Pszichológiai elméletek lustaságra

Már olvashattad, hogy mi az evolúciós magyarázat a lustaság mögött, tekintsük meg a pszichológiai hátterét. Az egyik ok pontosan az evolúciós okban keresendő: a hosszútávú célok nem adnak azonnali jutalmat számunkra.

Amennyiben egy hosszú projekten dolgozunk, akkor a cél és a jutalom nemcsak távolinak tűnik, de bizonytalannak is. A magabiztos emberek jobban bíznak önmagukban, ezáltal a sikerben, vagyis az eredményben – így az számukra kifizetődővé válhat.

Mi emberek ráadásul nagyon rosszul számolunk vagy foglalkozunk a jövővel. Dohányzunk, keveset mozgunk, egészségtelenül eszünk, mert el sem képzeljük, hogy milyen hatással lesznek a mai károk a holnapra. A hedonista számolást végezzük el minden nap, és ez a lustaságunkra is hatással van.

A cél hiánya
Egy következő támasza a lustaságnak, hogy sokszor vagy nem találjuk meg, amit szeretnénk csinálni, vagy túl absztrakt, amit csinálunk. Munka esetén ez nagyon szembetűnő: egy festő látja az eredményt, kézzelfoghatóvá válik a munkájának gyümölcse. Egy cípőjavító is látja, ahogy a cipő sarka elkészül.

Az óriási multinacionális cégekben azonban a financial controller már annyira kis részét végzi a munkának, hogy egyszerűen nincs rálátása a termékre. Ha pedig nem látjuk a terméket, ami a munkánk célja, akkor hogyan lenne motivációnk a munka elvégzésére? Miért öljünk energiát valaminek az elkészítésébe, amit nem látunk összességében?

A passzív-agresszív kommunikáció

Sokan nem szeretjük a konfliktust, félünk tőle, el is kerüljük bármi áron. Ez a hozzáállás azonban azzal is jár, hogy eltemetjük a negatív érzelmeinket. Az érzelmeket azonban nem lehet elrejteni, így lustaság formájában is megnyilvánulhatnak.
Ilyen eset lehet például az, ha azt látjuk, partnerünknek hiába könyörgünk, hogy vigye ki a szemetet, egyszerűen nem teszi meg. Azonnal elkönyveljük, hogy milyen lusta, hiszen csak ott ül a TV előtt, ahelyett, hogy kivinné a szemetet.

Azonban lehet, hogy mélyebb ok húzódik meg a probléma mögött: partnerünk esetleg összetűzésbe keveredett a gondnokkal, ezért nem szeretne lemenni a pincébe, ahol nagy az esélye, hogy összefut vele. Esetleg nem kommunikálta felénk azt, hogy annyira nem szereti levinni a szemetet, hogy inkább mosogatna helyette. Az is elképzelhető, hogy így próbálja a tudtunkra adni, hogy megbántottuk valamivel, és neheztel ránk. A lustaság inkább csak számunkra nyilvánvaló ok, pedig valójában teljesen másról van szó.

Az elvárásoktól való félelem a lustaság mögött

Sokszor túl alacsonyra állítjuk az elvárásokat, amelynek okát mások lustaságnak gondolhatják. Legtöbbször azonban inkább csak ezzel védjük meg magunkat mások magas elvárásaitól. Ezáltal felelősségmentesen, elköteleződések nélkül élhetünk, hiszen senki nem fog tőlünk túl nagy dolgokat elvárni. Ez egyfajta kényelem, menekülési útvonal is lehet számunkra, de érdemes kerülni ezt a fajta hozzáállást.

Az elvárásainknak reálisnak kell lenniük, és ha nem teljesítjük néha a magasabbakat is, akkor megbánthatunk másokat, valamint kizárjuk a valódi sikert. Ha a munkahelyen nem segítünk a többieknek egyetlen alkalommal sem egy kollégánk születésnapi tortájának vagy ajándékának megrendelésében, akkor mások a lustaság mellett még a „felelőtlen”, „nem segítőkész”, „önző” jelzőket is ránk aggathatják. Ezek pedig semmiképp nem fogják a javunkat szolgálni hosszútávon, és rontják a kapcsolatainkat is.

A félelem vagy reménytelenség

Következő faktor lehet a félelem vagy reménytelenség, ami végül lustasághoz vezet. Abszurdnak tűnhet, de néhány ember fél a sikertől, vagy nincs elég magabiztossága, hogy kezelni tudja azt. A lustaság pedig kitűnő módszer a siker szabotálására. Amolyan felmentés: nem vallottam kudarcot, hiszen meg sem próbáltam – vagy másképp fogalmazva: nem vallhatok kudarcot, ha meg sem próbálom, ezért lusta leszek. A kudarctól való félelem erős hajtóerő lehet a lustaság felé.

A reménytelenség szintén olyan erős érzés lehet, amivel még a megoldás kigondolásához, megtalálásához sem jutunk el. Ennek eredményeképpen elvégezni sem tudjuk azt. Ebben a megvilágításban talán nem is tekinthetjük lustaságnak, hiszen, ha megtalálni sem vagyunk képesek a megoldást, akkor nyilvánvaló, hogy nem tudjuk elvégezni. Nem jutunk el a döntésig, hogy befektetjük-e az energiát vagy nem.

Azonban, ha a megoldás megtalálására vagyunk lusták, mert annyira reménytelennek látjuk a helyzetünket, akkor nem az intelligencia/felkészülés/elegendő információ/képességek hiányoznak, hanem a motiváció.