Menü

Hogyan hangolható össze család, a munka és az edzés?

Nem fogok hazudni: nehezen! De lehetséges és megoldható! Nekem elhihetik. Miért kell ezt a sokmindent összeegyeztetni?

Mert mindegyik fontos, mindegyikre kellene, hogy idő jusson, mindegyik szerepben szeretnénk helytállni, mindegyik mi magunk vagyunk. A munkahely az, ami az egzisztenciánk, az anyagi helyzetünk miatt fontos, azaz „muszáj”, nincs mese, dolgozni kell.

A család az életünk, a biztos háttér, az otthonunk, a sport vagy hobbi pedig az „én-időnk”, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy feltöltődjünk, levezessük a feszültséget, fizikálisan és mentálisan is fittek, frissek maradhassunk.

Ennyi minden nem fér a napba, melyikről mondjunk le? Egyikről sem!

Az aprócska gond csupán az, hogy egy nap "csak" 24 órából áll, s nagyon nehéz úgy beosztani ezt az időt, hogy mindenre jusson, amire szeretnénk.

Ha adott egy napi 8-10 órás munka, család és gyermek(ek) mellett beleférhet-e az időbe a sportolás? Hogy lehet megtalálni a megfelelő időbeosztást és egyensúlyt?

A sportos életmód nemcsak a formánknak tesz jót, az egészségünkre is rendkívül pozitív hatással van, ez pedig kihat a munkahelyi tevékenységünkre, s összefügg a családi hangulattal. Tehát még eggyel több okunk van arra, hogy valahogy beiktassuk a rendszeres edzést a napjainkba!

Szerencsére ma már sok munkahely biztosít fitneszbérletet a dolgozóinak, vagy szerveznek családi sportprogramokat, ezzel ösztönözve őket a sportos életmódra, s nem utolsó sorban ezek a tevékenységek csapatépítő jelleggel is bírnak.

De mit tehet az, akinek sajnos nincs erre lehetősége, hogy oldjuk meg a hétköznapi mókuskerékben forogva a saját "én-időnket"? Az én módszerem talán rémisztő, de én nagyon korán kelek és kora reggel sportolok, futok vagy tornázom. Van, aki inkább este csippent le egy kis időt a testmozgásra, s este megy el kocogni, vagy emeli a súlyokat egy konditeremben. Van, aki napközben tud edzeni egy órát vagy egy rugalmasabb ebédszünetben megengedheti magának, hogy sétáljon egy nagyot.

Ha semmi másra nincs idő, akkor a mozgás beiktatható azzal is, ha gyalog járunk dolgozni, igaz ez gyerekekkel egy reggeli rohanásban nehezen megoldható.

Nálam előfordul, hogy szobabiciklin vagy futópadon kérdezem ki a leckét, elliptikus tréneren segítem tanulni a verset.

A lényeg, hogy abból a 24 órából, egyetlen órát szánjunk magunkra, mert ennyi kell és ennyi valahol úgy érzem, jár. Ezért megéri korán kelni, vagy később aludni térni. Fontos, hogy ezt az érzést a gyermekeinknek is továbbadjuk.

A karácsony üzenete a rohanó világban

A karácsony minden évben különleges megállót jelent az idő sodrásában. Miközben a hétköznapokban határidők, értesítések és elvárások irányítják figyelmünket, az ünnep csendes, mégis határozott módon emlékeztet arra, hogy léteznek értékek, amelyek túlmutatnak a mindennapi teljesítménykényszeren.

Karácsony, az emberi kapcsolatok tükrében

A karácsony nem csupán egy dátum a naptárban, hanem egy morális és érzelmi origó, amelyhez évről évre visszatérünk, hogy újraértelmezzük kapcsolatainkat és önmagunkat

Pár nap karácsonyig – amikor már minden kicsit másképp számít

Három nap van karácsonyig. Mikor ezt írom már csak - vagy még - három nap. Ez az a furcsa időszak, amikor a naptár szerint még dolgozunk, a fejünkben viszont már rég a mézeskalács és a csillagszóró pattog. Az utcákon siető emberek kezében egyszerre van jelen a kapkodás és az ünnep ígérete, a boltokban pedig ugyanaz a kérdés kering: „Vajon még van időm mindent beszerezni?”

Az ünnepi asztal csapdái

Karácsonykor sokan tapasztalják meg a túlevést, amit gyakran bűntudat és önvád követ, pedig a jelenség jóval összetettebb annál, mint hogy „nem tudtunk megállni”. Az ünnepi időszak érzelmi terhei, a felborult rutin és a hagyományok mind szerepet játszanak abban, miért eszünk ilyenkor többet a megszokottnál. A kérdés nem az, hogy hibáztunk-e, hanem az, mit üzen számunkra a testünk és a lelkünk.

Út a szabadságba

A 21. század harmadik évtizedének közepére a függőség fogalma és a felépülés módszertana alapvető átalakuláson ment keresztül. Míg korábban a függőséget morális gyengeségnek vagy pusztán biológiai kórképnek tekintették, 2025-ben a szakma egységesen egy összetett, bio-pszicho-szociális állapotként kezeli. A felépülés ma már nem csupán a szerek elhagyását jelenti, hanem egy radikális identitásváltást és a társadalmi kapcsolódás képességének visszaállítását.