Carol S. Dweck: Szemléletváltás avagy A siker új pszichológiája

A napokban volt szerencsém egy pszichológiai jellegű továbbképzésen részt venni, ahol elém került egy kiadvány. Carol S. Dweck pszichológus „Szemléletváltás” című könyvébe lapoztam bele és bizony magával is ragadt.

A rögzült és fejlődő szemlélet fogalompár Carol Dweck pszichológus kutatásaihoz kapcsolódik. A rögzült szemlélet a bírálatra helyezi a hangsúlyt, míg a fejlődési szemlélet alkalmazásával megérthetjük, hogy nem az a lényeg, hogy tökéletesen teljesítsünk, hanem hogy szembenézzünk a kihívásokkal és fejlődjünk általuk. Lássuk mi a különbség a rögzült és a fejlődő szemléletmód között és miért érdemes elsajátítani az utóbbit!

Rögzült szemléletmód esetén bármilyen kudarc ér, negatívan gondolkozunk, elkeseredünk attól, hogy elrontottunk valamit, értéktelennek érezzük magunkat, butának, akit nem is szeret senki és még sorolhatnám az önsajnálatot, negatív hozzáállást.

Fejlődő szemléletmód esetén azonban a kudarc után levonjuk a következtetést, nem a körülményeket hibáztatjuk, hanem azt nézzük, mit tehettünk volna másképp. A helyzetet pozitívan fogjuk fel, tanulási és fejlődési lehetőségként tekintünk rá, bizakodóan és hálásan.

Érezni a különbséget?

A fejlődő szemléletben felismerem a saját felelősségemet, lehetőségeimet, tanulnivalómat és ennek megfelelően cselekszem a jövőben. Folyamatosan tanulok és fejlődöm. Carol S. Dweck pszichológiaprofesszor ezzel a témával foglalkozik a Standford Egyetemen és többek között a Szemléletváltás című könyvében is ír erről, amiből sokat lehet tanulni és fejlődni. Ha fejlődő szemlélettel tekintünk magunkra és a világra, az olyan tudásvágyra és kitartásra sarkall bennünket, amelynek köszönhetően az élet minden területén sikeresebbek lehetünk.

Ez tanulható?

Mindenképpen!

Az asszertivitás vagy asszertív kommunikáció olyan tanulható kommunikációs készség, amelynek során az asszertívan kommunikáló személy magabiztosan, a saját érzéseit, igényeit, szükségleteit tudatosítva, ezeket őszintén felvállalva tud megnyilvánulni.

A passzív viselkedésű ember céljait ritkábban éri el, kevesebb a sikerélménye. Mások gyakran kérnek olyasmit tőle, ami meghaladja kapacitását, túlterhelődik. A passzív-agresszív viselkedés bújtatott agressziója zavart, frusztrációt kelt. Vesztes-vesztes helyzetnek is hívják.

Az asszertív kommunikáció egyik eleme a saját magunkért való kiállás, más néven önérvényesítés. A magunkért való kiállás akkor lesz a leghatékonyabb, ha Én-üzenetek formájában történik, azaz saját magammal kapcsolatban fogalmazom meg, hogy

szerintem mi a probléma, ténymegállapítás (pulóver a földön)
rám ez milyen hatással van/volt/lesz, mit érzek emiatt (rosszul érzem magam amiatt, hogy a pulóver ottmaradt a földön)
mi lehetne rá egy megoldás (lenne kedved együtt elpakolni és közben megbeszélni a napodat?)

Már főiskolán megtanultam, hogy a „miért” és a „soha” kezdetű mondatok, megállapítások soha nem vezetnek a megoldáshoz, tehát kerülendő a „mert te mindig elhagyod a dolgaid” vagy a „mert te soha nem pakolsz el magad után”.

Sokféle módon lehet megfogalmazni én-üzeneteket, de a fenti három lépéses modell a leghatékonyabb: ténymegállapítás (probléma) – hatás (ahogy én érzem magam tőle) – Megoldáskeresés.

Carol S. Dweck, a Stanford Egyetem világszerte ismert pszichológiaprofesszora évtizedekig kutatta a siker titkát. Könyvében számos kutatás segítségével bebizonyítja, hogy ha fejlődési szemlélettel tekintünk önmagunkra és a világra, akkor az élet minden területén sikeresebbek leszünk.