„Szádra ne vedd” - filmajánló
- Dátum: 2024.12.23., 11:33
- Martinka Dia
- angol-amerikai thriller, civilizált, család, feldolgozás, filmajánló, forgatókönyvíró, krimisorozat, szabálykövető, szereplők
E film különlegessége számomra elsőre az volt, hogy mielőtt megnéztem volna a mozit, olvastam róla 10/10 és 10/1-es értékelést is, ezzel végképp kíváncsivá tett az alkotás, hiszen ennyire szélsőséges véleményekkel ritkán találkozik az ember ugyanazon mű kapcsán. Egy új, 2024-es, 110 perces angol-amerikai thrillert mutatok be, melynek címe: „Szádra ne vedd”.
A film egy hétvégéről szól, amikor egy család vendégségbe megy a nyaraláson megismert fiatal pár és kisgyerek idilli vidéki házába, ám ez az álomnyaralásnak indult vakáció hamarosan furcsa fordulópontokat vesz és szabályos pszichológiai rémálomba fordul.

Az ígéretes pszicho thrillert az a James Watkins írta és rendezte, aki A fekete ruhás nő című díjnyertes kísértethistória író-rendezője, és a McMafia című Emmy-díjas krimisorozat társalkotója, írója és rendezője. A főszereplők James McAvoy (X-Men-filmek, Az Úr sötét anyagai, Széttörve, Üveg), Mackenzie Davis, Scoot McNairy és Aisling Franciosi.
Mi a történet fő cselekménye? A középpontban a civilizált és szabálykövető ember áll, aki a gátlástalan ragadozók potenciális zsákmánya lesz, ezt adja a „Szádra ne vedd” című thriller, ami feldolgozás létére szerintem nagyon nagyot üt.
Nyaralás közben könnyű ismerkedni, hiszen ekkor az ember nyitottabb új dolgokra, új barátokra, szívesen ismerkedik kalandvágyó emberekkel, hasonlónak tűnő családokkal. Pontosan ez történik egy kedves amerikai házaspárral toszkániai utazásuk során, hogy aztán a kezdeti ismeretségből kialakuló barátság és valami rémálomszerű borzalom bontakozik ki. A házaspár Ben (Scoot McNairy) és Louise (Mackenzie Davis) kislányukkal álláslehetőség miatt költöztek Amerikából Londonba, kapcsolatuk nem teljesen problémamentes, az áhított állás sem jött össze, a férfit zavarja felesége korábbi flörtje, a nőt pedig a férfi erélytelensége. Ekkor találkoznak Paddy-vel (James McAvoy) és Ciaraá-val (Aisling Franciosi) és hallgatag fiukkal, Ant-tal. (Dan Hough) aki elmondásuk szerint rendellenességgel, rövid nyelvvel született. Hetekkel később elhívják az amerikai barátaikat egy hétvégére devoni farmjukra, akik némi habozás után igent mondanak – talán udvariasságból, feszélyezettségből, bizonytalanságból, végül pedig félelemből.

Mesélném is tovább a csattanós fordulópontokkal, de egy filmajánló ne legyen spoiler, maradjunk annyiban, hogy a távoli tanyán rettenetes dolgok történtek és fognak történni a cselekmény során, ahol eldurvulnak a dolgok. Való igaz, kicsit lassan indul be a történet, a feléig igen vontatott, de sejteti, hogy érdemes végig nézni a történéseket. Pont attól izgulunk a legjobban, hogy tudjuk, valami szörnyűség fog történni, de még mindig nem történt meg.
Sokan emelik ki James McAvoy játékát, én is azt teszem: zseniális, más véleménye az, hogy színvonaltalan kiszámítható förtelem, logikai bukfencekkel, melyből az első 60 perc nem szólt konkrétan semmiről.
Önökre bízom a döntést, nekem elképesztően tetszett. Ugyan nem egy könnyű családi, karácsonyi mozi, de véleményem szerint izgalmas, fordulatos és lebilincselő.
A gonosz bennünk él?
A Budapesten forgatott új Russell Crowe film a nürnbergi perről sok premiercsúszás után végre beért a honi mozikba is. A színészek elitek: Michael Shannon (A víz érintése) a főügyész, Rami Malek (Bohém rapszódia) a pszichológus, aki a jócskán meghízott kedvelt új-zélandi -ausztrál fenegyerekünk által alakított Göringet, illetve sorstársait analizálja a híres per alatt. Erős és roppant érzékeny témát érint, amely reméltük, hogy oktatófilmnek csakúgy, mint történelmi filmnek is megállja majd a helyét. Lássuk összejön-e a várva várt Oscar-eső.
Pandora még mindig egyedi, a tartalom viszont ismerős
James Cameron három évvel A víz útja után újra bizonyítani akarja, hogy az Avatar-széria még mindig képes megrengetni a mozitermeket. A Tűz és hamu minden eddiginél nagyobb, zajosabb és sötétebb fejezetként vonul be a filmtörténelembe. A kérdés inkább az, hogy az epikus megvalósítás mögött maradt-e még valódi újdonság.
Az antihősök új dimenziója a Marvel-univerzumban
Az idén videón is már megjelent Mennydörgők* egy olyan társaság története, amelyet nem külső kényszer, hanem a saját változni akarásuk húz egy irányba. Mindannyian cipelik a maguk hibáit, traumáit, de mégis egymás mellett találják meg azt a ritmust, ami a sztori végére valódi csapattá formálja őket. A hangulat és a dinamika könnyen felidézheti A galaxis őrzőit, de a fókusz itt jóval személyesebb, valamint sokkal inkább szól a szereplők közötti dinamikáról.
A haza és az emberség kötelez
Pár napja bemutatták a nagy állami támogatással megtolt Sárkányok Kabul felettet, amely a roppant vérszegény magyar akciófilm zsánerba igyekszik friss vért pumpálni miközben az afganisztáni békefenntartóink munkájának állít emléket. Pörgős csatajeleneteket legalább profi díszletekkel és kameramunkával ígért a trailer. Ezek után (remélem) egy emberként reméltük, hogy politikai terheltsége ellenére egy szórakoztató film készült el. Ennek jártam utána.
Egy nélkülöző nemzet szülöttei
Nemes Jeles László harmadik nagyjátékfilmje, az Árva a 20. századi magyar társadalmi traumák és a személyes veszteségek metszéspontján született meg. Nagyszabású művészi alkotás, amely egyszerre beszél a mindennapi veszteségről és a gyászról. A történet a múltat nem pusztán idézi, hanem felépíti és újraéli – fájdalmasan, őszintén és minden pátosz nélkül.