Menü

Ez a vonat már célba is ért

A Japán kultúráról már rengeteg film született, a felkelő Nap országa mindig jó alapanyag egy akciófilmhez. Brad Pitt pedig A gyilkos járatban próbára is teszi magát, több karakterrel együttesen, azonban képes-e a japán expressz gyorsaságával, precizitásával és kényelmével is felvenni a versenyt, és egy legalább annyira jó filmet elvinni a hátán, mint a híres japán precizitás?

A film alaptörténete szerint a Tokióból-Kiotóba tartó szuperexpresszre (szinte) egyszerre száll fel egy rakat bérgyilkos. Látszólag mindnyájuknak más-más a feladata és célpontja, de hamarosan rádöbbennek, hogy a küldetésük azonos, amely röviden egy táskát jelent. A társaságból kilóg Katicabogár (Brad Pitt), az önértékelési problémákkal küzdő fejvadász, aki amúgy is csak helyettesítésre ugrott be az utolsó pillanatban, hogy aztán végül kulcsfigurává váljon az egész csatározásban.

Látványos és véres, de ritka

Mióta a John Wick széria meghódította az akciófilmes világot, azóta bárki aki egyértelműen “18+-os akciófilmet” akar rendezni, annak elő kell rukkolni valamilyen drámai történettel, és koreográfiával is, amelyet A gyilkos járat meglepően jól csinál.

A film rendezője David Leitch, akinek a munkája egyértelműen érződik a filmen. Ennek megfelelően A gyilkos járat tele van hidegvérrel előadott, erőszakos jelenetekkel, plusz a sztorija mögé egy már-már fantasybe illően misztikus bűnszervezet-rendszert építettek, amelynek a jelentősége csak a film végén derül ki.

A történetben minden karakternek megvan a maga mondanivalója, és a mögöttes érzelmi vonulata is, ez segít az alapvetően nagyon elcsépelt alapsztorin. A Brad Pitt által játszott Katicabogár különösen kiemelkedik a többi szereplő közül, de jó karakter a Joey King által megformált Prince is, aki egyértelműen előbbre viszi a filmet a kissé elmebeteg karakterével. A sztori unalmasságát még az is fokozza, hogy elég lassan vezeti fel a szereplőket a film és sokáig nem értjük, hogy merre is akar kifutni a történet. A történet megértésében pedig egyértelműen segítenek a flashback-ek, amelyekről sokat nem mondanék, egyértelműen jó rendezői meglátás is volt.

Nekem különösen tetszett, hogy a film túlnyomó része kimondottan a vonaton játszódik, ami érdekesebbé teszi az alapkoncepciót és a sztorit is. Az akciójelenetek pedig szórványosak a filmben, viszont akkor viccesek és egyben véresek is, ami sokszor már valamilyen groteszk akcióvígjátékra hasonlít. A film első részében sokszor előjönnek különböző erőltetett, vicces párbeszédek, amelyeket nem feltétlenül neveznék negatívumnak, de ezeket nézőként is kellemetlen sokszor nézni. Negatívum viszont, hogy a japán kultúra és a japán emberek személyisége csak sztereotipikus hátteret ad, de a film valószínűleg nem is akart ennél többet.

Ezerszínű színvilág és remek látvány

A film képi és nagyrészt zenei megvalósításáért Jonathan Sela volt a felelős, aki már az Atomszőkében is dolgozott együtt Leitch-hel. A látvány egyértelműen jó, a fényképezés és a sokszor már-már erőszakosan közelről vett karakterek jól adják vissza a film hangulatát. A film színvilága és folyamatos neonfényei is remek hátteret adnak a sztorinak. Ráadásul tele van a 90-es évek slágereivel is amelyek, mint például a Stayin’ Alive vagy a Sweet Thang megmosolyogtatják a nézőt.

David Leitch összességében azt csinálta, amit már korábban is, egy pörgős, kaotikus, viszont mégis lassabban épülő sok helyen véres akciófilmet, amelynek ezáltal van lelke és története is, ráadásul a karaktereknek vannak egyéni céljaik, hátterük és motivációjuk is, amelyeket a poénok és a sokszor humoros kivitelezés még inkább felnagyít. Viszont meg kell említeni, hogy a 18+-os karika egyértelműen jogos, mivel a történet véres és nyers, de az erőszakot legtöbbször karikatúraszerűen ábrázolja a film. Összességében Leitch egy nagyon jó filmet rendezett, amiben Brad Pitt voltaképpen halhatatlan, egyszer mindenképp érdemes megnézni, mert emlékezetes és szórakoztató, a maga kisebb hibáival is.

Francia Riviéra? Nem, Balaton

A Nyugati nyaralás című magyar film nemrég került a mozikba és már korábban is elég nagy felhajtást kapott. A késői Kádár-korszakon keresztül bemutatott Maurer család kémjátszmával átszőtt nyaralása olyan, mint egy ideális nyaralás humoros, nosztalgikus és érdekes. Nézőként pedig garantálva van a nevetés és az izgalom egyszerre.

Mozaik család a mesékben – Erdei tesók

A modern világ velejárója, hogy sokkal több mozaik család alakul ki, az emberek hiába terveznek hosszabb távon együtt élni egymással, családot alapítani, mégis valami elromlik, amit már nem szeretnének megjavítani. Ennek legnagyobb elszenvedői a gyerekek, de egy normális gondolkodású felnőtt próbál segíteni a gyerekének átvészelni a nehéz időszakokat. Erre egy jó alkalom az erre „szakosodott” mesék olvasása és nézése.

Virgin River – A sorozat, ami anyát beszippantotta

A Virgin River (2019) egy jelenleg 5 évadon át ívelő drámasorozat, mely alapjául Robyn Carr, a sorozattal azonos című könyve szolgál, de a negyedik évadot 2022 júliusában dobták csak ki a Netflix oldalára. Az epizódok élhetően 45 perc körüliek, szóval egy anyás énidőbe is beleférnek

A király halott, hát éljen a király!

Baz Luhrmann nem aprózta el. A nagy epikus filmek (pl. Ausztrália) után a giccs határán(?) lezongorázott A nagy Gatsby vagy éppen a szürreálisan csömör Moulin Rouge után bejelentkezett az idei Oscarra egy Elvis életrajzi filmmel. A gonosz kizsigerelő producer/menedzser/pótapa szerepében Tom Hanks rosszalkodhat végre egy kicsit. Popcorn be, lemezeket élesíts és hagyj szóljon!!!

Lélegzetelállító vadászrepülés - Top Gun: Maverick

A Top Gun: Maverick debütálásra már két évvel ezelőtt is sor kerülhetett volna, ám a járványhelyzet csúszásra kényszerítette a 80-as évek ikonikus vadászgépes filmjének a folytatását. A stúdió és Tom Cruise ragaszkodtak ahhoz, hogy a Maverick az a fajta moziélmény, amit mindenképp a nagyvásznon kell látni, és lehetőleg minél nagyobb közönség előtt. Ez pedig be is bizonyosodott, az új Top Gun ugyanis sikerrel szállítja azt a lélegzetelállító repülést, amiben bíztunk, az érzelmi történetszál viszont továbbra sem a legjobb.