„Szádra ne vedd” - filmajánló
- Dátum: 2024.12.23., 11:33
- Martinka Dia
- angol-amerikai thriller, civilizált, család, feldolgozás, filmajánló, forgatókönyvíró, krimisorozat, szabálykövető, szereplők
E film különlegessége számomra elsőre az volt, hogy mielőtt megnéztem volna a mozit, olvastam róla 10/10 és 10/1-es értékelést is, ezzel végképp kíváncsivá tett az alkotás, hiszen ennyire szélsőséges véleményekkel ritkán találkozik az ember ugyanazon mű kapcsán. Egy új, 2024-es, 110 perces angol-amerikai thrillert mutatok be, melynek címe: „Szádra ne vedd”.
A film egy hétvégéről szól, amikor egy család vendégségbe megy a nyaraláson megismert fiatal pár és kisgyerek idilli vidéki házába, ám ez az álomnyaralásnak indult vakáció hamarosan furcsa fordulópontokat vesz és szabályos pszichológiai rémálomba fordul.

Az ígéretes pszicho thrillert az a James Watkins írta és rendezte, aki A fekete ruhás nő című díjnyertes kísértethistória író-rendezője, és a McMafia című Emmy-díjas krimisorozat társalkotója, írója és rendezője. A főszereplők James McAvoy (X-Men-filmek, Az Úr sötét anyagai, Széttörve, Üveg), Mackenzie Davis, Scoot McNairy és Aisling Franciosi.
Mi a történet fő cselekménye? A középpontban a civilizált és szabálykövető ember áll, aki a gátlástalan ragadozók potenciális zsákmánya lesz, ezt adja a „Szádra ne vedd” című thriller, ami feldolgozás létére szerintem nagyon nagyot üt.
Nyaralás közben könnyű ismerkedni, hiszen ekkor az ember nyitottabb új dolgokra, új barátokra, szívesen ismerkedik kalandvágyó emberekkel, hasonlónak tűnő családokkal. Pontosan ez történik egy kedves amerikai házaspárral toszkániai utazásuk során, hogy aztán a kezdeti ismeretségből kialakuló barátság és valami rémálomszerű borzalom bontakozik ki. A házaspár Ben (Scoot McNairy) és Louise (Mackenzie Davis) kislányukkal álláslehetőség miatt költöztek Amerikából Londonba, kapcsolatuk nem teljesen problémamentes, az áhított állás sem jött össze, a férfit zavarja felesége korábbi flörtje, a nőt pedig a férfi erélytelensége. Ekkor találkoznak Paddy-vel (James McAvoy) és Ciaraá-val (Aisling Franciosi) és hallgatag fiukkal, Ant-tal. (Dan Hough) aki elmondásuk szerint rendellenességgel, rövid nyelvvel született. Hetekkel később elhívják az amerikai barátaikat egy hétvégére devoni farmjukra, akik némi habozás után igent mondanak – talán udvariasságból, feszélyezettségből, bizonytalanságból, végül pedig félelemből.

Mesélném is tovább a csattanós fordulópontokkal, de egy filmajánló ne legyen spoiler, maradjunk annyiban, hogy a távoli tanyán rettenetes dolgok történtek és fognak történni a cselekmény során, ahol eldurvulnak a dolgok. Való igaz, kicsit lassan indul be a történet, a feléig igen vontatott, de sejteti, hogy érdemes végig nézni a történéseket. Pont attól izgulunk a legjobban, hogy tudjuk, valami szörnyűség fog történni, de még mindig nem történt meg.
Sokan emelik ki James McAvoy játékát, én is azt teszem: zseniális, más véleménye az, hogy színvonaltalan kiszámítható förtelem, logikai bukfencekkel, melyből az első 60 perc nem szólt konkrétan semmiről.
Önökre bízom a döntést, nekem elképesztően tetszett. Ugyan nem egy könnyű családi, karácsonyi mozi, de véleményem szerint izgalmas, fordulatos és lebilincselő.
A Hét Királyság lovagja
Van az a pillanat, amikor egy filmes univerzum rájön, hogy nem kell mindig világégés ahhoz, hogy érdekes legyen. A Hét Királyság lovagja pontosan ezt csinálja – visszavesz a sárkányokból, a grandiózus hadjáratokból és inkább két vándor alakjára fókuszál. Kisebb lépték, alacsonyabb tét, de ettől még ugyanúgy Westeros.
A New York-i utca királya is képes felnőni!
Adott volt Martin Reisman, a New York-i utcák egykori feltörekvő, de fogadható utcasportjának, a pingpongnak koronázatlan királya, akinek 50-60-as évekbeli mozgalmas élete, és persze annak emlékirata ordított a megfilmesítésért. Ennek részben fikciós feldolgozása lett a Marty Supreme, ami berobbant a köztudatba. Remek kameramozgás, hihetetlenül hiteles díszletek, dübörgő 80-as évekbeli zene, a vásznon tomboló Timothée Chalamet (Dűne filmek, Wonka) jellemzi. Remek fekete komédia, vagy csak egy fanyar humorú, naturalista tesztoszteronbomba? Purgatóriumtörténet vagy az amerikai kapitalista álom asztalitenisz sportfilm fátyolban való metaforikus felnövés meséje? A trailer mindent is ígért.
Haverok,buli,like! De hogyan tovább?
Amikor híre ment, hogy a Vígszínházban Ifj.Vidnyánszky Attila rendez saját és Németh Nikolett szövegkönyvével, részben társulati improvizációkkal felturbózott átiratot Büchner Leonce és Léna című műve nyomán, a mai érettségi előtti túlpörgött generáció helykereséséről, sokan felhördültek. A címe stílszerűen @LL3t4rgIA, azaz Letargia lett. Annak jártam utána pár napja, hogy a szeptember vége óta teltházakkal futó darab, valóban annyira polgárpukkasztó, mint a cikkek róla és nyíltan provokál, vagy csak groteszkül vicces?
Amikor a nézői elvárások felfalják a történetet
A Stranger Things az év kezdetével véget ért. Hangosan és túlbiztosítva zárult le a sorozat, egy grandiózus, illetve komplex utolsó epizóddal. Pár hét eltelte után kijelenthető, hogy a finálé megosztotta a nézőket, annak ellenére, hogy szinte minden szereplő pozitív kimenetelű és következetes lezárást kapott.
A gonosz bennünk él?
A Budapesten forgatott új Russell Crowe film a nürnbergi perről sok premiercsúszás után végre beért a honi mozikba is. A színészek elitek: Michael Shannon (A víz érintése) a főügyész, Rami Malek (Bohém rapszódia) a pszichológus, aki a jócskán meghízott kedvelt új-zélandi -ausztrál fenegyerekünk által alakított Göringet, illetve sorstársait analizálja a híres per alatt. Erős és roppant érzékeny témát érint, amely reméltük, hogy oktatófilmnek csakúgy, mint történelmi filmnek is megállja majd a helyét. Lássuk összejön-e a várva várt Oscar-eső.