Hungarikumnak számít a Csengetett, Mylord?
- Dátum: 2024.05.12., 22:16
- Martinka Dia
- képek:pixabay.com
- arisztokrácia, Csengetett, hungarikum, interaktív enciklopédia, könyvajánló, kötet, kulturális közeg, magyar sorozatrajongók, Meldrum-ház, Mylord?, rajongók
A Csengetett, Mylord? egy igazi hungarikum lenne? Van, aki szerint igen!
Három év kutatómunka előzte meg Boromisza István A Csengetett, Mylord? Univerzum című kötetének megjelenését, amely a magyar sorozatrajongók körében is méltán népszerű brit televíziós műsor kulisszatitkairól szól. Az enciklopédiaszerű könyv még a legelszántabb rajongóknak is számos érdekességet tartogat. Könyvajánló következik.
Ha valaki esetleg nem ismerné, a Csengetett, Mylord? egy 1920-as években játszódó brit tévésorozat, amely a Meldrum-ház személyzetének és különc arisztokratáinak kalandjait mutatja be. A széria epizódjai a brit humor segítségével világítanak rá a korabeli társadalmi viszonyokra.
A 26 részes brit televíziós vígjátéksorozat görbe tükröt tart mind az arisztokrácia, mind az „alsóbb” osztályok elé. Magyarországon megjelent DVD-n is.
A sorozat ízig-vérig brit jegyeket hordoz, ennek ellenére Boromisza István úgy véli, hogy a film valódi hungarikum.
A sorozathoz kapcsolódó, a világon először megjelenő interaktív enciklopédia a Csengetett, Mylord? epizódjain keresztül érdekes szócikkekben mutatja be azt a társadalmi és kulturális közeget, amelyben a sorozat játszódik.
Milyen volt az élet a Meldrum-házban, mennyi volt a cselédek bére, miért voltak „megesettek” az érsek által felkarolt hölgyek és milyen volt az a bizonyos és sokat emlegetett, híres „Kit Kat Klub”? Ezekhez a kérdésekhez is ad útmutatót az enciklopédia, amint belép az olvasó, a Csengetett, Mylord?-univerzumba!
Ezen interaktív 352 oldalas, 2024-es megjelenésű enciklopédia nem csak a négy évados brit széria, hanem a történelem iránt érdeklődők számára is kifejezetten hasznos lehet, különösen, akiket az 1920-as évek divatja, politikája, a felső tízezer akkori életmódja érdekel.
Én magam először meglepődtem, hogy hungarikumként említik a kedvenc sorozatom, s elgondolkoztam, vajon mi lehet ennek az oka, de kétségtelenül az, hogy hogy a Csengetett, Mylord? sorozat sehol a világon, még a saját anyaországában sem örvendett akkora sikernek, mint itthon, ráadásul mind a mai napig nagyon népszerű.
A családban mi nagyon szerettük, én magam századjára is tudok nevetni bármelyik epizódon, de idézni is tudom kívülről az egyes részek legendás mondatait. Nálunk otthon szállóigévé vált jó pár mondat a sorozatból, azt például gyakran mondjuk egy-egy kevésbé kedvelt ételre, hogy „az finom lesz”. Igaz olyan arckifejezéssel és hangsúllyal, mint ahogy Mabel tette, aligha van esélyünk.
A magyarországi siker kulcsa az is lehet, hogy kiemelkedő minőségű magyar szinkront tettek hozzá, olyan nevek adják a szereplők magyar hangját, mint Pásztor Erzsi, Hollósi Frigyes vagy Benedek Miklós. Végül pedig a sorozat bővelkedik olyan hívószavakban, szállóigékben, amiket szinte minden baráti társaság használ.
A Magyarországon több mint harminc éve töretlenül népszerű brit sorozat, a Csengetett, Mylord? különleges világba kalauzolja a nézőt, az enciklopédia pedig az olvasót.
Három generáció, egy közös újrakezdés
Három nő, egy család, három teljesen különböző világ. Mégis ugyanazzal a dilemmával néznek szembe: hogyan lehet tiszta lapot nyitni ott, ahol már minden fejezet lezártnak tűnik? A Szenvedélyes nők a közönség igényeire épít, miközben ügyesen érzékeli, hogy milyen konfliktusok és érzelmi helyzetek érdeklik a nézőket.
A Hét Királyság lovagja
Van az a pillanat, amikor egy filmes univerzum rájön, hogy nem kell mindig világégés ahhoz, hogy érdekes legyen. A Hét Királyság lovagja pontosan ezt csinálja – visszavesz a sárkányokból, a grandiózus hadjáratokból és inkább két vándor alakjára fókuszál. Kisebb lépték, alacsonyabb tét, de ettől még ugyanúgy Westeros.
A New York-i utca királya is képes felnőni!
Adott volt Martin Reisman, a New York-i utcák egykori feltörekvő, de fogadható utcasportjának, a pingpongnak koronázatlan királya, akinek 50-60-as évekbeli mozgalmas élete, és persze annak emlékirata ordított a megfilmesítésért. Ennek részben fikciós feldolgozása lett a Marty Supreme, ami berobbant a köztudatba. Remek kameramozgás, hihetetlenül hiteles díszletek, dübörgő 80-as évekbeli zene, a vásznon tomboló Timothée Chalamet (Dűne filmek, Wonka) jellemzi. Remek fekete komédia, vagy csak egy fanyar humorú, naturalista tesztoszteronbomba? Purgatóriumtörténet vagy az amerikai kapitalista álom asztalitenisz sportfilm fátyolban való metaforikus felnövés meséje? A trailer mindent is ígért.
Haverok,buli,like! De hogyan tovább?
Amikor híre ment, hogy a Vígszínházban Ifj.Vidnyánszky Attila rendez saját és Németh Nikolett szövegkönyvével, részben társulati improvizációkkal felturbózott átiratot Büchner Leonce és Léna című műve nyomán, a mai érettségi előtti túlpörgött generáció helykereséséről, sokan felhördültek. A címe stílszerűen @LL3t4rgIA, azaz Letargia lett. Annak jártam utána pár napja, hogy a szeptember vége óta teltházakkal futó darab, valóban annyira polgárpukkasztó, mint a cikkek róla és nyíltan provokál, vagy csak groteszkül vicces?
Amikor a nézői elvárások felfalják a történetet
A Stranger Things az év kezdetével véget ért. Hangosan és túlbiztosítva zárult le a sorozat, egy grandiózus, illetve komplex utolsó epizóddal. Pár hét eltelte után kijelenthető, hogy a finálé megosztotta a nézőket, annak ellenére, hogy szinte minden szereplő pozitív kimenetelű és következetes lezárást kapott.