Menü

Posztapokaliptikus utazás - The Last of Us kritika

A The Last of Us sorozat egy nagyon erős kezdést mutatott be a sikeres videójáték feldolgozások útján. Egyszerre találhatják meg benne a számításukat a játék rajongói és történetet nem ismerő nézők is. Nagy hatású játékból készült egy nagyszabású filmsorozat, ami zseniálisan indít az első részek alapján. Az alaptörténet már korábban is kész volt a játék miatt, a sorozat pedig az eddigi részek alapján folyamatosan önmaga rekordjait dönti meg.

A sorozat története szerint Joel (Pedro Pascal) és lánya, Sarah (Nico Parker) csonka családként, de viszonylagos jólétben élnek együtt kertvárosi otthonukban, Joel testvére, Tommy (Gabriel Luna) időről időre beugrik hozzájuk. Egy nap azonban agresszívvá válnak az emberek. Mutánsok, zombik, fertőzöttek, egyáltalán milyen fertőzés? De igazából ez nem is számít, mert a megvadult, eltorzult egykori emberek mindenkit megtámadnak, így Joeléknek is menekülniük kell. A kétségbeesett rendfenntartók tűzparancsot adnak ki civilekre is, így hal meg Sarah.

Húsz évvel később, 2023-ban a bostoni karanténzónában – egyfajta katonai-városállamban – él Joel, aki társával, Tess-szel (Anna Torv) próbál túlélni az apokaliptikus mindennapokban. Majd itt találkozik a lázadó kamasszal, a fertőzésre immunis Ellievel (Bella Ramsey), akit el kell juttatnia a sorozatbeli lázadókhoz a Tűzbogarakhoz, mert orvosaik talán a lány segítségével megmenthetik az emberiséget és kifejleszthetik a vakcinát. A történet pedig a morózus férfi, és a lázadó kamaszlány kapcsolatáról szól.

Megváltozott történetmesélés

A fertőzés alapját a Cordyceps nevű gomba adja, ugyanis akiket megfertőzött a gomba felturbózott változata, azok elveszítik a saját személyiségüket, helyettük a gomba veszi át az irányítást a gazdatestben, valamint az agyi funkciókban és vérszomjas őrültekké, hordozóvá és terjesztővé változnak. Az HBO Max saját gyártású sorozata már előzetesen is sokat markolt, nagyszabású videójátékból kellett egy színvonalas, és látványos sorozatot készíteni. Viszont az első részek bebizonyították, hogy egy minden bizonnyal nagyon erős évadot nézhetünk végig. A játékhoz képest sokkal érdekesebben beszél a sorozat a gombafertőzés kialakulásáról, teljesen máshogy mutatja be a két karakter érzelmeit, kapcsolatát, ami szintén érdekes lehet azoknak is, akik játszottak a játékkal. A sorozat jó érzékkel csavar az évad bizonyos pontjain annyit a sztorin, hogy ne terelje le túlzottan az eseményeket arról az útról, melynek végpontja már egy évtizede kőbe lett vésve, viszont mégis folyamatosan fenntartsa a nyomasztó feszültséget a nézőkben.

A sorozat az eddigi részek alapján 70-80%-ban követi a videójátékot. Viszont egyes jelenetek kedvéért letér az ösvényről és nem másol szolgai módon. Ennek számtalan oka lehet valószínűleg, hogy hiába az HBO “rengeteg pénze”, néhány jelenet még így is bizonyára költséges és igen melós lett volna, nem beszélve arról, hogy itt a jeleneteket (noha komoly technológiai háttér áll rendelkezésre) élő embereknek kell eljátszani. Másrészt a sorozat nem lehet repetitív, folyamatosan kell bele valami történés, bizonyos kötelező köröket teljesen máshogy kell bemutatni. A történet sokszor kilép a főszereplő perspektívájából is, az új közönség miatt egyszerűen szükség van egy-egy jelenetet hosszabban bemutatni, míg nézőként 10 percig azt nézni, hogy a főszereplő küzd a “tömeg katonákkal” valószínűleg unalmas lenne. A sorozat harmadik része pedig a maga módján nagyon rendhagyó lesz, és szembemegy az addigi történetmeséléssel.

Részletes és nyomasztó képi világ

A sorozat képi megvalósítása zseniális, egyszerűen elképesztő ahogyan a rendező Craig Mazin felépít egy-egy jelenetet. A sorozatban szereplő "zombik" pedig szintén nagyon nyomasztóak. A zenei aláfestés az első négy rész alapján jól járul hozzá a sztori elmeséléséhez. Lenyűgöző ahogyan visszaköszön a Chernobyl sorozat hasonló kamerakezelése, jelenetei amelyet szintén Craig Mazin rendezett, és már azzal is hatalmas ismertségre tett szert.

