetében ez sokszor csak ront a minőségen. Jól jön azonban legalább egy kevés dzsemfix az olyan lekvárokba, mint az eper, a málna és az áfonya, ezek ugyanis sokkal levesebb lekvárt adnak.

Ha kész vagyunk, akkor nincs más hátra, mint üvegbe rakni, tartósítót tenni rá, és légmentesen lezárni. Ezután egy pár napig még ládában, rongyok között érdemes tárolni, hogy biztosan az összes levegő kiszoruljon, és minél tartósabb legyen, majd ezután tehetjük is a kamrába.

Természetesen lehet kisebb adagot főzni, ami kizárólag egy fogyasztásra elég. A módszer ugyanaz, de tartósítani nem kell. Kiváló, ha a friss palacsintát frissen készített házi lekvárral tálaljuk. A lekvárt kombinálhatjuk más ízekkel is, például csokoládéval, marcipánnal, dióval vagy mákkal. Az eredmény garantáltan különleges és nagyon finom lesz.

A természet színei és az izlandi reggeli

A tudatos táplálkozás térnyerésével egyre nagyobb figyelmet kapnak a természetes alapanyagok. A mesterséges adalékok helyett sok gyártó növényi eredetű színezékekhez nyúl, miközben az izlandi skyr fehérjedús, könnyű reggeliként hódít világszerte. A két trend jól mutatja, hogy a fogyasztók ma már nemcsak az ízt, hanem az összetevők tisztaságát is keresik.

Torkos Csütörtök – a nap, amikor féláron ünnepel a gasztronómia

A Torkos Csütörtök hosszú éveken át a hazai vendéglátás egyik legjobban várt eseménye volt. A farsangi időszak lezárásához kapcsolódva, hamvazószerda utáni csütörtökön rendezték meg, és az volt a lényege, hogy az akcióhoz csatlakozó éttermek jelentős kedvezményt adtak a teljes fogyasztásra.

40 nap, ami rólad szól – Elkezdődött a nagyböjt, itt az idő változtatni

Hamvazószerdával hivatalosan is elindult a 40 napos böjt időszaka, ami nemcsak az egyházi év fontos része, hanem remek lehetőség arra is, hogy egy kicsit rendet tegyünk magunkban.

Selymes, gyors és elronthatatlan – Miért népszerűek a krémlevesek?

Van valami egyszerű és időtálló abban, amikor egy tál gőzölgő vagy éppen hűsítő krémleves kerül az asztalra. Nem hivalkodik, nem túlbonyolított, mégis finom. Az elmúlt években éttermek szezonális kínálatában, street food helyeken és az otthoni konyhákban egyaránt megjelent. Azonban miért lett ennyire népszerű, és miért érzik sokan azt, hogy ez az a fogás, amit nem lehet elrontani?

A ricinusolaj: természetes csodaszer vagy túlértékelt házi praktika?

A ricinusolaj évszázadok óta ismert és alkalmazott növényi olaj, amelyet a ricinus növény (Ricinus communis) magjából sajtolnak. Sűrű, halványsárga színű folyadék, jellegzetesen viszkózus állaggal. Bár sokan „csodaszerként” emlegetik, érdemes közelebbről megvizsgálni, mire valóban jó, és mikor kell óvatosnak lenni vele.