Ilyen ha egy filmes utálja művét, avagy Joker visszatért, de minek?
- Dátum: 2024.10.16., 05:10
- Vass Attila
- Arany Málna, díj, film, folytatás, Joker, kiégés, kritika, szatíra
Pár évvel ezelőtt a tanítanivalóan hatásvadász, kiváló médiakampánnyal és a későbbi Oscar-díjas zenével tarkítva berobbant a mozikba a rendhagyó felépítésű antihős eposz, a Joker. A Scorsese-remekművekből (Taxisofőr, A komédia királya) merítkező újragondolt/plagizált film hatalmas sikere és díjesője prognosztizálta, hogy jön a megaköltségvetésű továbbgondolása, szintén meglepő, jelen esetben musical formában. Lássuk miért bukott mégis meg és alázta porig a koncepciót ez a régi, egykor agyondíjazott, tehetséges szereplőgárda, egy egyébként hiteles Lady Gagával kiegészült alkotói csapat. Pedig mindenki várta a folytatást….
A Joker: Kétszemélyes téboly legnagyobb baja nem a musical jelleg, az még működhetett volna is egy kis költségvetésű darabnál, hanem a következetesség teljes hiánya. A Lady Gaga azaz Harley Quinn románc hiteles, a Gotham-i világ még mindig nyomasztó, a rendező, a Másnaposokkal berobbanó 4 Oscarra jelölt !!!(ebből 3-at az előző Joker-részért kapott) Todd Phillips pedig erős kézzel mozgatja a szálakat. Lady Gaga egész üde színfolt a vásznon. A címszereplő Joaquin Phoenix ezúttal nagy pénzért is hozza a karakterét, velőtrázóan átlényegül. Szépen izgulunk, hogy beváltsa sorsát és megagonosszá váljon Joker. Azonban a lassan építkező film középtájt átvált tankönyvi tananyaggá.
Az alkotók ugyanis túladagolták a heroint, akarom mondani a kreativitást és kőkeményen elpusztítják gyermeküket. Hatalmas középső ujjat mutatnak nekünk, a koncepciójuknak, a képregények világának, a rajongóknak, de még az akadémiának is, sőt egyenesen zárójelbe teszik az első részt. Nem kímélnek senkit és semmit. Ez nem tűnik egy kihagyott ziccernek, vagy bevállalósságnak, hanem egy egyszerű kiáltvány, egy kiégett alkotói csapat parafázisa/kinyilatkoztatása a rendszerről, amelyben dolgoznak.
Így lett az őrültség hercegének második (?) kalandja egy helyenként remek zenei betétekkel tarkított, bűnrossz katyvasz, amelyben annyira bízott a stúdiója, hogy hihetetlen, de a 200 milliós költségvetése ellenére még elővetítéseket se tartottak. Mondjuk így legalább kevesebb traumatikus élményt adtak a nézőknek. Utoljára ilyen szintű önnyugdíjazást Warren Beatty Bulworth (1998) című, roppant szórakoztató politikai szatírájánál láttam, de az minimális költségvetésű volt és Beatty tényleg ott akarta hagyni a filmipart.
Minden, amit a korábbi Batman-filmek összehoztak bennünk az most megsemmisült, nagy ürességet hagy maga után a Joker: Kétszemélyes téboly. A következő éves Arany Málna (legrosszabb filmek fesztiválja) abszolút favoritja lesz. Millió életvezetési/tanácsadási/pszichológiai könyv klasszikus alapmondata, hogy ha magadat nem szereted, más se tud téged. Ezt a filmet a saját alkotói is utálták, a hátuk közepére se kívánták, a végeredményen ez sajnos durván látszik. A rajongók meg nyugodtan nézzék meg a Nolan-féle klasszikus Sötét lovagot. Újra meg újra. A mostani Joker film alkotói meg menjenek el nyaralni, keressen hobbit, csajozzanak, pasizzanak vagy akármit csináljanak filmezés helyett, mindenki jobban jár majd.
Könyvelő 2.: Lazább, humorosabb, de hű az eredetihez
Vannak olyan művek, amelyek azonnal ikonikusak lesznek, mert sikerül megragadniuk egy igazságérzetet, egy ösztönszintű vonzalmat, miközben még mondanivalóval is bírnak. 2016-ban A könyvelő pontosan ilyen volt. Zseniális alkotás akcióval, drámával, fekete humorral és igazságtétellel. Azonban mi történik, ha egy ikonikus film folytatódik? A könyvelő 2. vígjátékosabb, mint elődje, és tele van új gondolatokkal, amikről érdemes beszélni.
A dinók sosem halnak ki? A Jurassic Park és mutációi
Steven Spielberg Michael Crichton Jurassic Park című bestseller könyvéből 1993-ban filmtörténetet alkotott, komplett ajándéktárgy iparágak jövőjét alapozta meg hosszútávon. A dinoszauruszok tündöklése és vászonbéli hódítása mindig óriási siker. Íme hát a Jurassic Park és mutációinak szigorúan szubjektív listája paleontológus kezdőknek, haladóknak, de leginkább azoknak, akik, újra és újra szeretnek rácsodálkozni a CGI legújabb vívmányaira és a saját magukban szunnyadó felfedező, kalandvágyó kisgyerekre.
Generációk háborúja – Kritika
A II. világháború borzalmait ritkán látott nyíltsággal és mélységgel mutatja be a Generációk háborúja című német minisorozat, amely öt fiatal barát sorsán keresztül tárja fel a konfliktus emberi árát és a túlélés drámáját az 1941 és 1945 közötti évekből. Ráadásul a „vesztes nácik” szemszögéből láthatjuk az emberi lélek küzdelmeit egy olyan korban, amely örökre megváltoztatta Európát.
John Wick világa balettel újratöltve
A John Wick-filmek bűnös élvezetet jelentettek minden akciórajongónak. Ez a jelen állás szerint négy rész finom stílushullámzás volt a kaszkadőrök akcióorgiája, az extrém fegyverfetisizmus és a letisztult, maszkulin westernek botegyszerű dramaturgiája közt. Ennek oldalbordájából nőtt ki és szeretne méltó folytatás lenni a feminista párja, a Ballerina, amelyben Ana de Armas szövi újra és tovább a John Wick-moziuniverzum bérgyilkosokkal és titkos klánokkal teletűzdelt, videójátékszerű világát. A történet vajon megüti-e a szórakoztató elődök szintjét, és ez a törékeny, csinos nő eléggé meggyőző lesz-e gyilkológépszerepben? Ezekre kerestem a választ a moziban.
Tündék és ördögfiak nagyvásznon
Dargay Attila – a magyar rajzfilmgyártás ikonikus alakjának –, a Vuk és a Ludas Matyi alkotójának régi álma vált valóra. Vörösmarty Mihály költeménye, a Csongor és Tünde ötven év után végre animációs feldolgozást kapott. A művész figuratervei alapján készült, de a mai kor gyermekei számára talán kevésbé ismert mű, felveti a kérdést, hogy vajon mit üzenhet ez a modernizált klasszikus a kiskorú nézőknek és a szüleiknek, különösen, hogy a feldolgozás igazi hőse egy dialógíró, Speier Dávid?