Az elengedés fontossága
- Dátum: 2024.06.14., 04:18
- Udvari Fanni
- képek: pexels.com
- boldogtalanság, elengedés, fájdalom, félelem, kockázat, munkahely, nyugtalanság, párkapcsolat, psziché, rossz szokás, rosszindulat
Ha valaki tanáccsal fordul hozzánk, hogy nem érzi jól magát a munkahelyén, a párkapcsolatában, vag egy baráttal, akkor mi sem egyszerűbb, mint azt tanácsolni neki, hogy engedje el, és lépjen tovább. Ha mégsem tesz így, egyáltalán nem értjük. Hiszen nincs ennél könnyebb!
Az emberek többsége nehezen mer kilépni bizonyos helyzetekből. Akármennyire kényelmetlen, frusztráló, akármennyire sok negatív élménnyel jár, valahogy mégis nehezen tudunk kitörni.
Ennek oka általában az, hogy félünk a változástól. Tartunk attól, hogy ennél csak rosszabb lesz. Félünk attól, mit hoz az ismeretlen. Vagy talán úgy gondoljuk, nem érdemlünk ennél jobbat. Nekünk csak ennyi jár, hát itt az ideje megbékélni ezzel.

Ez nem így van! Mindenki megérdemli a boldogságot- de ezért bizony tenni kell. Például az elengedéssel!
Bármennyire is igyekszünk, sosem lesz olyan, hogy egyetlen nehéz napunk sem lesz. Nincs az a munkahely, nincs az a barátság, nincs az a szerelem, ahol időnként nem merülnek fel problémák, ahol minden egyes napot boldogságban töltünk el.
A gond ott kezdődik, ha már egyetlen olyan nap sincs, amikor nem érezzük borzalmasan magunkat. Amikor minden egyes napnál azt várjuk, hogy csak jöjjön el a vég. Amikor már előre tartunk attól, hogy mi fog várni a munkahelyen vagy milyen lesz találkozni azzal a bizonyos személlyel. Amikor az ilyen napok végén teljesen kimerülünk.
Sajnos az ezzel együtt járó negatív érzelmek nincsenek jó hatással lelkünkre. Nem lenne jobb szabadnak lenni? Nem lenne jobb megtanulni, hogyan szabadulhatunk meg mindentől, ami káros hatással van ránk?
Mindannyian hozunk rossz döntéseket. Mindannyian kerülünk olyan helyzetekbe, amelyek az adott pillanatban jónak tűnnek, később mégis bebizonyosodik, hogy nem nekünk való. Tanuljuk meg ezeket elengedni!

Az elengedés nem egyenlő azzal, hogy elfojtjuk az érzelmeinket. Adjunk ki magunkból mindent, amit érzünk, legyen az harag, szomorúság vagy csalódottság!
Bocsássunk meg magunknak, és másoknak is! Senki sem tökéletes, mindenki hibázhat. Ne rágódjunk azon, mit csináltunk rosszul! Ami elmúlt, elmúlt, változtatni a történteken már nem tudunk.
Mi a jobb: beleragadni egy olyan szituációba, amely nem épít, vagy kockáztatni, lépni, és közelebb kerülni a boldogsághoz? Vegyünk erőt magunkon, merjünk változtatni!
Vonjuk le a tanulságokat! Ha hibáztunk, gondoljuk át, mit tanultunk az adott helyzetből. Ezek később hasznosak lehetnek ahhoz, hogy könnyebben boldoguljunk!
Ne tartsunk attól, hogy mit fognak majd gondolni mások! Ha magunk mögött hagyunk egy rossz barátságot, párkapcsolatot vagy munkahelyet, akkor ne féljünk mások véleményétől! A saját boldogságunk a tét, nem mások élik a mi életünket. Nincs joguk beleszólni abba, hogy számunkra mi a jó.
A kétszínűség valódi arca
A kétszínűség az egyik legkiábrándítóbb emberi tulajdonság. Nem azért, mert az emberek néha hibáznak, vagy mert nem mindig merik kimondani, amit gondolnak. Hanem azért, mert a kétszínű ember tudatosan mást mutat kifelé, mint amit valójában érez, gondol vagy tesz. Szemtől szemben mosolyog, kedveskedik, támogatásáról biztosít, majd a hátad mögött éppen az ellenkezőjét teszi.
Amikor a munkahelyed lassan felemészt
A munkahely ideális esetben nemcsak a megélhetésünket biztosítja, hanem a mindennapjaink fontos része is. Olyan hely, ahol értékesnek érezhetjük magunkat, ahol számít a véleményünk, és ahol a közös munka sikerélményt ad. A valóság azonban nem mindig ilyen. De honnan tudhatjuk, hogy egyszerűen csak nehezebb időszakot élünk át, vagy valóban mérgező munkahelyi környezetben dolgozunk?
Nehéz emberek vagy egyszerűen csak önazonosak? – Amikor az őszinteség másokból ellenállást vált ki
Vannak emberek, akik nem szeretnek köntörfalazni. Kimondják, amit gondolnak, vállalják a véleményüket, és nem próbálnak mindenáron megfelelni mások elvárásainak. Nem feltétlenül akarnak vitát gerjeszteni, egyszerűen csak önmagukat adják. Mégis gyakran kapják meg a környezetüktől, hogy nehéz természetűek, túl szókimondóak vagy éppen kezelhetetlenek. De vajon valóban velük van a probléma, vagy inkább azzal, ahogyan a környezetük reagál az egyenességükre?
Inkább nem megyünk orvoshoz, nehogy kiderüljön, hogy baj van
Sokan inkább nem kérnek időpontot az orvoshoz, mert félnek attól, mit fog mondani a vizsgálat után. Egy furcsa fájdalom, egy hetek óta tartó panasz vagy egy szokatlan tünet esetén gyakran azzal nyugtatjuk magunkat, hogy biztosan nincs semmi komoly probléma. Majd elmúlik, csak fáradt vagyok, biztosan a stressz az oka – mondogatjuk, miközben telnek a napok, olykor hónapok is. De vajon tényleg jobb nem tudni?
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.