Menü

Az összeköltözés párkapcsolatra gyakorolt hatásai

Az együttélés nem mindig fenékig tejfel. Lesz, mikor totálisan egymás agyára mentek. De nincs menekvés. Ilyenkor, jó, ha vannak szigetek, ahova elvonulhattok és kicsit magatokban lehettek. Lehet ez egy kuckó, vagy az erkély vagy valami zug, amit megbeszéltek, hogy az háború mentes övezet. Kitartás, most jön a java! Ha pedig kiderül az együttélés alatt, hogy mégsem passzoltok össze, az is egy válasz az élettől. El kell fogadni, és nem feladni, hogy találtok egy hozzátok illő társat!

Akármennyire is kellemetlen a téma, már az elején át kell beszélnetek az anyagi ügyeket – közös kasszán éltek-e majd, vagy fele-fele arányban osztoztok meg a háztartás költségein? Van-e olyan dolog, amelyre közösen spóroltok, vagy ezután is külön-külön bankszámlán tartjátok majd a megtakarított összegeket? Ha mindezt nem tisztázzátok már az elején, később komoly viták lehetnek a pénzből: ha te fizetsz mindent, úgy érezheted, párod csak kihasznál, vagy történhet éppen fordítva is.

Attól még, hogy egy lakásba költöztetek, nem kell feladnotok a megszokott programokat, a barátaitokat és a hobbitokat! Ne korlátozd a párod szabadságát, ne kényszerítsd arra, hogy minden este otthon üljön veled – a legtöbb férfi ugyanis azonnal menekülőre fogja, ha úgy érzi, a barátnője miatt nem élheti a saját életét! Továbbra is mindketten ragaszkodjatok az eddigi programjaitokhoz: az esti edzéshez, a hétvégi barátnős traccspartikhoz és a pasis meccsnézésekhez.

Ne hagyd, hogy a szenvedély alábbhagyjon – nem kell magas sarkúban tipegve szervíroznod a vacsorát, de szakadt, kopott otthonkában se mutatkozz a párod előtt.

Maradj mindig pozitív – a lehetőségekhez képest –. Légy türelmes a társadhoz, hogy minél könnyebben vegyétek az akadályokat. Tűzzetek ki közös célokat, legyetek együttműködők. A kommunikáció nagyon fontos. Lényeges, hogy mindent megbeszéljetek egymással, még azokat a dolgokat is, amelyek esetleg apróságnak tűnnek. Állítsatok fel egyszerű szabályokat az együttéléshez: ki megy a postára, ki tartja kézben a bevásárlást, közös vagy külön kasszán lesztek-e, ki fog főzni. Maradj mindig önmagad, ne akarj szerepet játszani, mert az együttélés már nem együttjárás, a maszkok, a felvett szerepek értelmüket veszítik.

Az, hogy egy párkapcsolatban kinek mennyi énidőre van szüksége, egyénenként eltérhet. Az összeköltözés viszont még akár ezt is megváltoztathatja, így érdemes előre szót ejteni arról, ki mennyi közös programot, otthon maradós összebújást, valamint énidőt igényel.

Lényeges, hogy próbáljatok megértők lenni egymással, és minden esetben törekedjetek a megegyezésre! Idővel az együttélés új helyzetében is összecsiszolódtok – jövő karácsonykor pedig már a legnagyobb harmóniában készülődhettek együtt az ünnepekre.

Szerző :Udvari Fanni

Tippek társkereső profil létrehozásához

A társkereső profil fontos kiindulópont, ami képet ad arról, hogy milyen kapcsolatot keresünk, kik vagyunk, és milyen pár mellett képzeljük el a jövőnket.

Mi állhat az irigység hátterében?

Hogy jól körül írjam a témát, megközelítettem az irigység fogalmát „tudományos” szempontból. „Az irigység másnak örömén érzett fájdalmunk, amivel rokon érzés, ha másnak fájdalmán örömet érzünk” - írja a wikipedia.

Miért gyakoribbak a szakítások ősszel?

Az ősz egy elég éles váltást hozhat az életünkbe egy kellemes nyári kikapcsolódás után, amit sokszor a párkapcsolatok is megsínylenek. Mindenkinek ismerős lehet a helyzet, amikor a környezetében, vagy akár a saját maga bőrén elkezdi tapasztalni, hogy a rossz idő kezdetével a konfliktusok száma is megnövekszik.

Ő az enyém! Az enyém, érted! – Avagy féltékenynek lenni

Miért vagyunk féltékenyek? Irigyek vagyunk és védjük a barátainkat, a családtagjainkat, a szerelmünket is. Egyes érzelmeket, bármennyire emberiek is, nehéz szeretni vagy akár csak elfogadni. Nem pusztán azért, mert rémes őket megélni: hiszen a haragot, a gyászt, a bűntudatot valahogy mégiscsak képesek vagyunk elfogadni, mint az emberi élet velejáróit. A féltékenység viszont – hasonlóan az irigységhez – olyasvalami, amitől sokunk legszívesebben örökre megszabadulna. Ezek az érzelmek énünknek egy sötét, kicsinyes, birtokló és kontrolláló oldalával szembesítenek, amelytől joggal félünk.

Félni az elköteleződéstől

Manapság egyre elfogadottabb szinglinek lenni, egyedül élni akár a 30-as években is, kitolni a házasság, az összeköltözés idejét. Amikor pedig ennek a miértjét firtatjuk, kitérő válaszokat, megideologizált elméleteket kaphatunk, mint például, hogy a „férfi nem akar egész életében együtt élni valakivel”, vagy, hogy így „nem kell senkihez alkalmazkodni, ma már nem ez az élet rendje”. Vajon az általános jellegű magyarázatok mögött milyen tényleges okok húzódhatnak a háttérben?