Menü

Posztapokaliptikus utazás - The Last of Us kritika

A The Last of Us sorozat egy nagyon erős kezdést mutatott be a sikeres videójáték feldolgozások útján. Egyszerre találhatják meg benne a számításukat a játék rajongói és történetet nem ismerő nézők is. Nagy hatású játékból készült egy nagyszabású filmsorozat, ami zseniálisan indít az első részek alapján. Az alaptörténet már korábban is kész volt a játék miatt, a sorozat pedig az eddigi részek alapján folyamatosan önmaga rekordjait dönti meg.

A sorozat története szerint Joel (Pedro Pascal) és lánya, Sarah (Nico Parker) csonka családként, de viszonylagos jólétben élnek együtt kertvárosi otthonukban, Joel testvére, Tommy (Gabriel Luna) időről időre beugrik hozzájuk. Egy nap azonban agresszívvá válnak az emberek. Mutánsok, zombik, fertőzöttek, egyáltalán milyen fertőzés? De igazából ez nem is számít, mert a megvadult, eltorzult egykori emberek mindenkit megtámadnak, így Joeléknek is menekülniük kell. A kétségbeesett rendfenntartók tűzparancsot adnak ki civilekre is, így hal meg Sarah.

Húsz évvel később, 2023-ban a bostoni karanténzónában – egyfajta katonai-városállamban – él Joel, aki társával, Tess-szel (Anna Torv) próbál túlélni az apokaliptikus mindennapokban. Majd itt találkozik a lázadó kamasszal, a fertőzésre immunis Ellievel (Bella Ramsey), akit el kell juttatnia a sorozatbeli lázadókhoz a Tűzbogarakhoz, mert orvosaik talán a lány segítségével megmenthetik az emberiséget és kifejleszthetik a vakcinát. A történet pedig a morózus férfi, és a lázadó kamaszlány kapcsolatáról szól.

Megváltozott történetmesélés

A fertőzés alapját a Cordyceps nevű gomba adja, ugyanis akiket megfertőzött a gomba felturbózott változata, azok elveszítik a saját személyiségüket, helyettük a gomba veszi át az irányítást a gazdatestben, valamint az agyi funkciókban és vérszomjas őrültekké, hordozóvá és terjesztővé változnak. Az HBO Max saját gyártású sorozata már előzetesen is sokat markolt, nagyszabású videójátékból kellett egy színvonalas, és látványos sorozatot készíteni. Viszont az első részek bebizonyították, hogy egy minden bizonnyal nagyon erős évadot nézhetünk végig. A játékhoz képest sokkal érdekesebben beszél a sorozat a gombafertőzés kialakulásáról, teljesen máshogy mutatja be a két karakter érzelmeit, kapcsolatát, ami szintén érdekes lehet azoknak is, akik játszottak a játékkal. A sorozat jó érzékkel csavar az évad bizonyos pontjain annyit a sztorin, hogy ne terelje le túlzottan az eseményeket arról az útról, melynek végpontja már egy évtizede kőbe lett vésve, viszont mégis folyamatosan fenntartsa a nyomasztó feszültséget a nézőkben.

A sorozat az eddigi részek alapján 70-80%-ban követi a videójátékot. Viszont egyes jelenetek kedvéért letér az ösvényről és nem másol szolgai módon. Ennek számtalan oka lehet valószínűleg, hogy hiába az HBO “rengeteg pénze”, néhány jelenet még így is bizonyára költséges és igen melós lett volna, nem beszélve arról, hogy itt a jeleneteket (noha komoly technológiai háttér áll rendelkezésre) élő embereknek kell eljátszani. Másrészt a sorozat nem lehet repetitív, folyamatosan kell bele valami történés, bizonyos kötelező köröket teljesen máshogy kell bemutatni. A történet sokszor kilép a főszereplő perspektívájából is, az új közönség miatt egyszerűen szükség van egy-egy jelenetet hosszabban bemutatni, míg nézőként 10 percig azt nézni, hogy a főszereplő küzd a “tömeg katonákkal” valószínűleg unalmas lenne. A sorozat harmadik része pedig a maga módján nagyon rendhagyó lesz, és szembemegy az addigi történetmeséléssel.

Részletes és nyomasztó képi világ

A sorozat képi megvalósítása zseniális, egyszerűen elképesztő ahogyan a rendező Craig Mazin felépít egy-egy jelenetet. A sorozatban szereplő "zombik" pedig szintén nagyon nyomasztóak. A zenei aláfestés az első négy rész alapján jól járul hozzá a sztori elmeséléséhez. Lenyűgöző ahogyan visszaköszön a Chernobyl sorozat hasonló kamerakezelése, jelenetei amelyet szintén Craig Mazin rendezett, és már azzal is hatalmas ismertségre tett szert.

A Pedro Pascal által megformált Joel karaktere hiteles, érthetőek a karakter indíttatásai. A Bella Ramsey által alakított Ellie pedig szintén szimpatikus karakter az első négy rész alapján, viszont tényleg igaz miszerint a karaktere nagyon különbözik a videójátékban látott karaktertől. Valamint kérdéses, hogy az ő karakterei mennyiben követi majd a játékban látottakat. Az eddigi mellékszereplők pedig szintén remekül játszanak viszont kérdéses, hogy a későbbi részekben mekkora szerepet kapnak.

