Menü

Pár perc és rend

Sok olyan otthont látok akaratlanul is, ahol szinte káosz uralkodik, zsúfoltság, koszos edények. Nem bámészkodok természetesen, csak szembetűnő. Belépéskor nem tudsz leülni, az előszoba tele pakolva, a székeken ruhák ledobálva, az ágy bevetetlen. Sokszor nincs időnk kitakarítani hétköznap, tudom, én is megszenvedem a munka mellett a háztartást és gyakran érzem, hogy legszívesebben felülnék a kupi tetejére és onnan nézelődnék, de… de…

De! Már megszoktam, megtanultam, hogy melyek azok a pillanatok alatt elvégezhető dolgok, amelyekkel a rend látszatát kelthetjük. Nem a takarításról beszélek, a rendről. A rendetlenség frusztrál, a rend egyfajta belső nyugalmat is jelent, a szemnek is szebb egy rendezett lakásba hazaérni, ezért:

Én minden este vagy kora reggel elpakolok (a családom után) minden ledobott ruhát. A cipőt elteszem, mert tudom, hogy ha másnap másik cipőbe ugrik bele reggel a gyermek, akkor holnap már két pár cipő hever az előszobában.

A férjem is azt mondja a ledobott pólóra, hogy holnap még jó lesz a műhelybe, de tudom, hogy másikat fog elővenni a szekrényből, csak éppen most lusta elpakolni.

A mosogatótálca roskadásig edénnyel-elpakolom. Reggel úgyis kiegészül pár tányérral és bögrével, legyen hely.

A konyhai zsúfoltságot kosarakkal oldom meg, beledobálom a fűszereket, vagy liszteket és kész, el van téve szem elől, már nem zsúfolt a munkapult.

A gyerekszobában kizárólag tárolókat vagyok hajlandó használni, semmi kütyü szanaszét, a legó meg úgysem kerül vissza ugyanabba a bolti dobozba-tudom. Jó annak is egy tároló.

A csekkeknek, leveleknek praktikus az előszobafalra erősített levéltartó, ott megvan mindig az aktuális befizetni való, az újságoknak pedig újságtartó a megoldás, s mivel prospektusok nélkül úgysem jövünk haza – nálunk még a férjem is hoz haza még egyet mindenből – így azok is a tartóban landolnak egy időre. De legalább nem az étkezőasztalra dobva.

Nézzük át a kézitáskát, egy női táska hajajjj miket nem rejt, pláne, ha nagy. Én a kis retikülökre szavazok, így nem pakolják tele a fiaim kövekkel meg botokkal, de aki nagy táskát hord, annak érdemes időnként átnézni, biztos, hogy nem cipel pár felesleges holmit, lejárt buszjegyet, féléves blokkot, csomó használt papírzsepit, gyerekjátékokat? (de)

Az autóban is ez a követendő irány. A szemetet kiszálláskor kidobom, a csomagtartóban sem hurcolok felesleges dolgokat, műanyagflakont, kólásüveget, csokipapírt.

S szerintem a munkahelyen ugyanez a helyzet. Akárhol is dolgozol, a munkád alapja a tiszta és rendezett környezet, s ez alapján ítélnek meg téged is. Miután abbahagytad az aznapi munkát, hagyd rendezetten az asztalod, külön mappában az aktuális másnapi teendőket, tárolóban, kosarakban rendszerezve, amit lehet. Keríts sort arra, hogy pár perc alatt a helyükre tedd a dolgokat és úgy távozz. A kávésbögrét mosd el. Még el is törölheted az asztalod. Másnap örülni fogsz a rendezett környezetnek.

Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés

Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.

Meddig marad biztonságos a pohárban hagyott víz?

Sokan készítenek ki este egy pohár vizet az ágyuk mellé, hogy ébredés után ne kelljen rögtön a konyhába menniük. Mások egész nap az íróasztalukon tartják az innivalójukat, és időnként kortyolnak belőle. Bár a víz nem romlandó élelmiszer a hagyományos értelemben, a kitöltés után már több olyan tényező is befolyásolhatja a tisztaságát, amelyre érdemes odafigyelni.

Van kiút a kizsákmányolásból – így segít a Névtelen Utak Alapítvány

Egyetlen mondattal könnyű lezárni egy történetet: „Miért nem lép ki?” A valóság azonban sokkal bonyolultabb. A kizsákmányolásból való szabadulás nem egyetlen döntés, hanem gyakran hosszú és nehéz út. A Névtelen Utak Alapítvány olyan nőkkel dolgozik, akik a prostitúció és az emberkereskedelem áldozataivá váltak, és abban segíti őket, hogy újra biztonságban érezhessék magukat, és esélyt kapjanak egy másik életre.

Miért szeretjük a horrorfilmeket?

Vibráló villanykörte, résnyire nyitott ajtó, a háttérben halkan szóló zene. Pontosan tudjuk, mi következik, mégis kényelmesen hátradőlünk, és várjuk a borzongást. De vajon miért keressük önként azt az érzést, amelytől egyébként menekülnénk?

Ecetet fújnak a bejárati ajtóra: a hétköznapi házi praktika mögött meglepő hiedelem is állhat

A bejárati ajtó nem csupán arra szolgál, hogy elválassza otthonunkat a külvilágtól. Egyesek szerint különleges jelentősége is van, hiszen ezen keresztül lépünk be a lakásunkba, és itt találkozik a személyes életterünk a külvilág hatásaival. Talán ezért sem meglepő, hogy különféle házi praktikák és hiedelmek kapcsolódnak hozzá. Az egyik interneten terjedő szokás szerint érdemes ecetes vízzel áttörölni vagy bepermetezni a bejárat környékét. De vajon miért teszik ezt, és valóban van értelme a módszernek?