Menü

Az evés rejtett pszichológiája

A fogyókúrázók többsége hamar szembesül azzal, hogy bár a súlycsökkenés negatív energiamérleg következménye, a siker mégsem ennek az egyszerű matematikai képletnek a megértésén múlik. Az ételekhez és az evéshez fűződő érzelmeink a legmeghatározóbbak.

Egy étel ezer arca

Az evéshez alapvetően a nyugalom érzése kapcsolódik; a csecsemő nemcsak jóllakik, hanem megnyugszik és ellazul a táplálás során. Később is megmarad az evés nyugtató hatása, ez csak akkor probléma, ha az evés és az étel egész gyermekkorban és még felnőttkorban is az egyetlen, illetve a vezető önmegnyugtatási módszer, eszköz marad.Ezzel el is érkeztünk az érzelmi evés fogalmához, ami röviden azt jelenti, hogy valaki akkor is eszik, ha szomorú, ha dühös, ha fél (szorong) valami miatt, de sokan örömükben is többet esznek. Ilyenkor az evéssel csökkentjük az érzelem okozta feszültséget, vagyis megnyugtatjuk magunkat. A túlevés kifejezője lehet még lázadásnak („végre azt csinálok, amit akarok, azt és annyit eszem, amit és amennyit akarok”), néha a szeretetet, a törődést hivatott pótolni („megjutalmazom, megvigasztalom magam”). De van, aki akkor is eszik, amikor úgy érzi, hogy védtelen, és igazságtalanság érte („bánatzsír”).

Melyik étrendet kövessük?

Az élelmiszerek önmagukban nem rosszak vagy jók, csak mi címkézzük fel őket így, és nem létezik olyan étrend, amely mindenkinek mindenkor egyformán megfelel. Szervezetünk működését rengeteg tényező befolyásolhatja: pl. genetikai örökségeink, természetes és épített környezetünk, korunk, nemünk, betegségeink és lelki alkatunk, vágyaink, félelmeink, életstílusunk és stressz szintünk. Minden étrendnek lehetnek számunkra megfontolandó szempontjai, de ne helyettesítsük a testünk jelzéseire való odafigyelést azzal, hogy kőbe vésett dogmaként, nem pedig hasznos információforrásként tekintünk rájuk, legyen az vegetáriánus/vegán, Paleolit, Norbi Update, Atkins, vagy bármilyen más alternatív étrend.

Testünk mechanizmusai és élethelyzeteink is változnak, tehát fogadjuk nyitottan, ha egy adott étrend, ami valaha jól működött számunkra, már nem megfelelő. Kísérletezzünk bátran a különböző étrendi ajánlásokkal, vagy egyes, számunkra szimpatikus elemeikkel, az ízlelőbimbóinknak és a szervezetünknek jóleső fogásokkal! Étrendünket akkor tudjuk személyre szabottan összeállítani, ha barátságos viszonyt alakítunk ki testünkkel. Testünk egy tökéletes szerkezet: jelez, ha egy adott pillanatban kíván, vagy éppen nem kíván valamit, illetve ha nem képes megbirkózni valamelyik kedvelt ételünkkel.

Nemcsak az számít, hogy mit és hogyan eszünk, hanem az is, hogy kik vagyunk mi, evők!

Testünk és lelkünk táplálása egyaránt fontos. Mivel az evéssel és az ételekkel gyakran bonyolult, ellenséges vagy szorongó a viszonyunk, a táplálkozás így nem nyújthat igazi táplálást! Ha pl. nem diagnosztizált vagy ismert, de általunk figyelmen kívül hagyott ételallergiától/étel intoleranciától szenvedünk, akkor bizonyos élelmiszerek fenyegetést, kínokat jelentenek számunkra, s emiatt az evést stresszként éljük meg. Ha gyerek vagy felnőtt korunkban valamilyen lelki trauma vagy szexuális abúzus ért minket, akkor megtörténhet, hogy pl. falásrohamokkal/túlevéssel temetjük be a fájdalmat, vagy túlsúlyunkkal védjük magunkat a további sérülésektől. Gyakran „mérgező” táplálkozási hiedelmeink csapdájában vergődünk, amikor pl. szentül hisszük, hogy a zsír hizlal, hogy akaraterővel szabályozni tudjuk az étvágyunkat, vagy hogy csak akkor leszünk szerethetőek, ha elérjük vágyott testsúlyunkat. Mindennapos, hogy állandó negatív kritikával illetjük testünket, folyamatosan összehasonlítva magunkat másokkal, a társadalom és a média által közvetített elvárásokkal és ideálokkal.

Ha szükségesnek érezzük, érdemes lehet szakorvos, coach, kineziológus, pszichológus, pszichiáter vagy más tanácsadók segítségét igénybe venni ahhoz, hogy a környezet vagy saját magunk által generált stresszfaktorokat fizikai és lelki síkon feltárjuk, feldolgozzuk és kiiktassuk. Ezektől a terhektől megkönnyebbedve már tudatosabban visszatérhetünk elhagyott testünkbe, hiszen alakítani is csak akkor tudunk rajta, ha itt és most elfogadóan és szeretettel lakunk benne.

Ha nemcsak fejünkben, hanem testünkben és szívünkben is létezünk, akkor testi-lelki folyamataink étkezéssel kapcsolatos összefüggéseit is felismerhetjük és hasznosíthatjuk hatékony emésztésünk, erős immunrendszerünk, és végső soron egészségünk, vitalitásunk megőrzése érdekében!

Szerző:Udvari Fanni

Az önkéntelen emlékezet

Az önkéntelen emlékezet egy hirtelen villanás, amiből a múltunk egy korábbi részére nézünk vissza és ez az érzés olykor nagyon magával ragadó tud lenni. A kérdés, hogy honnét jönnek ezek? Hogyan keletkeznek? Ebben a cikkben az önkéntelen emlékek témáját járjuk körül.

Mentális egészség a mindennapokban

Március minden évben a mentális egészség hónapja. A szakmai szervezetek és közösségek ebből az alkalomból rendszeresen kampányokkal hívják fel a figyelmet a mentális egészség fontosságára és tudatosítására.

Így kezeld a nárcisztikust

Ne tűrjük, hanem kezeljük a nárcisztikust! Ez is lehetne a főcím, A nárcisztikus olyan személyiségtípus, amelyről számtalan könyvet és pszichológiai tanulmányt lehetne írni. Mi jellemzi ezt a személyiségtípust és hogyan lehet kezelni az ilyen embert?

A motiváció elvesztésének okai

A motiváció egy rendkívül összetett és sokrétű jelenség, amely számos biológiai, pszichológiai és környezeti tényezőt magában foglal. Az alábbiakban részletesebben is kifejtem a motiváció működését és a legfontosabb összetevőit.

Telefóbia: tényleg ennyire ijesztő egy hívás?

A telefonhívásoktól és a beszélgetésektől való félelem, azaz a telefóbia nem pusztán bogarasság, hanem a szociális szorongás egyik fajtája. Ezt az iszonyt a társas érintkezés különböző formái váltják ki, mint például enni, előadni vagy szerepelni mások előtt. Jelen esetben a riadtságot a jellegzetes, semmiből előtörő csörgés: a csengőhang, majd az azt követő kommunikáció váltja ki. Az idegesség skálája széles és színes: a finomabb zavartságtól és a bosszúságtól egészen a pánikolásig terjedhet.