Kinek fog tetszeni a sorozat?

Lényegében ez a sorozat bárkinek tetszhet, akit érdekelnek a túlélős, “zombis”, drámai történetek, és míg a játékkal valószínűleg rengeteg ember nem játszana, addig a sorozat sokkal több emberhez el tud jutni. Bizonyos jelenetek pedig annyira lenyűgözőek, hogy valószínűleg még évek múlva is beszélni fogunk róluk. Néhol elég kegyetlen, adott esetben durva jelenetek vannak benne, emiatt egyértelműen felnőtteknek való sorozat. Valamint a mondanivalója sem feltétlenül köt le egy gyereket, és hasonlóan a rendező szintén zseniális Chernobyl sorozatához itt is kell idő a történtek feldolgozására.

Összességében ez a sorozat nagyon erős és nem csoda, hogy már a megjelenésekor hatalmas érdeklődés övezte. A sztori noha klisésnek tűnik, mégis egyedi, a megvalósítás az eddigi részek alapján zseniális. Remekül változtatott a sorozat a videójáték bizonyos részein. Ha esetleg valaki még nem kezdte el ezt a sorozatot, akkor annak is mindenképp érdemes megpróbálni, mert ez garantáltan odaszögez a képernyő elé legalább egy részig. Az pedig, hogy mennyire marad hiteles a sorozat a videójátékhoz a jövőbeni részek kérdése.

John Wick világa balettel újratöltve

A John Wick-filmek bűnös élvezetet jelentettek minden akciórajongónak. Ez a jelen állás szerint négy rész finom stílushullámzás volt a kaszkadőrök akcióorgiája, az extrém fegyverfetisizmus és a letisztult, maszkulin westernek botegyszerű dramaturgiája közt. Ennek oldalbordájából nőtt ki és szeretne méltó folytatás lenni a feminista párja, a Ballerina, amelyben Ana de Armas szövi újra és tovább a John Wick-moziuniverzum bérgyilkosokkal és titkos klánokkal teletűzdelt, videójátékszerű világát. A történet vajon megüti-e a szórakoztató elődök szintjét, és ez a törékeny, csinos nő eléggé meggyőző lesz-e gyilkológépszerepben? Ezekre kerestem a választ a moziban.

Tündék és ördögfiak nagyvásznon

Dargay Attila – a magyar rajzfilmgyártás ikonikus alakjának –, a Vuk és a Ludas Matyi alkotójának régi álma vált valóra. Vörösmarty Mihály költeménye, a Csongor és Tünde ötven év után végre animációs feldolgozást kapott. A művész figuratervei alapján készült, de a mai kor gyermekei számára talán kevésbé ismert mű, felveti a kérdést, hogy vajon mit üzenhet ez a modernizált klasszikus a kiskorú nézőknek és a szüleiknek, különösen, hogy a feldolgozás igazi hőse egy dialógíró, Speier Dávid?

A Karate kölyök koncepció még mindig eladható!

A Karate kölyök 1984-ben tarolt a vásznon, hiszen az idegen környezethez köztudottan csak a karate és a Puffin adhat erőt és mindent lebíró akaratot. Az alapkoncepció megmaradt. Ezúttal a két felejthető folytatás, a kedvelhető hat évados tévésorozat (Cobra Kai) valamint a kung-fura kihegyezett 2010-es Jackie Chan-nel fémjelzett remake-szerűség (inkább átirat) hibridje kerül a vászonra. A címe a sokatmondó: Karate kölyök - Legendák. Itt már a kínai szál, azaz mindenki Jackie-je, mint edző és az eredeti részek főhőse, a meglepően kisfiúsan öregedő Ralph Macchio segít egy fiatal pekingi harcosnak New Yorkban a harc által meglelni a világbékét.

Ez itt a Teltház helye!

Aki virtuóz komédiára vágyik, annak egy jó esély lehet a kikapcsolódásra a Játékszín Teltház című darabja, amely egy one-man show. Egy színész, Nagy Sándor alakítja Manhattan legfelkapottabb éttermének telefonos ügyfélszolgálatát, az asztalfoglalások főzsonglőrét. Emellett mivel ez egyszemélyes darab, így minden, közel negyven karaktert is ő elevenít meg. A sok humoros beszólás garantált, de vajon összeállt-e, ez az eredetileg kinn még 99-ben debütált mű egy önmagában is működő egységgé vagy szétfolyik a vicces karakterek bemutatása közepette? Ennek jártam utána.

A világ nyolcadjára is, ezúttal végleg megmenekül!

A 80-as évek egyik klasszikus tévésorozatából, igazi, profi kémfilm franchise épült ki szűk harminc év alatt. A Mission Impossible elvitt minket a világ összes tájára, lélegzetállító akció mutatványokkal tarkítva élhettük át a kémvilág minden rezdülését. Most eljött a búcsú ideje, Tom Cruise elköszön ikonikus szerepétől. A mostani mozi, A végső leszámolás, a záró része a két epizódra vágott történetnek. Kérdés, hogy a megalomán, több százmilliós költségvetés meg a megszokott stáb klasszikust alkotott-e, vagy csak egy korrekt hattyúdalát a brandnek?