5 gyakori, gondolati síkon történő önbántalmazás

Külső szemmel talán úgy tűnhet, hogy a fiatalok számára az élet könnyű, lehetőségekkel teli és még bárhogy alakulhatnak a dolgaik a karrier, párválasztás, vagy családalapítás szempontjából. Ez azonban egy idealizált és sztereotip kép, amely eltakarja azt, hogy a fiatal felnőttek milyen nehézségekkel küzdenek, hogy valóban megéljék önmagukat és az eléjük táruló lehetőségeket.

1. Akár a múltban, akár a jövőben, de sokszor nem a jelenben vagyunk

Az okostelefonok és gazdag vizuális tartalmak világában a jelen pillanatra fókuszálni esetenként kifejezetten nehéz, de más tevékenységek közben is elkalandozhatnak gondolataink. Pedig, ha a jelenben maradunk, akkor tudunk igazán önmagunk lenni és sokkal hatékonyabban tudunk működni, mert arra koncentrálunk, amit csinálunk vagy ami történik körülöttünk.

Hogyan tudjuk mégis elcsípni saját magunkat, hogy éppen nem az adott pillanatra fókuszáljuk a figyelmünket? Például, ha sokat agyalunk azon, hogy mi lesz a jövőben, sokszor éppen lefekvés előtt, amikor is ez a gondolatáradat megnehezíti a békés álomba merülést. Rágódunk a múlton, vajon jó döntést hoztunk-e akkor, és eszünkbe jut az örök kedvenc: Mi lett volna, ha? Árulkodó jel lehet az is, amikor egy kellemes séta közben, egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy egy ismerős ránk köszön, és csak abban a pillanatban riadunk fel, hogy hol is vagyunk valójában.

2. Nem értékeljük saját magunkat eléggé

Ha önmagunkat folyton negatívan minősítjük, kritizáljuk, ha a gyengeségeinkre és nem az erősségeinkre koncentrálunk, akkor az önbizalmunkat is romboljuk.

Alacsony önbizalomról árulkodik, hogy ha nem érezzük jól magunkat saját életünkben, nem tudjuk, hogy mihez kezdjünk magunkkal. Úgy érezzük, hogy semmire sem vagyunk jók. Nem merünk társaságban megszólalni, nehogy hülyeséget mondjunk és a többiek kinevessenek. Vagy nem merünk másoknak nemet mondani, nehogy megbántsuk őket, illetve szorongunk azon, hogy mások mit gondolnak rólunk. A megoldás az önbizalom és önértékelés fejlesztésében rejlik.

3. Összehasonlítjuk magunkat másokkal

A közösségi média kifejezetten erősíti azt a tendenciát, hogy abba a fájdalmas csapdába essünk, hogy összehasonlítjuk magunkat másokkal. Ha azon kapjuk magunkat, hogy másokkal való beszélgetés után azt érezzük, hogy sehol sem tartunk, le vagyunk maradva tőlük, vagy a közösségi médiát görgetve az a kép alakul ki bennünk, hogy mindenki boldog és jól néz ki, csak mi nem, akkor bizony téves alapokon összehasonlítjuk magunkat másokkal. Az egyik legárulkodóbb kérdés az "én miért nem tartok még itt, én mikor érem őket utol?".

Amikor ezt tesszük, akkor igazából, ahelyett, hogy saját magunkat fejlesztenénk, tennénk a dolgunk, elpocsékoljuk az energiánkat. Az összehasonlítás csak akkor tud jól működni, hogy ha – anélkül, hogy közben leértékelnénk magunkat - példaképet keresünk magunknak, akitől tanulni tudunk vagy, ha önmagunkhoz viszonyítjuk saját magunkat és a saját fejlődésünket követjük nyomon.

4. Úgy érezzük, hogy már elkéstünk

Dr. Szántó Szilvia ez elmúlt 15 évben egyfajta generációs szorongást vélt felfedezni azzal kapcsolatban, hogy a fiatalok, fiatal felnőttek gyakran úgy vélik, hogy ennyi idősen már sok dologgal elkéstek az életben.

Erre utal, ha azt érezzük, hogy ennyi idősen már nem kezdhetünk új egyetemet, vagy, hogy érdekel bennünket bizonyos szakma, de úgy látjuk, hogy már nagyon sok profi van benne, így már későnek ítéljük, hogy belefogjunk. Ugyanez igaz például új munka, új párkapcsolat, vagy valamilyen újdonság kipróbálása kapcsán. A legfontosabb kérdés, amit igazából fel kellene tennünk magunknak, hogy pontosan hol is van leírva az, hogy kinek mikor és hol kellene tartania?

5. Halogatunk

A halogatás mögött olykor valami tudattalan motiváció húzódik meg, de olyan racionális okok is szerepet játszhatnak, mint például az, hogy túl nagy falatnak vagy teljesíthetetlennek látjuk az előttünk álló feladatot.

Ha azzal szembesülünk, hogy megígértük magunknak, hogy időben elkezdünk készülni, de megint a határidő előtti utolsó percre hagytuk, vagy igazából új munkát keresünk, de inkább kivárunk még, hátha megváltozik valami, akkor erős a gyanú, hogy halogatjuk a dolgainkat. A halogatás legnagyobb csapdája az, hogy sokszor több energiát emészt fel, mint amennyit a feladat elvégzése megkövetelne.