Menü

Út egy párkapcsolat mélyére és tovább

Justine Triet egy roppant érzékeny rendezőnő, akit a párkapcsolatok dinamikája érdekel, azon belül is az emberi ego empátiával való küzdelme. Fiatal életműve megkoronázást nyert az Arany-Pálma díjas, 5 Oscarra jelölt Egy zuhanás anatómiájával, ahol egy gyilkosság kivizsgálásán keresztül ismerhetjük meg egy író házaspár egykori közös életét. Remek színészek, pazar zene, rideg színek és fojtogató bírósági krimi hangulatot vártam, mikor az utolsó mozijegyek egyikét vettem meg a párommal együtt. Nem csalódtunk, sőt messze felülmúlta a várakozásunkat: a sztori garantáltan mindenkit megérint és magával ragad.

Adott egy befutott, magabiztos, német írónő (Sandra Hüller), aki a kissé ihlet- és önbizalom-vesztett, tanár-író férje grenoble-i házában unatkozik és alkot. Azonban a férfi valahogy lezuhan, és a látássérült fiuk (a hipertehetséges Milo Machado-Graner) ottmarad a gyilkossággal vádolt nővel. A kártyák adottak, ez a bírósági per az ő történetük. A hangulat mindenkit megérint, egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedünk a székünkben.

A dráma igazi erénye, hogy nem akar egy pillanatig sem több lenni, mint ami. A zenéje tanítanivaló, a francia Alpok tája legalább annyira távolságtartó, mint a kamerakezelés. Ez a mozi nem ítélkezik, nem rágja a szánkba (és a szemünkbe) a rejtett eseményeket. Felnőttnek tekint minket. Nem egy tengertúli popcorn ürügy, itt a mélyebb izgalmak a célterület. A haláleset nyomozása csak iránytűnk, hogy egy párkapcsolat anatómiáját láthassuk.

A krimi szál napokkal később is kísérti nézőjét. Elgondolkodtat, bemászik a bőrünk alá és igazi hatást fejt ki. Elborzongunk, gondolkodunk, érzünk, egy igazi krimi filmélmény. A főhősnő szemszögéből levezényelt történet a két és fél órás hossza miatt egy kicsit leül középtájt, de ez inkább csak látszólagos, hiszen így is elfáradunk közben, teljesen leköti a figyelmünket ez a francia és angol nyelven hömpölygő érzelmi, cselekmény hullámvasút. Nem lehet eléggé dicsérni a castingot, a színészi játék első osztályú. Frau Hüller pedig egy gyengébb évben lehet bezsebelné az Oscart is. Gyaníthatóan azonban csak a Golden Globe-díjjal is jutalmazott forgatókönyv váltja idén szoborrá a jelölését. Nem baj, annak is tapsolni fogunk. Az év legmagávalragadóbb krimije az Egy zuhanás anatómiája, amit vétek kihagyni. Igazi filmélmény.

Izland a melankólia szigete is

A Nyári fény, aztán leszáll az éj, Jón Kalman Stefánsson izlandi író melankolikus novellacsokorszerű regénye húsz éve nagy sikerrel szerepel a könyves toplistákon. Svéd és izlandi pénzből három éve kapott egy figyelemreméltó filmfeldolgozást, pár napja már látható a honi művészmozikban is. Tragikus és szívbe markoló, egyszerű, emberi, falusi történetek egyvelege, amely a forgalmazói plakát ellenére egyáltalán nem komédia, csak egy lassú dráma.

Imposztorra várva

Közel egy éve töretlen sikerrel megy a Pesti Színházban Rudolf Péter rendezésében, Spiró György műve alapján készült Az imposztor, amely komédia jellege ellenére komoly társadalom- és politikakritikával is bír. A közel háromórás darab minden perce igazi élményt ad a rá jegyet vevőknek. Kern Andrással a címszerepben a darab jutalomjáték, a várható, megérdemelt tapsvihar azonban egyértelmű kikacsintás az elmúlt 30 évünk viszonyaira is. De lássuk a részleteket.

Piramisjátékra épült a magyar álom

Az RTL Bróker Marcsi sorozatát jelentős előzetes elvárások kísérték, amelyeknek az alkotás kétségkívül megfelelt, sőt, túl is szárnyalta azokat. Már az első képkockák beszippantanak: az 1990-es évek vidéki Magyarországát a díszletek, a zenék, a ruhák és a karcagi utcák tökéletesen hozzák vissza. Nemcsak nosztalgia ez, hanem korrajz arról, hogyan válhatott egy banki alkalmazottból országos szélhámossá valaki.

Lázadni kell, ennyi az egész?

Paul Thomas Anderson korunk egyik legsajátosabb látásmódú rendezője (Boogie nights, The Master, Vérző olaj). A naturalista ábrázolásából, a kiváló karaktereiből és kiemelkedően jó cselekvésvezetéséből ismét varázsolt, ezúttal egy igazi politikailag túlfűtött, karikaturisztikus remekművet. Megszületett a Trump-érából való kiábrándulás dicshimnusza, az év regényadaptációja, vagy csak egy maró humorú középső ujj mindenkinek, ami egy tesztoszteronbombába csomagolt korrajz is egyben? Ennek jártam utána.

Daryl Dixon Spanyolországban

A The Walking Dead-univerzum folyamatosan képes megújulni, ha nem is minden szempontból, de legalább vizuálisan. A Daryl Dixon-széria harmadik évada erre a legfrissebb bizonyíték. Ugyanis a cselekmény Franciaországból egy rövid időre Londonba, majd Spanyolországba helyeződik át, és ez a váltás alapvetően megváltoztatja a sorozat hangulatát.