John Wick, a Rémkirály nem el- csak megfáradt
- Dátum: 2023.05.07., 08:41
- Vass Attila
- képek forrása: Forum Hungary
- akció, antihős, film, gyilkos, hős, kritika, Párizs, vér
A 2014-es John Wick egy botegyszerű bosszú film, ami a kaszkadőrből átavanzsált rendezőnek, Chad Stahelskinek és csapatának csak ürügy volt, hogy kitombolja magát. A meglepően nagy siker szült még 2 folytatást, ahol gyakran Rambo eleganciájának és Jackie Chan korai filmjeinek vágatlan akciószekvencia orgiájának bűnös élvezetét okozta. Ezt odáig tolták, hogy a harmadik részben már-már videójátékot láttunk a legkülönböző helyszíneken egy egyre táguló háziállat függő bérgyilkos univerzumban, ahol egy titkos klán mozgat minden szálat és a könnyen elhulló, egyébként top profi statiszták, özöne ölésre van kiképezve.
A lényeg, hogy John Wick (másnéven a Rémkirály), szigorúan öltönyben, menekül mindenki, tulajdonképpen saját maga békéje elől és mindent túlél. A tesztoszteron akcióember vérgőzös liturgiája ez, amely olyan komplex akcióorgia, hogy kapkodtuk/kapkodjuk a fejünket. Az elvárásokkal pedig csak egyre emelte a tétet. Immáron a bűnös világot akarja megjavítani John Wick. Pedig esélye sincs.
Erre az alapkoncepcióra épül rá a negyedik, lezáró rész. Sajnos ki kell jelenteni, hogy az egyre táguló keretek nem tettek jót ennek a filmsorozatnak. Itt már a nagy finálé elmarad, a bűnös klán alapkoncepcióhoz nem tud hozzájutni még a Rémkirály sem. Marad tehát a Tom és Jerry felállás, csak nem tudni néha, hogy John Wick a macska vagy az egér. A film abszolút fénypontja a vetélytársak, akik a gyönyörűen fényképezett helyszíneken keresztül követik, kergetik a főhőst. A szintén kutyabolond pénzhajhász mr. Senki (Shamier Anderson) nagyon cool, de az abszolút jolly joker, aki ellopja a showt a vak!! Caine (Donnie Yen). Minden jelenete szintet emel ezen a helyenként nagyon pörgő, de dramaturgiailag megfáradt filmsorozaton.
Az akciók olyan tömörek, hogy helyenként, főleg Japánban és Párizsban, de facto egy videójátékot láttunk, szinte teher ez a sok szál a történetnek. Itt már rajongói tripről van szó, ahol mindenki elnézi, hogy a jelenetek meglehetősen lazán passzolnak egymáshoz. Mintha csak egy játék különböző szintjeiről beszélnénk. Nem baj ez, csak itt a sztori kreativitás hiánya már látványos. A fényképezés, kamerakezelés tanítanivaló, a helyzetkomikum, az ilyenkor nézőmelengető önirónia is a helyén van. A főhőst végigkísérhetjük a nagy úton, ahogy megannyi töltényen és zúzódáson keresztül a végső nagy küzdelemre készül a gonosz márki (Bill Skarsgard) ellen, aki végre egy méltó rossz fiú a lezáráshoz. Bár Mr. Wick mellett csak egy űrturista a vásznon, vagyis tömege van, de nincsen súlya.
Készül Ballerina címen a tévésorozat a Rémkirály történeteinek előzményeiből. Nem akármilyen zúzás lesz. Addig is nézzük meg bátran a négy részt lehetőleg egyben, mert páratlan, hogy egy ilyen akciódús filmet elkészülhet manapság. Aki meg nem videójáték párti, az a második epizód közepénél vegyen könnyes búcsút John Wicktől. A bátrak azonban kitartanak majd és tulajdonképpen egy kerek egészet, a negyedik résszel pedig egy méltó lezárást izgulhatnak végig.
John Wick világa balettel újratöltve

A John Wick-filmek bűnös élvezetet jelentettek minden akciórajongónak. Ez a jelen állás szerint négy rész finom stílushullámzás volt a kaszkadőrök akcióorgiája, az extrém fegyverfetisizmus és a letisztult, maszkulin westernek botegyszerű dramaturgiája közt. Ennek oldalbordájából nőtt ki és szeretne méltó folytatás lenni a feminista párja, a Ballerina, amelyben Ana de Armas szövi újra és tovább a John Wick-moziuniverzum bérgyilkosokkal és titkos klánokkal teletűzdelt, videójátékszerű világát. A történet vajon megüti-e a szórakoztató elődök szintjét, és ez a törékeny, csinos nő eléggé meggyőző lesz-e gyilkológépszerepben? Ezekre kerestem a választ a moziban.
Tündék és ördögfiak nagyvásznon

Dargay Attila – a magyar rajzfilmgyártás ikonikus alakjának –, a Vuk és a Ludas Matyi alkotójának régi álma vált valóra. Vörösmarty Mihály költeménye, a Csongor és Tünde ötven év után végre animációs feldolgozást kapott. A művész figuratervei alapján készült, de a mai kor gyermekei számára talán kevésbé ismert mű, felveti a kérdést, hogy vajon mit üzenhet ez a modernizált klasszikus a kiskorú nézőknek és a szüleiknek, különösen, hogy a feldolgozás igazi hőse egy dialógíró, Speier Dávid?
A Karate kölyök koncepció még mindig eladható!

A Karate kölyök 1984-ben tarolt a vásznon, hiszen az idegen környezethez köztudottan csak a karate és a Puffin adhat erőt és mindent lebíró akaratot. Az alapkoncepció megmaradt. Ezúttal a két felejthető folytatás, a kedvelhető hat évados tévésorozat (Cobra Kai) valamint a kung-fura kihegyezett 2010-es Jackie Chan-nel fémjelzett remake-szerűség (inkább átirat) hibridje kerül a vászonra. A címe a sokatmondó: Karate kölyök - Legendák. Itt már a kínai szál, azaz mindenki Jackie-je, mint edző és az eredeti részek főhőse, a meglepően kisfiúsan öregedő Ralph Macchio segít egy fiatal pekingi harcosnak New Yorkban a harc által meglelni a világbékét.
Ez itt a Teltház helye!

Aki virtuóz komédiára vágyik, annak egy jó esély lehet a kikapcsolódásra a Játékszín Teltház című darabja, amely egy one-man show. Egy színész, Nagy Sándor alakítja Manhattan legfelkapottabb éttermének telefonos ügyfélszolgálatát, az asztalfoglalások főzsonglőrét. Emellett mivel ez egyszemélyes darab, így minden, közel negyven karaktert is ő elevenít meg. A sok humoros beszólás garantált, de vajon összeállt-e, ez az eredetileg kinn még 99-ben debütált mű egy önmagában is működő egységgé vagy szétfolyik a vicces karakterek bemutatása közepette? Ennek jártam utána.
A világ nyolcadjára is, ezúttal végleg megmenekül!

A 80-as évek egyik klasszikus tévésorozatából, igazi, profi kémfilm franchise épült ki szűk harminc év alatt. A Mission Impossible elvitt minket a világ összes tájára, lélegzetállító akció mutatványokkal tarkítva élhettük át a kémvilág minden rezdülését. Most eljött a búcsú ideje, Tom Cruise elköszön ikonikus szerepétől. A mostani mozi, A végső leszámolás, a záró része a két epizódra vágott történetnek. Kérdés, hogy a megalomán, több százmilliós költségvetés meg a megszokott stáb klasszikust alkotott-e, vagy csak egy korrekt hattyúdalát a brandnek?