Filmajánló: NYAD
- Dátum: 2023.11.07., 21:09
- Martinka Dia
- amerikai filmdráma, bakancslista, Diana Nyad, életrajz, filmajánló, filomgráfia, Golden Globe, kritikák, Oscar, rendkívüli, spoiler, sportteljesítmény, színészlista, színésznő
A napokban volt szerencsém megnézni a Netflix egyik legújabb amerikai filmdrámáját, aki még nem látta, adja a bakancslistájához, a történet címe: NYAD Számomra már a színészlista is meggyőző volt, Annette Bening és Jodie Foster főszereplésével nem csalódhattam.
Annette Bening alakítja a híres úszónőt, a kiváló színésznő Diana Nyad szerepében látható, míg Bonnie Stoll megformálója Jodie Foster.
Ha valakinek ez a két név nem mond semmit, akkor említenék Annette Bening nevéhez annyit, hogy 2 Golden Globe-díj tulajdonosa, 13 győzelem és jelölés fűződik a nevéhez, valamint 60 film a filmográfiában. Jodie Foster nemcsak kiváló színésznő, hanem rendező és producer is, 2 Oscar-díj mellett magáénak tudhat 20 győzelmet és jelölést, valamint 91 filmet a filmográfiában.

A rendező Jimmy Chin kitett magáért. Aki kedveli az igaz történeten alapuló életrajzi filmeket, drámákat, különösen a sportfilmeket, akkor ez az idei 2023-as kétórás filmdráma neki való.
Nem szeretnék spoilerezni s elrontani a mű élvezetét, sem kifecsegni a film végkifejletét, ám elöljáróban annyit elárulok, hogy a film Diana Nyad sportoló figyelemre méltó igaz történetét dolgozza fel. Diana (Annette Bening) 60 évesen, legjobb barátja és edzője segítségével (Jodie Foster) elhatározza, hogy megvalósítja élete álmát és 110 mérföldet úszik a nyílt óceánon Kubától egészen a floridai partokig.
Diana Nyad (Annette Bening) számos elismerést szerzett hosszú karrierje során, azonban egyetlen álma még sosem vált még valóra. 1978-ban, 28 évesen megpróbált átúszni Kubából Floridába a nyílt tengeren, azonban a rekord nem sikerült. Nyad 60 évesen ismét elérkezettnek látta az időt, hogy akadályt nem ismerve nekivágjon a 166 km-es távnak. A tengerszakasz átúszása közel hatvan órás monoton teljesítmény. Diana Nyad életrajzi filmje ezt dolgozza fel.
Mielőtt megnézek egy filmet, általában elolvasom a véleményeket, kritikákat, erről a drámáról pedig többek között ezeket olvashattam a neten:
„Minden tiszteletem e sportteljesítményé!”
„Emberfeletti!”
„Azt gondoltam, hihetetlenül unalmas lesz, de végül egészen lekötött. Nem tökéletes a film, de a rendezés és az alakítások megmentik.”

Miután megnéztük férjemmel a filmet, azt gondoltam, hogy ez az egyik leghatásosabb sportdráma, amit láttam. Kiválóan érzékelteti az emberi kitartást, az ember önmagába vetett hitének erejét, egy álomért való küzdelmet, a harcot, hogy soha nem szabad feladni, de tanít minket az igaz barátságról, a csapatmunkáról, az áldozatvállalásról.
Fantasztikus színészi munkának nevezném a szereplők alakítását, a film izgalmas, a történet lebilincselő. A film végét érdemes megvárni, ugyanis a bónusz jelenetek között Annette Benning egy pár kocka erejéig együtt úszik az általa alakított Diana Nyaddal.
Minden tiszteletem Diana Nyad sportolóé, aki olyan fantasztikus teljesítményt tett le az asztalra, ráadásul 60 év felett, ami szinte hihetetlen és rendkívüli. A film befejeztével a színésznő legendás utolsó tanácsai maradtak a fülemben, melyet útravalóul elviszek magammal: soha ne add fel az álmaid, soha nincs késő elérni a céljainkat és végül, hogy mennyire fontos a csapatmunka!
Három generáció, egy közös újrakezdés
Három nő, egy család, három teljesen különböző világ. Mégis ugyanazzal a dilemmával néznek szembe: hogyan lehet tiszta lapot nyitni ott, ahol már minden fejezet lezártnak tűnik? A Szenvedélyes nők a közönség igényeire épít, miközben ügyesen érzékeli, hogy milyen konfliktusok és érzelmi helyzetek érdeklik a nézőket.
A Hét Királyság lovagja
Van az a pillanat, amikor egy filmes univerzum rájön, hogy nem kell mindig világégés ahhoz, hogy érdekes legyen. A Hét Királyság lovagja pontosan ezt csinálja – visszavesz a sárkányokból, a grandiózus hadjáratokból és inkább két vándor alakjára fókuszál. Kisebb lépték, alacsonyabb tét, de ettől még ugyanúgy Westeros.
A New York-i utca királya is képes felnőni!
Adott volt Martin Reisman, a New York-i utcák egykori feltörekvő, de fogadható utcasportjának, a pingpongnak koronázatlan királya, akinek 50-60-as évekbeli mozgalmas élete, és persze annak emlékirata ordított a megfilmesítésért. Ennek részben fikciós feldolgozása lett a Marty Supreme, ami berobbant a köztudatba. Remek kameramozgás, hihetetlenül hiteles díszletek, dübörgő 80-as évekbeli zene, a vásznon tomboló Timothée Chalamet (Dűne filmek, Wonka) jellemzi. Remek fekete komédia, vagy csak egy fanyar humorú, naturalista tesztoszteronbomba? Purgatóriumtörténet vagy az amerikai kapitalista álom asztalitenisz sportfilm fátyolban való metaforikus felnövés meséje? A trailer mindent is ígért.
Haverok,buli,like! De hogyan tovább?
Amikor híre ment, hogy a Vígszínházban Ifj.Vidnyánszky Attila rendez saját és Németh Nikolett szövegkönyvével, részben társulati improvizációkkal felturbózott átiratot Büchner Leonce és Léna című műve nyomán, a mai érettségi előtti túlpörgött generáció helykereséséről, sokan felhördültek. A címe stílszerűen @LL3t4rgIA, azaz Letargia lett. Annak jártam utána pár napja, hogy a szeptember vége óta teltházakkal futó darab, valóban annyira polgárpukkasztó, mint a cikkek róla és nyíltan provokál, vagy csak groteszkül vicces?
Amikor a nézői elvárások felfalják a történetet
A Stranger Things az év kezdetével véget ért. Hangosan és túlbiztosítva zárult le a sorozat, egy grandiózus, illetve komplex utolsó epizóddal. Pár hét eltelte után kijelenthető, hogy a finálé megosztotta a nézőket, annak ellenére, hogy szinte minden szereplő pozitív kimenetelű és következetes lezárást kapott.