Menü
  • Ajánló
  • Joker – a káosz bohóca is volt ember

Joker – a káosz bohóca is volt ember

Adott Martin Scorsese két remek darabja az agyondíjazott Taxisofőr és a kissé méltatlanul eltűnt szatírája A komédia királya. Szintén ezt a 70-es évek vége, 80-as évek Amerikájának kiüresedett értékvesztett, átalakuló világát meséli el nagy tiszteletkörök közepette a Másnaposok rendezője Todd Philips. Még pedig egy képzeletbeli metropolisz, Gotham überőrült gonoszának, Jokernek az eredet történetén keresztül, amely helyenként zseniális, helyenként csapongó, de mély, bár nem biztos, hogy a várt szinten hagy nyomot bennünk. Ennek oka a túltolt marketing, amely okán minden DC rajongó várta az év filmjét, a Jokert. Azonban kijelenthető, hogy a mű főleg a felgyorsuló végjátékban több, mint remek kis szórakozás. Igazi filmes csemege. De Niro apró szerep betétje pedig csak hab a tortán.

Az igazat megvallva kis morbid hullámvasúttal van dolgunk, hiszen a mi mediatizált társadalmunk torz érzéketlensége által életre kelt bűn bohócának története igazi one man show Phoenixnek, aki látványosan bejelentkezett az Oscarért, bár inkább csak a jelölésre lesz elég az igyekezet. Miután a Joker filmként korán sem olyan egységes és simulékony, mint a rá felhúzott profi reklámkampány. Nagy suspense, feszültség nincs, hiszen Gotham elmebeteg főgonoszának történetével van dolgunk. Azonban a kis kamaradarabi díszletekkel meglepően jól sáfárkodik a mű. A filmzene választás kiváló, a kamera választást tanítani kéne és az egész egy szürreális hangulatot teremt, ahonnan a groteszk humor sem hiányozhat.

A pszichés lejtmenetből nincs hiány téveszmékben sem, de ezek valahogy remekül simulnak az egyébként meglepően egységes és botegyenes forgatókönyvbe. A várt akciók elmaradnak: ez bizony egy Scorsese szellemében levezényelt eredetmese egy bohócról, aki őrülten lett az, akinek lennie kellett. A sorsát csak önmaga egykori énjének elengedésével tudta elérni. Az aláfestő zene még egyszer kiemelve kiváló, a Chaplin-i betétek a helyükön vannak, akár csak a színészi játék. Rendben fiúk ,ez derék már-már művészfilmes munka volt, reméljük a jövőbeli DC filmek is az emberi psziché sötét bugyrai és nem az akció irányába mennek majd el. Kezdetnek ez is megtette. Várjuk a folytatást.

  • A rovat további cikkei

Három generáció, egy közös újrakezdés

Három nő, egy család, három teljesen különböző világ. Mégis ugyanazzal a dilemmával néznek szembe: hogyan lehet tiszta lapot nyitni ott, ahol már minden fejezet lezártnak tűnik? A Szenvedélyes nők a közönség igényeire épít, miközben ügyesen érzékeli, hogy milyen konfliktusok és érzelmi helyzetek érdeklik a nézőket.

A Hét Királyság lovagja

Van az a pillanat, amikor egy filmes univerzum rájön, hogy nem kell mindig világégés ahhoz, hogy érdekes legyen. A Hét Királyság lovagja pontosan ezt csinálja – visszavesz a sárkányokból, a grandiózus hadjáratokból és inkább két vándor alakjára fókuszál. Kisebb lépték, alacsonyabb tét, de ettől még ugyanúgy Westeros.

A New York-i utca királya is képes felnőni!

Adott volt Martin Reisman, a New York-i utcák egykori feltörekvő, de fogadható utcasportjának, a pingpongnak koronázatlan királya, akinek 50-60-as évekbeli mozgalmas élete, és persze annak emlékirata ordított a megfilmesítésért. Ennek részben fikciós feldolgozása lett a Marty Supreme, ami berobbant a köztudatba. Remek kameramozgás, hihetetlenül hiteles díszletek, dübörgő 80-as évekbeli zene, a vásznon tomboló Timothée Chalamet (Dűne filmek, Wonka) jellemzi. Remek fekete komédia, vagy csak egy fanyar humorú, naturalista tesztoszteronbomba? Purgatóriumtörténet vagy az amerikai kapitalista álom asztalitenisz sportfilm fátyolban való metaforikus felnövés meséje? A trailer mindent is ígért.

Haverok,buli,like! De hogyan tovább?

Amikor híre ment, hogy a Vígszínházban Ifj.Vidnyánszky Attila rendez saját és Németh Nikolett szövegkönyvével, részben társulati improvizációkkal felturbózott átiratot Büchner Leonce és Léna című műve nyomán, a mai érettségi előtti túlpörgött generáció helykereséséről, sokan felhördültek. A címe stílszerűen @LL3t4rgIA, azaz Letargia lett. Annak jártam utána pár napja, hogy a szeptember vége óta teltházakkal futó darab, valóban annyira polgárpukkasztó, mint a cikkek róla és nyíltan provokál, vagy csak groteszkül vicces?

Amikor a nézői elvárások felfalják a történetet

A Stranger Things az év kezdetével véget ért. Hangosan és túlbiztosítva zárult le a sorozat, egy grandiózus, illetve komplex utolsó epizóddal. Pár hét eltelte után kijelenthető, hogy a finálé megosztotta a nézőket, annak ellenére, hogy szinte minden szereplő pozitív kimenetelű és következetes lezárást kapott.