Az elengedés fontossága
- Dátum: 2024.06.14., 04:18
- Udvari Fanni
- képek: pexels.com
- boldogtalanság, elengedés, fájdalom, félelem, kockázat, munkahely, nyugtalanság, párkapcsolat, psziché, rossz szokás, rosszindulat
Ha valaki tanáccsal fordul hozzánk, hogy nem érzi jól magát a munkahelyén, a párkapcsolatában, vag egy baráttal, akkor mi sem egyszerűbb, mint azt tanácsolni neki, hogy engedje el, és lépjen tovább. Ha mégsem tesz így, egyáltalán nem értjük. Hiszen nincs ennél könnyebb!
Az emberek többsége nehezen mer kilépni bizonyos helyzetekből. Akármennyire kényelmetlen, frusztráló, akármennyire sok negatív élménnyel jár, valahogy mégis nehezen tudunk kitörni.
Ennek oka általában az, hogy félünk a változástól. Tartunk attól, hogy ennél csak rosszabb lesz. Félünk attól, mit hoz az ismeretlen. Vagy talán úgy gondoljuk, nem érdemlünk ennél jobbat. Nekünk csak ennyi jár, hát itt az ideje megbékélni ezzel.

Ez nem így van! Mindenki megérdemli a boldogságot- de ezért bizony tenni kell. Például az elengedéssel!
Bármennyire is igyekszünk, sosem lesz olyan, hogy egyetlen nehéz napunk sem lesz. Nincs az a munkahely, nincs az a barátság, nincs az a szerelem, ahol időnként nem merülnek fel problémák, ahol minden egyes napot boldogságban töltünk el.
A gond ott kezdődik, ha már egyetlen olyan nap sincs, amikor nem érezzük borzalmasan magunkat. Amikor minden egyes napnál azt várjuk, hogy csak jöjjön el a vég. Amikor már előre tartunk attól, hogy mi fog várni a munkahelyen vagy milyen lesz találkozni azzal a bizonyos személlyel. Amikor az ilyen napok végén teljesen kimerülünk.
Sajnos az ezzel együtt járó negatív érzelmek nincsenek jó hatással lelkünkre. Nem lenne jobb szabadnak lenni? Nem lenne jobb megtanulni, hogyan szabadulhatunk meg mindentől, ami káros hatással van ránk?
Mindannyian hozunk rossz döntéseket. Mindannyian kerülünk olyan helyzetekbe, amelyek az adott pillanatban jónak tűnnek, később mégis bebizonyosodik, hogy nem nekünk való. Tanuljuk meg ezeket elengedni!

Az elengedés nem egyenlő azzal, hogy elfojtjuk az érzelmeinket. Adjunk ki magunkból mindent, amit érzünk, legyen az harag, szomorúság vagy csalódottság!
Bocsássunk meg magunknak, és másoknak is! Senki sem tökéletes, mindenki hibázhat. Ne rágódjunk azon, mit csináltunk rosszul! Ami elmúlt, elmúlt, változtatni a történteken már nem tudunk.
Mi a jobb: beleragadni egy olyan szituációba, amely nem épít, vagy kockáztatni, lépni, és közelebb kerülni a boldogsághoz? Vegyünk erőt magunkon, merjünk változtatni!
Vonjuk le a tanulságokat! Ha hibáztunk, gondoljuk át, mit tanultunk az adott helyzetből. Ezek később hasznosak lehetnek ahhoz, hogy könnyebben boldoguljunk!
Ne tartsunk attól, hogy mit fognak majd gondolni mások! Ha magunk mögött hagyunk egy rossz barátságot, párkapcsolatot vagy munkahelyet, akkor ne féljünk mások véleményétől! A saját boldogságunk a tét, nem mások élik a mi életünket. Nincs joguk beleszólni abba, hogy számunkra mi a jó.
Érzelmi elhanyagolás – amikor a kapcsolatban nem a veszekedés fáj a legjobban
Sokan úgy gondolják, hogy egy kapcsolat akkor rossz, ha sok a vita vagy a konfliktus. Pedig az egyik legfájdalmasabb probléma gyakran nem a hangos veszekedés, hanem az érzelmi elhanyagolás. Ez alatt azt értjük, amikor az egyik fél hosszabb időn keresztül nem kap elegendő figyelmet, törődést, megértést vagy érzelmi támogatást. A kapcsolat kívülről működőnek tűnhet, mégis mindkét fél egyre magányosabbnak érezheti magát.
Mit csinál egy párkapcsolati coach?
A párkapcsolati coach olyan szakember, aki segít az egyéneknek és a pároknak kapcsolatuk fejlesztésében, a kommunikáció javításában és a konfliktusok hatékony kezelésében. A coaching egy célorientált folyamat, amelynek középpontjában nem a múlt részletes elemzése, hanem a jelenlegi helyzet megértése és a jövőre irányuló megoldások kidolgozása áll.
Hiperaktivitás és képernyőidő – kölcsönösen hatnak egymásra?
A digitális eszközök térnyerésével egyre gyakrabban merül fel a kérdés, hogy a mobiltelefonok és a tabletek milyen hatással vannak a gyerekek viselkedésére. Sokan úgy vélik, hogy az elektronikus készülékek túlzott használata áll a figyelemzavar hátterében, a jelenség azonban ennél jóval összetettebb.
„Ügyes vagy!” – Tényleg jót tesz a sok dicséret?
Szülőként mindannyian szeretnénk a legjobbat adni a gyermekeinknek. Én három gyerek édesanyjaként is nap mint nap átélem azt a helyzetet, amikor ösztönösen azt mondom: „Nagyon ügyes vagy!”, „Te vagy a legjobb!”, vagy „Büszke vagyok rád!”. Sokáig azt gondoltam, hogy minél többször dicsérem őket, annál magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb felnőttek lesznek. Az utóbbi évek pszichológiai kutatásai azonban arra hívják fel a figyelmet, hogy a dicséret önmagában nem csodaszer – sőt, ha nem jól használjuk, akár vissza is üthet.
Miért gondoljuk túl az életünket? Így állítható meg a végtelen agyalás
Egy félreérthető üzenet, egy fontos állásinterjú vagy egy összetett szituáció is elég ahhoz, hogy akár napokon át ugyanazokon a kérdéseken rágódjunk. Az állandó túlgondolás azonban ritkán visz közelebb a megfelelő lépéshez. Miért vagyunk hajlamosak erre, és mit tehetünk azért, hogy ne ragadjunk bele a folyamatos agyalásba?