Egy újabb Liam Neeson film ami volt, lett és nyomtalanul eltűnt

A 2020-as év átlag mozifilmjei olyanok voltak, mint ez az egész év: nyögvenyelősek és zűrzavarosak. Kijelenthető, hogy a Becsületes tolvaj is valamennyire ennek esett áldozatul.

A film története röviden annyi, hogy Tom (Liam Neeson) évekig bankrablással kereste a kenyerét, és elhíresült, mint az elfoghatatlan szélvész. De természetesen rátalál a szerelem, és Annie (Kate Walsh) kedvéért és az ígéretes idilli életért kiszállna a bizniszből. Mikor feladja magát a rendőrségen, két mohó rendőr, Hall és Nivens (Anthony Ramos és Jai Courtney) akik úgy tűnik, hogy segítenek neki, csak a pénzére áhítoznak és a legelső adandó alkalommal meg akarják ölni Tomot és elvenni a pénzét, de nem sikerül és elindul a hajsza.

Az egész történettel csak az a baj, hogy ez ezer másik akciófilm rövid történetére is ráillik. Ezzel ellentétben nekem nagyon tetszett a romantikus drámai része a filmnek, miszerint egy bankrabló is meg akarhat változni és ő is lehet szerelmes. Ezt az érzést Neeson nagyon jól vissza tudja adni, még akkor is ha közel hetven éves. Érdemes szót ejteni a film végéről, amit részben függésben hagytak, de így is érezhetően lezárt történetről van szó.

Sajnos viszont más kimagasló pozitívum sem igazán volt, a CGI nem rossz, de semmi különleges nincs benne. Természetesen Neeson fegyveréből sosem fogynak ki a golyók és egyszemélyes hadseregként kivégzi a város (amit pontosan nem is ismerünk meg a filmből) fél rendőrségét. Érdemes megemlíteni, azt a részt mikor az egyszerű rendőrök (statiszták) egy több tízmilliós Porscheval üldözik, Tomot, aki egy húszéves terepjáróval menekül és természetesen Neeson nyeri a párharcot, egy rövid jelenet után.

Miközben néztem a filmet, számomra nagyon érezhető volt egyfajta önirónia, ami a jelen világ aktualitásait és a körülöttünk egyre erősődő populista politika velejáróit szerette volna bemutatni. Miszerint a rendőrök megvetik a bűnözőket, nincsen valós kiút a bűn világából, és a rendőrök is csak túlélni próbálnak és ők is kiüresedettek. Ha a film, ezt a szálat jobban kibontja sokkal többet kihozhattak volna belőle.

Így viszont a film azon kívül, hogy egy közhelyekkel teli 100 perces sztori, a szerelem erejéről, a rendőrök helyzetéről és a család szentségéről sok minden mást nem tud mondani. Az biztos, hogy nem az év legrosszabb filmje és Neeson még mindig hozza a kötelezőt, de őszintén ezek a filmek mostanában mindig egy kaptafára készülnek. Valószínűleg csak azért került be a film a magyar mozikba, mert itthon sokan ismerik és kedvelik a főszereplőt, valamint a vírushelyzet miatt sok film megjelenése csúszik. Egy mozit egyértelműen nem ér meg a film, de ha valaki szereti Liam Neesont stílusát, és ki akar kapcsolni egy rendkívül egyszerű filmmel akkor érdemes megnézni.

Szabó Máté