Menü

Ilyen ha egy filmes utálja művét, avagy Joker visszatért, de minek?

Pár évvel ezelőtt a tanítanivalóan hatásvadász, kiváló médiakampánnyal és a későbbi Oscar-díjas zenével tarkítva berobbant a mozikba a rendhagyó felépítésű antihős eposz, a Joker. A Scorsese-remekművekből (Taxisofőr, A komédia királya) merítkező újragondolt/plagizált film hatalmas sikere és díjesője prognosztizálta, hogy jön a megaköltségvetésű továbbgondolása, szintén meglepő, jelen esetben musical formában. Lássuk miért bukott mégis meg és alázta porig a koncepciót ez a régi, egykor agyondíjazott, tehetséges szereplőgárda, egy egyébként hiteles Lady Gagával kiegészült alkotói csapat. Pedig mindenki várta a folytatást….

A Joker: Kétszemélyes téboly legnagyobb baja nem a musical jelleg, az még működhetett volna is egy kis költségvetésű darabnál, hanem a következetesség teljes hiánya. A Lady Gaga azaz Harley Quinn románc hiteles, a Gotham-i világ még mindig nyomasztó, a rendező, a Másnaposokkal berobbanó 4 Oscarra jelölt !!!(ebből 3-at az előző Joker-részért kapott) Todd Phillips pedig erős kézzel mozgatja a szálakat. Lady Gaga egész üde színfolt a vásznon. A címszereplő Joaquin Phoenix ezúttal nagy pénzért is hozza a karakterét, velőtrázóan átlényegül. Szépen izgulunk, hogy beváltsa sorsát és megagonosszá váljon Joker. Azonban a lassan építkező film középtájt átvált tankönyvi tananyaggá.

Az alkotók ugyanis túladagolták a heroint, akarom mondani a kreativitást és kőkeményen elpusztítják gyermeküket. Hatalmas középső ujjat mutatnak nekünk, a koncepciójuknak, a képregények világának, a rajongóknak, de még az akadémiának is, sőt egyenesen zárójelbe teszik az első részt. Nem kímélnek senkit és semmit. Ez nem tűnik egy kihagyott ziccernek, vagy bevállalósságnak, hanem egy egyszerű kiáltvány, egy kiégett alkotói csapat parafázisa/kinyilatkoztatása a rendszerről, amelyben dolgoznak.

Így lett az őrültség hercegének második (?) kalandja egy helyenként remek zenei betétekkel tarkított, bűnrossz katyvasz, amelyben annyira bízott a stúdiója, hogy hihetetlen, de a 200 milliós költségvetése ellenére még elővetítéseket se tartottak. Mondjuk így legalább kevesebb traumatikus élményt adtak a nézőknek. Utoljára ilyen szintű önnyugdíjazást Warren Beatty Bulworth (1998) című, roppant szórakoztató politikai szatírájánál láttam, de az minimális költségvetésű volt és Beatty tényleg ott akarta hagyni a filmipart.

Minden, amit a korábbi Batman-filmek összehoztak bennünk az most megsemmisült, nagy ürességet hagy maga után a Joker: Kétszemélyes téboly. A következő éves Arany Málna (legrosszabb filmek fesztiválja) abszolút favoritja lesz. Millió életvezetési/tanácsadási/pszichológiai könyv klasszikus alapmondata, hogy ha magadat nem szereted, más se tud téged. Ezt a filmet a saját alkotói is utálták, a hátuk közepére se kívánták, a végeredményen ez sajnos durván látszik. A rajongók meg nyugodtan nézzék meg a Nolan-féle klasszikus Sötét lovagot. Újra meg újra. A mostani Joker film alkotói meg menjenek el nyaralni, keressen hobbit, csajozzanak, pasizzanak vagy akármit csináljanak filmezés helyett, mindenki jobban jár majd.

A gonosz bennünk él?

A Budapesten forgatott új Russell Crowe film a nürnbergi perről sok premiercsúszás után végre beért a honi mozikba is. A színészek elitek: Michael Shannon (A víz érintése) a főügyész, Rami Malek (Bohém rapszódia) a pszichológus, aki a jócskán meghízott kedvelt új-zélandi -ausztrál fenegyerekünk által alakított Göringet, illetve sorstársait analizálja a híres per alatt. Erős és roppant érzékeny témát érint, amely reméltük, hogy oktatófilmnek csakúgy, mint történelmi filmnek is megállja majd a helyét. Lássuk összejön-e a várva várt Oscar-eső.

Pandora még mindig egyedi, a tartalom viszont ismerős

James Cameron három évvel A víz útja után újra bizonyítani akarja, hogy az Avatar-széria még mindig képes megrengetni a mozitermeket. A Tűz és hamu minden eddiginél nagyobb, zajosabb és sötétebb fejezetként vonul be a filmtörténelembe. A kérdés inkább az, hogy az epikus megvalósítás mögött maradt-e még valódi újdonság.

Az antihősök új dimenziója a Marvel-univerzumban

Az idén videón is már megjelent Mennydörgők* egy olyan társaság története, amelyet nem külső kényszer, hanem a saját változni akarásuk húz egy irányba. Mindannyian cipelik a maguk hibáit, traumáit, de mégis egymás mellett találják meg azt a ritmust, ami a sztori végére valódi csapattá formálja őket. A hangulat és a dinamika könnyen felidézheti A galaxis őrzőit, de a fókusz itt jóval személyesebb, valamint sokkal inkább szól a szereplők közötti dinamikáról.

A haza és az emberség kötelez

Pár napja bemutatták a nagy állami támogatással megtolt Sárkányok Kabul felettet, amely a roppant vérszegény magyar akciófilm zsánerba igyekszik friss vért pumpálni miközben az afganisztáni békefenntartóink munkájának állít emléket. Pörgős csatajeleneteket legalább profi díszletekkel és kameramunkával ígért a trailer. Ezek után (remélem) egy emberként reméltük, hogy politikai terheltsége ellenére egy szórakoztató film készült el. Ennek jártam utána.

Egy nélkülöző nemzet szülöttei

Nemes Jeles László harmadik nagyjátékfilmje, az Árva a 20. századi magyar társadalmi traumák és a személyes veszteségek metszéspontján született meg. Nagyszabású művészi alkotás, amely egyszerre beszél a mindennapi veszteségről és a gyászról. A történet a múltat nem pusztán idézi, hanem felépíti és újraéli – fájdalmasan, őszintén és minden pátosz nélkül.