Menü

Tenet - A múlt a jelen, ami a jövő

Christopher Nolan szerzői filmjei és stúdió darabjai mindig kiemelkednek a nemzetközi, de főleg az amcsi mezőnyből. Egyszerre lenyűgözőek, grandiózusok és nagyon szórakoztatók. Ha visszanyúlunk a kezdetekhez, a régi klasszikusa, a Memento azonban alaposan megkeverte lineáris vonalvezetésbe vetett hitünket. Azt régóta tudjuk, hogy ma van a holnap tegnapja, de az új vizuális szerzői ecsetvonásában a mester konkrétan az arcunkba nyomja, hogy mi lenne ha a múlt a jelen, ami a jövő. Mielőtt totális agyzsibbadásba átmenne ez a tudományos gondolatkísérletnek is elmenő Tenet, azért azt be kell látni, hogy igazából remek kis darab. Lehet például rajta gondolkodni, de nagyon. Miközben ez egy magával ragadó világ körüli road movie lett, amelynek célja, mint mindig egy akciófilmben, a világ megmentése. Egy tökös amcsi ex-kommandós (Denzel Washington fia) az inverziós, visszamenőleges fegyverekkel üzletelő orosz világcsibész (a megagonosz Kenneth Branagh) üzérkedése közepette próbálja alakítani és megérteni a történéseket velünk együtt.

Felejtsük el a Vissza a jövőben kissé gyerekes avítt báját, itt egy tudományosan megtámogatott kőkemény James Bond felállásra vettünk jegyet. A popcorn is kiesik a szánkból a gyönyörű tájak és a képi megoldások miatt. A remek sztorit is jegyző Nolan kiváló színész- és kamerakezeléssel megnyeri a szívünket. Azonban sokaknak kiverheti a biztosítékot ez a virtuális/vizuális 4 d inverz puzzle. Habár minden (?) rendben van a filmben, de valahogy mégis nehéz befogadni. Az újdonságok már csak ilyenek. Nem tudjuk a helyén kezelni. Azonban ne legyünk telhetetlenek. Ez az egyedi grandiózus mozi minden szinten megállja a helyét. Magával ragad, de tartja is a távolságot, mint mikor a kezdet és vég egymást éri egy műalkotásban. Többek leszünk tőle, de nem hagy minket nyugodni. Ezt a filmet nem megérteni kell (lévén tudatosan hagy nyitva megannyi kérdést), hanem megtapasztalni. Kár kihagyni. Az év talán legegyedibb darabja. Maszkot fel és irány a mozi.

Igazából színdarab

A robotika és a mesterséges intelligencia emberi érzelmi kalandokba keverése hálás téma volt már a 90-es évek végén is. A brit Sir Alan Ayckbourn világsikerű színdarabjának tavaly téli, Pesti Színházbeli magyar bemutatója nem kerülte el a honi műértő színházszeretőket. Az Igazából komédiában egy robot színész pergő öntudatra ébredését követhetjük végig remek karakterekkel, kiváló helyzetkomikai és improvizációs csomagolásban. Igazi csemege, rengeteg ötletes ruhával és díszlettel. A szerelem vajon felülírja a kibervilág törvényeit is?

Brad Pitt és kutyája a túlélésért küzd Alaszka zord vidékén

Egy egykori katona és hűséges németjuhásza egy repülőgép-szerencsétlenség után Alaszka távoli vidékén reked. A civilizációtól elszigetelve, telefon és GPS nélkül kell megtalálniuk a kiutat, miközben a rideg környezet folyamatosan próbára teszi őket.

Big, Bigger...Digger

Alejandro G. Iñárritu (21 Gramm, Babel) egy epikus rendező, nem mellékesen ő volt az első Oscar-jelölt mexikói direktor. Filmjei nem szokványos füzérei az emberi sorsoknak, amelyek szép lassan egy egységes képpé válnak bennünk. Ezúttal egy megaköltségvetéssel és részben saját sztorijával egy maró fekete komédiát/szatírát vázol elénk, ami egyszerre tűnt az elmaszkírozott Tom Cruise-zal (Magnólia, Mission Impossible) az év mozgóképes eseményének, komoly Musk- és Trump-paródiának, valamint a történelem legmeghökkentőbb sci-fijének(?). Lássuk a részleteket.

Családi dráma a gyilkos árnyékában

Nyomasztó atmoszférájával a Netflix új krimi-thrillere a kilencvenes évek sorozatgyilkos-történeteinek hangulatát idézi meg. James Ashcroft filmje izgalmas szereposztással és lendületes történetvezetéssel kínál szórakoztató kikapcsolódást, még ha akadnak is benne kihasználatlan lehetőségek.

Húsz év után is jól áll neki a Prada

Két évtized után visszatér Miranda Priestly és a Runway szerkesztősége. Az ördög Pradát visel 2. komoly kihívás elé állította az alkotókat, a folytatás azonban méltó módon viszi tovább az első rész örökségét. A film egyszerre épít a jól ismert karakterekre és a nosztalgiára, miközben a megváltozott divat- és médiavilágra is reflektál.