Menü

Út egy párkapcsolat mélyére és tovább

Justine Triet egy roppant érzékeny rendezőnő, akit a párkapcsolatok dinamikája érdekel, azon belül is az emberi ego empátiával való küzdelme. Fiatal életműve megkoronázást nyert az Arany-Pálma díjas, 5 Oscarra jelölt Egy zuhanás anatómiájával, ahol egy gyilkosság kivizsgálásán keresztül ismerhetjük meg egy író házaspár egykori közös életét. Remek színészek, pazar zene, rideg színek és fojtogató bírósági krimi hangulatot vártam, mikor az utolsó mozijegyek egyikét vettem meg a párommal együtt. Nem csalódtunk, sőt messze felülmúlta a várakozásunkat: a sztori garantáltan mindenkit megérint és magával ragad.

Adott egy befutott, magabiztos, német írónő (Sandra Hüller), aki a kissé ihlet- és önbizalom-vesztett, tanár-író férje grenoble-i házában unatkozik és alkot. Azonban a férfi valahogy lezuhan, és a látássérült fiuk (a hipertehetséges Milo Machado-Graner) ottmarad a gyilkossággal vádolt nővel. A kártyák adottak, ez a bírósági per az ő történetük. A hangulat mindenkit megérint, egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedünk a székünkben.

A dráma igazi erénye, hogy nem akar egy pillanatig sem több lenni, mint ami. A zenéje tanítanivaló, a francia Alpok tája legalább annyira távolságtartó, mint a kamerakezelés. Ez a mozi nem ítélkezik, nem rágja a szánkba (és a szemünkbe) a rejtett eseményeket. Felnőttnek tekint minket. Nem egy tengertúli popcorn ürügy, itt a mélyebb izgalmak a célterület. A haláleset nyomozása csak iránytűnk, hogy egy párkapcsolat anatómiáját láthassuk.

A krimi szál napokkal később is kísérti nézőjét. Elgondolkodtat, bemászik a bőrünk alá és igazi hatást fejt ki. Elborzongunk, gondolkodunk, érzünk, egy igazi krimi filmélmény. A főhősnő szemszögéből levezényelt történet a két és fél órás hossza miatt egy kicsit leül középtájt, de ez inkább csak látszólagos, hiszen így is elfáradunk közben, teljesen leköti a figyelmünket ez a francia és angol nyelven hömpölygő érzelmi, cselekmény hullámvasút. Nem lehet eléggé dicsérni a castingot, a színészi játék első osztályú. Frau Hüller pedig egy gyengébb évben lehet bezsebelné az Oscart is. Gyaníthatóan azonban csak a Golden Globe-díjjal is jutalmazott forgatókönyv váltja idén szoborrá a jelölését. Nem baj, annak is tapsolni fogunk. Az év legmagávalragadóbb krimije az Egy zuhanás anatómiája, amit vétek kihagyni. Igazi filmélmény.

Agatha Christie - Az Alibi

Az angol címmel megjelent Ordeal By Innocence Agatha Christie azonos című regényének legújabb minisorozatos feldolgozása. Az alkotás magyarul Az Alibi címet kapta, és alapvető témája az ártatlanság pszichológiája, valamint az ehhez való emberi viszony. Mindezt pedig már egy sokszor látott gazdag brit családon keresztül mutatja be a sorozat, jó néhány helyen modernizálva a történetet.

Eposzi bolygó foglalás – Dűne: Második rész

A Dűne: Második része máris az idei mozifilmek egyik legnagyobb, és legkomplexebb alkotása lett. Denis Villeneuve kultfilmet és eposzi nagyságú alkotást készített óriási uralkodó házakkal, galaktikus császárral, és egy kisebb sztárparádéval is. Frank Herbert regényéből nem könnyű jó sztorit csinálni, viszont a Dűne 2 olyan összetett nagyjátékfilm lett valamivel több, mint 2,5 órában amit mindenképp látni kell.

Reggae idők mozija

A nagyon várt Bob Marley: One Love -t azaz Jamaica és a reggae egyik kiemelt alakjának amerikai életrajzi filmjét nagyon bepromózták. A zene remek, a színész jól adja a főhőst, még ha kicsit jóképűbb is a kelleténél. A forgatásban bevonták a családot is. Remekmű született, vagy csak egy újabb zenei film a rajongóknak sablon elemekből és rengeteg klisével? Utánajártunk.

A periféria – Sorozatkritika

Lisa Joy és Jonathan Nolan viszonylag új sorozata, A periféria, William Gibson regényének alapjaira épül. A Periféria egy igazi keményvonalas sci-fi, rengeteg összetett történettel, csavarral. A sorozat világa egyszerre nyomasztó és izgalmas, a szereplői pedig emlékezetesek. A történet elejétől a végéig összetett, de a végére szinte minden összeáll.

Szükségünk van a méhészekre

Jason Statham (Feláldozhatók, Meg, Szállító) kivételesen egy egész szórakoztató projektbe repít minket, ahol kedvelt izomarcunk szupertitkos ex-katonaként (mi másként?) rendet tesz a gonosz hackerek közt. Ezt a koncepciót karolta fel a szebb napokat is látott rendező, David Ayer (Nehéz idők, Harag, Öngyilkos osztag). A főhősünk rezzenéstelen brit faarccal jön, lát és igazságot oszt. Az év B-filmje vagy aktuális maró társadalomkritika sok bunyóval? Nézzük a részleteket.