„Szádra ne vedd” - filmajánló
- Dátum: 2024.12.23., 11:33
- Martinka Dia
- angol-amerikai thriller, civilizált, család, feldolgozás, filmajánló, forgatókönyvíró, krimisorozat, szabálykövető, szereplők
E film különlegessége számomra elsőre az volt, hogy mielőtt megnéztem volna a mozit, olvastam róla 10/10 és 10/1-es értékelést is, ezzel végképp kíváncsivá tett az alkotás, hiszen ennyire szélsőséges véleményekkel ritkán találkozik az ember ugyanazon mű kapcsán. Egy új, 2024-es, 110 perces angol-amerikai thrillert mutatok be, melynek címe: „Szádra ne vedd”.
A film egy hétvégéről szól, amikor egy család vendégségbe megy a nyaraláson megismert fiatal pár és kisgyerek idilli vidéki házába, ám ez az álomnyaralásnak indult vakáció hamarosan furcsa fordulópontokat vesz és szabályos pszichológiai rémálomba fordul.

Az ígéretes pszicho thrillert az a James Watkins írta és rendezte, aki A fekete ruhás nő című díjnyertes kísértethistória író-rendezője, és a McMafia című Emmy-díjas krimisorozat társalkotója, írója és rendezője. A főszereplők James McAvoy (X-Men-filmek, Az Úr sötét anyagai, Széttörve, Üveg), Mackenzie Davis, Scoot McNairy és Aisling Franciosi.
Mi a történet fő cselekménye? A középpontban a civilizált és szabálykövető ember áll, aki a gátlástalan ragadozók potenciális zsákmánya lesz, ezt adja a „Szádra ne vedd” című thriller, ami feldolgozás létére szerintem nagyon nagyot üt.
Nyaralás közben könnyű ismerkedni, hiszen ekkor az ember nyitottabb új dolgokra, új barátokra, szívesen ismerkedik kalandvágyó emberekkel, hasonlónak tűnő családokkal. Pontosan ez történik egy kedves amerikai házaspárral toszkániai utazásuk során, hogy aztán a kezdeti ismeretségből kialakuló barátság és valami rémálomszerű borzalom bontakozik ki. A házaspár Ben (Scoot McNairy) és Louise (Mackenzie Davis) kislányukkal álláslehetőség miatt költöztek Amerikából Londonba, kapcsolatuk nem teljesen problémamentes, az áhított állás sem jött össze, a férfit zavarja felesége korábbi flörtje, a nőt pedig a férfi erélytelensége. Ekkor találkoznak Paddy-vel (James McAvoy) és Ciaraá-val (Aisling Franciosi) és hallgatag fiukkal, Ant-tal. (Dan Hough) aki elmondásuk szerint rendellenességgel, rövid nyelvvel született. Hetekkel később elhívják az amerikai barátaikat egy hétvégére devoni farmjukra, akik némi habozás után igent mondanak – talán udvariasságból, feszélyezettségből, bizonytalanságból, végül pedig félelemből.

Mesélném is tovább a csattanós fordulópontokkal, de egy filmajánló ne legyen spoiler, maradjunk annyiban, hogy a távoli tanyán rettenetes dolgok történtek és fognak történni a cselekmény során, ahol eldurvulnak a dolgok. Való igaz, kicsit lassan indul be a történet, a feléig igen vontatott, de sejteti, hogy érdemes végig nézni a történéseket. Pont attól izgulunk a legjobban, hogy tudjuk, valami szörnyűség fog történni, de még mindig nem történt meg.
Sokan emelik ki James McAvoy játékát, én is azt teszem: zseniális, más véleménye az, hogy színvonaltalan kiszámítható förtelem, logikai bukfencekkel, melyből az első 60 perc nem szólt konkrétan semmiről.
Önökre bízom a döntést, nekem elképesztően tetszett. Ugyan nem egy könnyű családi, karácsonyi mozi, de véleményem szerint izgalmas, fordulatos és lebilincselő.
A haza és az emberség kötelez
Pár napja bemutatták a nagy állami támogatással megtolt Sárkányok Kabul felettet, amely a roppant vérszegény magyar akciófilm zsánerba igyekszik friss vért pumpálni miközben az afganisztáni békefenntartóink munkájának állít emléket. Pörgős csatajeleneteket legalább profi díszletekkel és kameramunkával ígért a trailer. Ezek után (remélem) egy emberként reméltük, hogy politikai terheltsége ellenére egy szórakoztató film készült el. Ennek jártam utána.
Egy nélkülöző nemzet szülöttei
Nemes Jeles László harmadik nagyjátékfilmje, az Árva a 20. századi magyar társadalmi traumák és a személyes veszteségek metszéspontján született meg. Nagyszabású művészi alkotás, amely egyszerre beszél a mindennapi veszteségről és a gyászról. A történet a múltat nem pusztán idézi, hanem felépíti és újraéli – fájdalmasan, őszintén és minden pátosz nélkül.
Del Toro újraéleszti a Frankensteint
„Él-váltás” – a modern Frankenstein-történet új kiadását láttuk a minap férjemmel, a Frankenstein (2025) című filmet, amelyet Guillermo del Toro maga írta és rendezte, és amely a klasszikus Frankenstein; or, The Modern Prometheus-regény most már nemcsak adaptációja, hanem – részben – újragondolása is.
Az ember, aki az USA-ban született
Reneszánszukat élik a szélesvásznon a zenész életrajzok és az egy-egy híres énekes legismertebb albumának készítéséről szóló filmek, e kettő keveréke a legújabb mozi, a beszédes című, Springsteen: Szabadíts meg az ismeretlentől. Nem árul zsákbamacskát. Remek zenéket, nagy emberi vívódásokat ígér egy kissé szürkének ható főhőssel, aki a múlt démonjaival küzd, de végül a teljes nihil helyett a szupersztárság lesz osztályrésze.
Izland a melankólia szigete is
A Nyári fény, aztán leszáll az éj, Jón Kalman Stefánsson izlandi író melankolikus novellacsokorszerű regénye húsz éve nagy sikerrel szerepel a könyves toplistákon. Svéd és izlandi pénzből három éve kapott egy figyelemreméltó filmfeldolgozást, pár napja már látható a honi művészmozikban is. Tragikus és szívbe markoló, egyszerű, emberi, falusi történetek egyvelege, amely a forgalmazói plakát ellenére egyáltalán nem komédia, csak egy lassú dráma.