A meditáció fajtái

Tudtad, hogy a meditációnak vannak különböző fajtái, és mind máshogy hatnak az elménkre? Ebben a cikkben ezekről olvashatsz.

A relaxáció.

Ebbe tartozik a séta, a kirándulás, a hegymászás, az úszás, a zenehallgatás. Ez mind-mind ellazít és kikapcsol, de igazából ez még nem meditálás. A relaxációnak létezik aktív formája (például a fent említett tevékenységek), és passzív formája (például autogén tréning, agykontroll), amelyek mind a pihenés és a felfrissülés élményét adják. Attól függően, milyen mélyen tudunk ellazulni, a gondolatoknak egyre finomabb szintjeit tapasztalhatjuk meg. Ilyenkor az elme lecsendesedik, ám továbbra is aktív marad. Így pozitív hatású minden relaxációs gyakorlat, legyen szó bármelyik formájáról – azonban a szó szoros értelmében ez még nem tekinthető meditációnak.

Imagináció, vizualizáció

Nagyon sokféle vezetett meditáció létezik. „Képzeld el, hogy egy zöld réten sétálsz, melletted egy hűs vizű patak csobog”… rengeteg környezetet, helyzetet el lehet képzelni, és mivel az agyunk a kutatások szerint nem tesz különbséget a valós élmény és a képzelet között, ez csaknem olyan, mintha a valóságban is átélnénk ezeket az élményeket. Fantasztikus és látványos kirándulásokat tehetünk így, és számos belső problémát feltérképezhetünk, akár meg is oldhatunk. A szervezetünk ilyenkor is pihen és feltöltődik, ám elménk továbbra is aktív marad.

Fókuszálás, koncentráció

„Koncentrálj egy gyertyalángra. Figyelj a légzésedre” – az ilyen típusú gyakorlatok szintén aktív elmeállapotot követelnek. Céljuk a szerteágazó figyelem egy pontban való összpontosítása. Ily módon javíthatják a koncentrációs képességet, amely számos pozitív eredményhez vezethet például a munkánk során. Ám a meditáció tekintetében ezek inkább egyfajta előkészítő gyakorlatnak számítanak.

A gondolatok és a test tudatos figyelése, jelenlét gyakorlatok

Egyre divatosabbak a test és a gondolataink, érzéseink tudatos megfigyelésére alapozó technikák. Ilyenkor mindenféle cél nélkül, egyfajta kíváncsisággal és elfogadással hagyjuk csapongani a gondolatainkat egészen addig, amíg azok el nem csendesülnek. Nagyon hasznosak ezek a gyakorlatok például annak érdekében, hogy tudatosítsuk, milyen domináns gondolatminták alkotják gondolataink hálóját. A kitartó gyakorló valóban megtapasztalhatja ennek során a gondolatok elcsendesedését, és egy idő után nagyobb elfogadással, megengedéssel tekinthet a környezetére, és az abban felmerülő problémákra. Hátránya, hogy ilyenkor „az elme figyeli az elmét”, tehát ez nem könnyű feladat. Nem kis erőfeszítést és nem kevés gyakorlást igényel úgy figyelni a gondolatainkat, érzéseinket, hogy azokba ne mélyüljünk el, ne ragadjanak magukkal.

Meditáció

A meditáció szó a latin medium szóból származik, melynek jelentése „közép”, „közvetítés”. A meditáció is egy olyan módszer, amely középre visz, egyfajta belső középpontba, és segít „közvetíteni” a külvilág és a belső világunk között. A valódi meditációban az elme nem aktív. Ellenkezőleg: az elme teljesen elcsendesül, és lehetőségünk van „túllépni” rajta (transzcendálni azt), vagyis belépni egyfajta mély belső csendbe, ahol nincsenek gondolatok és formák. Ez tehát egyfajta pihenő éberség, amelynek során a tudat csak önmagát tapasztalja. Ez az állapot általában mély boldogságérzettel is társul, és nagyon pihentető. Főként a transzcendentális típusú meditáció vezet el ide. Ilyenkor lelassul az agyműködés, csökken a légzés-és pulzusszám, és az agy a mély pihenésnek megfelelő alfa-, esetenként théta-hullámokat kezdi el produkálni, továbbá összehangolódnak a különböző agyi aktivitások is.

Egy stresszes nap után mindenképp próbáld ki a meditáció valamelyik fajtáját! Kellemes kikapcsolódást!

Liszli Kornélia