Menü

John Wick, a Rémkirály nem el- csak megfáradt

A 2014-es John Wick egy botegyszerű bosszú film, ami a kaszkadőrből átavanzsált rendezőnek, Chad Stahelskinek és csapatának csak ürügy volt, hogy kitombolja magát. A meglepően nagy siker szült még 2 folytatást, ahol gyakran Rambo eleganciájának és Jackie Chan korai filmjeinek vágatlan akciószekvencia orgiájának bűnös élvezetét okozta. Ezt odáig tolták, hogy a harmadik részben már-már videójátékot láttunk a legkülönböző helyszíneken egy egyre táguló háziállat függő bérgyilkos univerzumban, ahol egy titkos klán mozgat minden szálat és a könnyen elhulló, egyébként top profi statiszták, özöne ölésre van kiképezve.

A lényeg, hogy John Wick (másnéven a Rémkirály), szigorúan öltönyben, menekül mindenki, tulajdonképpen saját maga békéje elől és mindent túlél. A tesztoszteron akcióember vérgőzös liturgiája ez, amely olyan komplex akcióorgia, hogy kapkodtuk/kapkodjuk a fejünket. Az elvárásokkal pedig csak egyre emelte a tétet. Immáron a bűnös világot akarja megjavítani John Wick. Pedig esélye sincs.

Erre az alapkoncepcióra épül rá a negyedik, lezáró rész. Sajnos ki kell jelenteni, hogy az egyre táguló keretek nem tettek jót ennek a filmsorozatnak. Itt már a nagy finálé elmarad, a bűnös klán alapkoncepcióhoz nem tud hozzájutni még a Rémkirály sem. Marad tehát a Tom és Jerry felállás, csak nem tudni néha, hogy John Wick a macska vagy az egér. A film abszolút fénypontja a vetélytársak, akik a gyönyörűen fényképezett helyszíneken keresztül követik, kergetik a főhőst. A szintén kutyabolond pénzhajhász mr. Senki (Shamier Anderson) nagyon cool, de az abszolút jolly joker, aki ellopja a showt a vak!! Caine (Donnie Yen). Minden jelenete szintet emel ezen a helyenként nagyon pörgő, de dramaturgiailag megfáradt filmsorozaton.

Az akciók olyan tömörek, hogy helyenként, főleg Japánban és Párizsban, de facto egy videójátékot láttunk, szinte teher ez a sok szál a történetnek. Itt már rajongói tripről van szó, ahol mindenki elnézi, hogy a jelenetek meglehetősen lazán passzolnak egymáshoz. Mintha csak egy játék különböző szintjeiről beszélnénk. Nem baj ez, csak itt a sztori kreativitás hiánya már látványos. A fényképezés, kamerakezelés tanítanivaló, a helyzetkomikum, az ilyenkor nézőmelengető önirónia is a helyén van. A főhőst végigkísérhetjük a nagy úton, ahogy megannyi töltényen és zúzódáson keresztül a végső nagy küzdelemre készül a gonosz márki (Bill Skarsgard) ellen, aki végre egy méltó rossz fiú a lezáráshoz. Bár Mr. Wick mellett csak egy űrturista a vásznon, vagyis tömege van, de nincsen súlya.

Készül Ballerina címen a tévésorozat a Rémkirály történeteinek előzményeiből. Nem akármilyen zúzás lesz. Addig is nézzük meg bátran a négy részt lehetőleg egyben, mert páratlan, hogy egy ilyen akciódús filmet elkészülhet manapság. Aki meg nem videójáték párti, az a második epizód közepénél vegyen könnyes búcsút John Wicktől. A bátrak azonban kitartanak majd és tulajdonképpen egy kerek egészet, a negyedik résszel pedig egy méltó lezárást izgulhatnak végig.

Agatha Christie - Az Alibi

Az angol címmel megjelent Ordeal By Innocence Agatha Christie azonos című regényének legújabb minisorozatos feldolgozása. Az alkotás magyarul Az Alibi címet kapta, és alapvető témája az ártatlanság pszichológiája, valamint az ehhez való emberi viszony. Mindezt pedig már egy sokszor látott gazdag brit családon keresztül mutatja be a sorozat, jó néhány helyen modernizálva a történetet.

Eposzi bolygó foglalás – Dűne: Második rész

A Dűne: Második része máris az idei mozifilmek egyik legnagyobb, és legkomplexebb alkotása lett. Denis Villeneuve kultfilmet és eposzi nagyságú alkotást készített óriási uralkodó házakkal, galaktikus császárral, és egy kisebb sztárparádéval is. Frank Herbert regényéből nem könnyű jó sztorit csinálni, viszont a Dűne 2 olyan összetett nagyjátékfilm lett valamivel több, mint 2,5 órában amit mindenképp látni kell.

Reggae idők mozija

A nagyon várt Bob Marley: One Love -t azaz Jamaica és a reggae egyik kiemelt alakjának amerikai életrajzi filmjét nagyon bepromózták. A zene remek, a színész jól adja a főhőst, még ha kicsit jóképűbb is a kelleténél. A forgatásban bevonták a családot is. Remekmű született, vagy csak egy újabb zenei film a rajongóknak sablon elemekből és rengeteg klisével? Utánajártunk.

Út egy párkapcsolat mélyére és tovább

Justine Triet egy roppant érzékeny rendezőnő, akit a párkapcsolatok dinamikája érdekel, azon belül is az emberi ego empátiával való küzdelme. Fiatal életműve megkoronázást nyert az Arany Pálma-díjas, 5 Oscarra jelölt Egy zuhanás anatómiájával, ahol egy gyilkosság kivizsgálásán keresztül ismerhetjük meg egy író házaspár egykori közös életét. Remek színészek, pazar zene, rideg színek és fojtogató bírósági krimi hangulat. Lássuk a részleteket.

A periféria – Sorozatkritika

Lisa Joy és Jonathan Nolan viszonylag új sorozata, A periféria, William Gibson regényének alapjaira épül. A Periféria egy igazi keményvonalas sci-fi, rengeteg összetett történettel, csavarral. A sorozat világa egyszerre nyomasztó és izgalmas, a szereplői pedig emlékezetesek. A történet elejétől a végéig összetett, de a végére szinte minden összeáll.