Mulandó gondolatok kicsit jó irányba
- Dátum: 2020.09.20., 17:18
- Vass Attila
- képek:www.imdb.com
- amcsi, Disney, film, harcos, hercegnő, Hollywood, Kína, kritika, legenda, Mulan
Niki Caro (Bálnalovas, Kőkemény Minnesota) érthető módon nem az első választás volt a IV. századi kínai Mulan történet élőszereplős grandiózus hollywoodi lenyomatához. Végül nem kímélte az alapanyagot, inkább újra gondolta a sztorit, mintsem remakelte azt. Mindenki kedves kis sárkánya, a 22 évvel ezelőtt Disney mesének a remek humorforrása ezúttal hiányzik. Kapunk azonban egy fejlődéstörténetet a férfias (vagy mondjuk úgy férfiaknál is bátrabb) nők identitásválságáról. A tanmese alapja „a fogadd el magad” és a „mindenre képes leszel” alaphang inkább jó szerencsesüti szlogennek minthogy ezredjére bekajáljuk a vásznon. Ez a Mulan-dó kis filmecske az év sikerének volt kikiáltva, de erősen visszafogott fogadtatást kapott mindenhol. Pedig annyira nem rossz, mint a híre, csak a két világ közti szakadékot nem tudja áthidalni mindenhol szórakoztató módon.

Ami abszolút működik az a szereplő gárda (Jet Lit, aki felismeri annak fizettek bármit), és a kung-fu valamint a kardos mozdulatok a helyükön vannak. A bejárt/lefotózott tájak pedig gyönyörűek. Még a chi erő Star Wars-os felfogását is elnéznénk, de sajnos be kell látni, hogy ez egy egyszerű filmmese délután a Disneyvel és nem egy klasszikus. A probléma roppant egyszerű: a részek sokkal jobban néznek ki, mint az egész. Inkább tűnnek a fontos események belterjes üres képeslapnak, még a nagy csaták is, mint egy kontinensnyi ország császár megbuktatásának téttel bíró eseménysorának. A kalandfilm jelleg azért stimmel. A harcos fiatal lány és az ellenséges, megkeseredett boszorkány közt vibrál valami, de valahogy félúton, más szóval Miki egér producereinek vágószobájában elhalt a dolog.

Kerülni kellett minden kínos kérdést, mélységet, konfliktust. Egyszerre próbálták a moziba csábítani a kicsiket, a feministákat, a hercegnő pártiakat és a keleti harcművészet/filmek szerelmeseit. A bántóan kevés humor és a túltolt pátosz dadogóssá teszi a kész Mulant, de még így is messze veri a hullarabló remakeket, amikkel atomgazdag lett pillanatok alatt a Disney. Ilyen hát az új/régi kínai legenda Hollywood szemével. Egy Mulan-dó gondolatsor gyönyörű tájképekkel, pár látványos harccal. A család minden tagja egy picit jól fog szórakozni, nagy baj nem lesz és ez is valami. Az iránya tulajdonképpen jó, de valahogy nem lehet eldönteni, hogy a film ’lóva’ ami viszi a harcosunkat vak vagy csak vakmerő, de valahogy nem tudta teljesen mit szeretne és ez látszik. Az élőszereplős film az átlagnál jobb, egy könnyed délutánra simán alkalmas lett. Ennek is lehet azért örülni.
Egy nélkülöző nemzet szülöttei
Nemes Jeles László harmadik nagyjátékfilmje, az Árva a 20. századi magyar társadalmi traumák és a személyes veszteségek metszéspontján született meg. Nagyszabású művészi alkotás, amely egyszerre beszél a mindennapi veszteségről és a gyászról. A történet a múltat nem pusztán idézi, hanem felépíti és újraéli – fájdalmasan, őszintén és minden pátosz nélkül.
Del Toro újraéleszti a Frankensteint
„Él-váltás” – a modern Frankenstein-történet új kiadását láttuk a minap férjemmel, a Frankenstein (2025) című filmet, amelyet Guillermo del Toro maga írta és rendezte, és amely a klasszikus Frankenstein; or, The Modern Prometheus-regény most már nemcsak adaptációja, hanem – részben – újragondolása is.
Az ember, aki az USA-ban született
Reneszánszukat élik a szélesvásznon a zenész életrajzok és az egy-egy híres énekes legismertebb albumának készítéséről szóló filmek, e kettő keveréke a legújabb mozi, a beszédes című, Springsteen: Szabadíts meg az ismeretlentől. Nem árul zsákbamacskát. Remek zenéket, nagy emberi vívódásokat ígér egy kissé szürkének ható főhőssel, aki a múlt démonjaival küzd, de végül a teljes nihil helyett a szupersztárság lesz osztályrésze.
Izland a melankólia szigete is
A Nyári fény, aztán leszáll az éj, Jón Kalman Stefánsson izlandi író melankolikus novellacsokorszerű regénye húsz éve nagy sikerrel szerepel a könyves toplistákon. Svéd és izlandi pénzből három éve kapott egy figyelemreméltó filmfeldolgozást, pár napja már látható a honi művészmozikban is. Tragikus és szívbe markoló, egyszerű, emberi, falusi történetek egyvelege, amely a forgalmazói plakát ellenére egyáltalán nem komédia, csak egy lassú dráma.
Imposztorra várva
Közel egy éve töretlen sikerrel megy a Pesti Színházban Rudolf Péter rendezésében, Spiró György műve alapján készült Az imposztor, amely komédia jellege ellenére komoly társadalom- és politikakritikával is bír. A közel háromórás darab minden perce igazi élményt ad a rá jegyet vevőknek. Kern Andrással a címszerepben a darab jutalomjáték, a várható, megérdemelt tapsvihar azonban egyértelmű kikacsintás az elmúlt 30 évünk viszonyaira is. De lássuk a részleteket.