Menü

Vadászidény indul a poénokra

A belga-francia Vadászidény (Chasse gardée), egy kellemes vígjáték kísérletként bekúszott a magyar mozikba is, hogy tovább öregbítse a gallok kedves és csak helyenként vicces film históriáját. Az alapfelütés igen erős. Egy kétgyerekes párizsi pár besokallva a fővárosi tömegnyomortól vesz vidéken, tehát nem városban, egy hatalmas birtokot, hogy megéljék a családos lét pozitív oldalát is. A kúria pont egy közösségi vadászterületen van. Kitör a háború a helyiek és főhőseink közt. Az önrendelkezési jogi harc mellett, a nevetésünkre megy ki a játék.

Ellentétben a vadászbirtokot áruló falusi eladóval a rendezőpáros, akiből a rutinosabb (Frédéric Forestier) már levezényelt régen egy sikeres Asterix filmet, nem árul zsákbamacskát, ez látszik is a kész filmen. Remek kis komikus helyzetek kerülgetnek minket. Minden színész kifejezetten szerethető. Nagy kacagások azonban csak ritkán hallatszottak ki a moziteremben. Aki látott már francia vígjátékot, az tudja, hogy pár panel elem kifejezetten konzerválódott a zsánerben. Ilyen a klasszikus párizsi nagyvárosi, felszínes bunkók versus a vidéki, földműves alkeszek rafinériájának szokásos párharca is.

A Vadászidény kifejezetten erre épít, megtoldva a költői vidéki báj adta pozitív életérzéssel. Egy kifejezetten emberközeli humoros filmecskével van dolgunk, amely, habár egy tévésorozat alapfelütésével bír, mégis bájos darab. A hiperlaza fővárosi sztárügyvéd apuka szerepében, pedig Thierry Lhermitte (Dilisek vacsorája, Fél lábbal a paradicsomban) is kisujjból haknizik egy jót.

Nagyon franciásra sikerült a hangulat, de nem most fog visszajönni a gimis különóráim ára, a mozi azonban így is rendben van, vállalható a szinkron. A helyenként felcsendülő frankofón dalok azért nagyon ütnek. A gall vígjáték kódexnek megfelelően mindenki szerethető a filmben, a végén beköszönt a tét nélkül happy end, amely után jó élni és minden egyszerűbb az életben. Nem röhögtünk sokat, de stresszoldónak még mindig ajánlható ez a nagy közönségnek szánt kedves vígjáték, amely centire kiszámítható, de legalább a tizenhatos karikája ellenére alig vulgáris.

A Vadászidény igazán majd az alapközegében, a tévében fogja megtalálni a közönségét, de addig is egy kis lazulásnak megteszi, még ha kicsit több poént is elbírtunk volna. Az erdő békés lett, a vadak boldogok, az emberek mosolyognak, a szabi alatt se ültem végig otthon. Függöny, taps, könnyed séta haza. Pas de souci mes amis. la vie est belle. (Semmi gond barátaim, az élet szép.)

Carol S. Dweck: Szemléletváltás avagy A siker új pszichológiája

A rögzült és fejlődő szemlélet fogalompár Carol Dweck pszichológus kutatásaihoz kapcsolódik. A rögzült szemlélet a bírálatra helyezi a hangsúlyt, míg a fejlődési szemlélet alkalmazásával megérthetjük, hogy nem az a lényeg, hogy tökéletesen teljesítsünk, hanem hogy szembenézzünk a kihívásokkal és fejlődjünk általuk.

Az Oscarra nevezett Semmelweis film

A Semmelweis egy 2023-ban bemutatott, 127 perces hosszúságú magyar életrajzi dráma. Maruszki Balázs forgatókönyvéből Koltai Lajos rendezte, főbb szerepeiben Vecsei H. Miklós, Nagy Katica és Gálffi László látható. Bemutatása után rögtön több díjat is kapott a Los Angeles-i Magyar Filmfesztiválon. A több, mint kétórás film Semmelweis életét, munkásságát dolgozza fel, neki állít emléket.

A sánta gengszter

Az HBO legújabb sorozata a legutóbbi Batman filmből ismert Pingvin történetét dolgozza fel. Múlt héten jelent meg a pilot epizód, amiből már ráláthatunk, milyen hangulatban is mutatja be a sorozat a sánta gengszter felemelkedését.

Maxon pörög a Burtonjuice

Tim Burton filmrendező világa nem könnyen fogadható be, ráadásul híres alkotásai a sötét tónusú drámától az abszolút agymenésig terjednek. A mára kultikussá vált Beetlejuice 36 évvel ezelőtt utóbbiként vált Burton munkásságának részévé, a mű folytatása a korábbi agymenést idézi, csak még bolondabb módon. A nemrégiben megjelent Beetlejuice Beetlejuice épp olyan szórakoztatónak szánt családi film, mint amilyennek tűnik. Szépen továbbörökíti az első mű hagyatékát, és mindenképpen élmény az új alkotás, főleg ha az első rész nem ismeretlen a nézőnek.

Ez mi akart lenni? – Fák jú, Chantal kritika

A Fák jú, Tanár úr! széria szerintem méltán ismert sorozat. Elborult alkotások egyvelege, ami sohasem vetette meg a durvább humort, a beszólásokat, vagy éppen a társadalomkritikát. Nemrégiben, augusztus végén, debütált a széria negyedik része, ami a Fák jú, Chantal címet kapta. Ennek az alkotásnak a nevén és a főszereplőn kívül nem sok köze van elődeihez, viszont a stílus a régi marad. Elborult, katyvaszos alkotás, aminek felét masszív röhögéssel lehet tölteni, ha a néző felkészül a film stílusára.