A Pedro Pascal által megformált Joel karaktere hiteles, érthetőek a karakter indíttatásai. A Bella Ramsey által alakított Ellie pedig szintén szimpatikus karakter az első négy rész alapján, viszont tényleg igaz miszerint a karaktere nagyon különbözik a videójátékban látott karaktertől. Valamint kérdéses, hogy az ő karakterei mennyiben követi majd a játékban látottakat. Az eddigi mellékszereplők pedig szintén remekül játszanak viszont kérdéses, hogy a későbbi részekben mekkora szerepet kapnak.

Kinek fog tetszeni a sorozat?

Lényegében ez a sorozat bárkinek tetszhet, akit érdekelnek a túlélős, “zombis”, drámai történetek, és míg a játékkal valószínűleg rengeteg ember nem játszana, addig a sorozat sokkal több emberhez el tud jutni. Bizonyos jelenetek pedig annyira lenyűgözőek, hogy valószínűleg még évek múlva is beszélni fogunk róluk. Néhol elég kegyetlen, adott esetben durva jelenetek vannak benne, emiatt egyértelműen felnőtteknek való sorozat. Valamint a mondanivalója sem feltétlenül köt le egy gyereket, és hasonlóan a rendező szintén zseniális Chernobyl sorozatához itt is kell idő a történtek feldolgozására.

Összességében ez a sorozat nagyon erős és nem csoda, hogy már a megjelenésekor hatalmas érdeklődés övezte. A sztori noha klisésnek tűnik, mégis egyedi, a megvalósítás az eddigi részek alapján zseniális. Remekül változtatott a sorozat a videójáték bizonyos részein. Ha esetleg valaki még nem kezdte el ezt a sorozatot, akkor annak is mindenképp érdemes megpróbálni, mert ez garantáltan odaszögez a képernyő elé legalább egy részig. Az pedig, hogy mennyire marad hiteles a sorozat a videójátékhoz a jövőbeni részek kérdése.

Agatha Christie - Az Alibi

Az angol címmel megjelent Ordeal By Innocence Agatha Christie azonos című regényének legújabb minisorozatos feldolgozása. Az alkotás magyarul Az Alibi címet kapta, és alapvető témája az ártatlanság pszichológiája, valamint az ehhez való emberi viszony. Mindezt pedig már egy sokszor látott gazdag brit családon keresztül mutatja be a sorozat, jó néhány helyen modernizálva a történetet.

Eposzi bolygó foglalás – Dűne: Második rész

A Dűne: Második része máris az idei mozifilmek egyik legnagyobb, és legkomplexebb alkotása lett. Denis Villeneuve kultfilmet és eposzi nagyságú alkotást készített óriási uralkodó házakkal, galaktikus császárral, és egy kisebb sztárparádéval is. Frank Herbert regényéből nem könnyű jó sztorit csinálni, viszont a Dűne 2 olyan összetett nagyjátékfilm lett valamivel több, mint 2,5 órában amit mindenképp látni kell.

Reggae idők mozija

A nagyon várt Bob Marley: One Love -t azaz Jamaica és a reggae egyik kiemelt alakjának amerikai életrajzi filmjét nagyon bepromózták. A zene remek, a színész jól adja a főhőst, még ha kicsit jóképűbb is a kelleténél. A forgatásban bevonták a családot is. Remekmű született, vagy csak egy újabb zenei film a rajongóknak sablon elemekből és rengeteg klisével? Utánajártunk.

Út egy párkapcsolat mélyére és tovább

Justine Triet egy roppant érzékeny rendezőnő, akit a párkapcsolatok dinamikája érdekel, azon belül is az emberi ego empátiával való küzdelme. Fiatal életműve megkoronázást nyert az Arany Pálma-díjas, 5 Oscarra jelölt Egy zuhanás anatómiájával, ahol egy gyilkosság kivizsgálásán keresztül ismerhetjük meg egy író házaspár egykori közös életét. Remek színészek, pazar zene, rideg színek és fojtogató bírósági krimi hangulat. Lássuk a részleteket.

A periféria – Sorozatkritika

Lisa Joy és Jonathan Nolan viszonylag új sorozata, A periféria, William Gibson regényének alapjaira épül. A Periféria egy igazi keményvonalas sci-fi, rengeteg összetett történettel, csavarral. A sorozat világa egyszerre nyomasztó és izgalmas, a szereplői pedig emlékezetesek. A történet elejétől a végéig összetett, de a végére szinte minden összeáll.