Menü

Pár perc és rend

Sok olyan otthont látok akaratlanul is, ahol szinte káosz uralkodik, zsúfoltság, koszos edények. Nem bámészkodok természetesen, csak szembetűnő. Belépéskor nem tudsz leülni, az előszoba tele pakolva, a székeken ruhák ledobálva, az ágy bevetetlen. Sokszor nincs időnk kitakarítani hétköznap, tudom, én is megszenvedem a munka mellett a háztartást és gyakran érzem, hogy legszívesebben felülnék a kupi tetejére és onnan nézelődnék, de… de…

De! Már megszoktam, megtanultam, hogy melyek azok a pillanatok alatt elvégezhető dolgok, amelyekkel a rend látszatát kelthetjük. Nem a takarításról beszélek, a rendről. A rendetlenség frusztrál, a rend egyfajta belső nyugalmat is jelent, a szemnek is szebb egy rendezett lakásba hazaérni, ezért:

Én minden este vagy kora reggel elpakolok (a családom után) minden ledobott ruhát. A cipőt elteszem, mert tudom, hogy ha másnap másik cipőbe ugrik bele reggel a gyermek, akkor holnap már két pár cipő hever az előszobában.

A férjem is azt mondja a ledobott pólóra, hogy holnap még jó lesz a műhelybe, de tudom, hogy másikat fog elővenni a szekrényből, csak éppen most lusta elpakolni.

A mosogatótálca roskadásig edénnyel-elpakolom. Reggel úgyis kiegészül pár tányérral és bögrével, legyen hely.

A konyhai zsúfoltságot kosarakkal oldom meg, beledobálom a fűszereket, vagy liszteket és kész, el van téve szem elől, már nem zsúfolt a munkapult.

A gyerekszobában kizárólag tárolókat vagyok hajlandó használni, semmi kütyü szanaszét, a legó meg úgysem kerül vissza ugyanabba a bolti dobozba-tudom. Jó annak is egy tároló.

A csekkeknek, leveleknek praktikus az előszobafalra erősített levéltartó, ott megvan mindig az aktuális befizetni való, az újságoknak pedig újságtartó a megoldás, s mivel prospektusok nélkül úgysem jövünk haza – nálunk még a férjem is hoz haza még egyet mindenből – így azok is a tartóban landolnak egy időre. De legalább nem az étkezőasztalra dobva.

Nézzük át a kézitáskát, egy női táska hajajjj miket nem rejt, pláne, ha nagy. Én a kis retikülökre szavazok, így nem pakolják tele a fiaim kövekkel meg botokkal, de aki nagy táskát hord, annak érdemes időnként átnézni, biztos, hogy nem cipel pár felesleges holmit, lejárt buszjegyet, féléves blokkot, csomó használt papírzsepit, gyerekjátékokat? (de)

Az autóban is ez a követendő irány. A szemetet kiszálláskor kidobom, a csomagtartóban sem hurcolok felesleges dolgokat, műanyagflakont, kólásüveget, csokipapírt.

S szerintem a munkahelyen ugyanez a helyzet. Akárhol is dolgozol, a munkád alapja a tiszta és rendezett környezet, s ez alapján ítélnek meg téged is. Miután abbahagytad az aznapi munkát, hagyd rendezetten az asztalod, külön mappában az aktuális másnapi teendőket, tárolóban, kosarakban rendszerezve, amit lehet. Keríts sort arra, hogy pár perc alatt a helyükre tedd a dolgokat és úgy távozz. A kávésbögrét mosd el. Még el is törölheted az asztalod. Másnap örülni fogsz a rendezett környezetnek.

A karácsony üzenete a rohanó világban

A karácsony minden évben különleges megállót jelent az idő sodrásában. Miközben a hétköznapokban határidők, értesítések és elvárások irányítják figyelmünket, az ünnep csendes, mégis határozott módon emlékeztet arra, hogy léteznek értékek, amelyek túlmutatnak a mindennapi teljesítménykényszeren.

Karácsony, az emberi kapcsolatok tükrében

A karácsony nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy morális és érzelmi origó, amelyhez évről évre visszatérünk, hogy újraértelmezzük kapcsolatainkat és önmagunkat

Pár nap karácsonyig – amikor már minden kicsit másképp számít

Három nap van karácsonyig. Mikor ezt írom már csak - vagy még - három nap. Ez az a furcsa időszak, amikor a naptár szerint még dolgozunk, a fejünkben viszont már rég a mézeskalács és a csillagszóró pattog. Az utcákon siető emberek kezében egyszerre van jelen a kapkodás és az ünnep ígérete, a boltokban pedig ugyanaz a kérdés kering: „Vajon még van időm mindent beszerezni?”

Az ünnepi asztal csapdái

Karácsonykor sokan tapasztalják meg a túlevést, amit gyakran bűntudat és önvád követ, pedig a jelenség jóval összetettebb annál, mint hogy „nem tudtunk megállni”. Az ünnepi időszak érzelmi terhei, a felborult rutin és a hagyományok mind szerepet játszanak abban, miért eszünk ilyenkor többet a megszokottnál. A kérdés nem az, hogy hibáztunk-e, hanem az, mit üzen számunkra a testünk és a lelkünk.

Út a szabadságba

A 21. század harmadik évtizedének közepére a függőség fogalma és a felépülés módszertana alapvető átalakuláson ment keresztül. Míg korábban a függőséget morális gyengeségnek vagy pusztán biológiai kórképnek tekintették, 2025-ben a szakma egységesen egy összetett, bio-pszicho-szociális állapotként kezeli. A felépülés ma már nem csupán a szerek elhagyását jelenti, hanem egy radikális identitásváltást és a társadalmi kapcsolódás képességének visszaállítását.