Ha beindul a nosztalgiavonat, a szívem majdnem megszakad…
- Dátum: 2024.12.29., 10:00
- Vass Attila
- Demjén Ferenc, film, kritika, musical, nosztalgia, tánc, zene
Orosz Dénes (Magic Boys, Poligamy) rendező megfelelő rutinjával és egy jókora kreatív stábbal karöltve első lépésként a Demjén Ferenc dalaival tarkított Hogyan tudnék élni nélküled? című új magyar musical történetének törzsét a rendszerváltás utánra tették. Ezek azonban csak visszaemlékezés jelenetek, amelyek stílszerűen egy balatoni nyárhoz köthetők. Ha csak a két szép, fiatal főszereplő (Ember Márk a vonzó rosszfiú és a szende, ártatlan, Törőcsik Franciska) itteni románcát kellene nézni, valószínű nem bírná el dramaturgiailag ez az egyébként is nagyon klisés klipegyveleg. Azonban a film drámai utolsó félórája menti az összképet és emeli tényleg filmélménnyé a látottakat.

Tehát adott a jelen cselekményszála korunk Budapestjében, míg a Demjén-dalokhoz körítésnek képbe jön a rendszerváltás utáni Balaton varázsa, meg rengeteg retro zene és tánc. A sztoriról kár is többet mondani, szidhatnánk a jellemfejlődések kiszámíthatósága miatt, de még így is nagyon kedves darabról van szó. Utána garantáltan napokig Demjén- dalokat fog orrvérzésig mindenki, így én is a barátnőm nagy örömére, énekelni. A karakterek persze valóban sablonosak. De, épp ezért valahogy könnyű velük azonosulni is, minden korosztálynak szólnak ezek a könnyeden felskiccelt fiatalos kalandok. A moziból kilépve egy 50-es hölgy jelezte a barátainak, hogy megsiratta a film végét, sőt értetlenkedett, hogy a többiek miért nem. Az üzenet célba ért, jobban is mint várták.
A musical elrepített minket egy laza hangulatba, a Demjén-slágerek univerzumába, segített elengedni a nézőknek a mindennapi gondokat, bajokat, nyűglődéseket. A táncbetétek szintje a profi és a szerethetően aranyos közt egyensúlyoz. A színészek igazából kedvelhetőek, a balatoni látkép pedig biztosan megdobogtatja mindenki szívét. A kritikusok joggal kérhetnek számon rajta „némi” sablonosságot, de ettől még a Demjén-dalok abszolút működnek, és a világ egy jobb hely. Könnyed, helyenként kellemesen vicces és laza darabról beszélhetünk, amely bőven megéri a mozijegy árát. Tehát felkészülni és „Mi együtt mondjuk el mindenkinek/ Mégis sajtból van a Hold. Sajtból van a Hold…”
Egy nélkülöző nemzet szülöttei
Nemes Jeles László harmadik nagyjátékfilmje, az Árva a 20. századi magyar társadalmi traumák és a személyes veszteségek metszéspontján született meg. Nagyszabású művészi alkotás, amely egyszerre beszél a mindennapi veszteségről és a gyászról. A történet a múltat nem pusztán idézi, hanem felépíti és újraéli – fájdalmasan, őszintén és minden pátosz nélkül.
Del Toro újraéleszti a Frankensteint
„Él-váltás” – a modern Frankenstein-történet új kiadását láttuk a minap férjemmel, a Frankenstein (2025) című filmet, amelyet Guillermo del Toro maga írta és rendezte, és amely a klasszikus Frankenstein; or, The Modern Prometheus-regény most már nemcsak adaptációja, hanem – részben – újragondolása is.
Az ember, aki az USA-ban született
Reneszánszukat élik a szélesvásznon a zenész életrajzok és az egy-egy híres énekes legismertebb albumának készítéséről szóló filmek, e kettő keveréke a legújabb mozi, a beszédes című, Springsteen: Szabadíts meg az ismeretlentől. Nem árul zsákbamacskát. Remek zenéket, nagy emberi vívódásokat ígér egy kissé szürkének ható főhőssel, aki a múlt démonjaival küzd, de végül a teljes nihil helyett a szupersztárság lesz osztályrésze.
Izland a melankólia szigete is
A Nyári fény, aztán leszáll az éj, Jón Kalman Stefánsson izlandi író melankolikus novellacsokorszerű regénye húsz éve nagy sikerrel szerepel a könyves toplistákon. Svéd és izlandi pénzből három éve kapott egy figyelemreméltó filmfeldolgozást, pár napja már látható a honi művészmozikban is. Tragikus és szívbe markoló, egyszerű, emberi, falusi történetek egyvelege, amely a forgalmazói plakát ellenére egyáltalán nem komédia, csak egy lassú dráma.
Imposztorra várva
Közel egy éve töretlen sikerrel megy a Pesti Színházban Rudolf Péter rendezésében, Spiró György műve alapján készült Az imposztor, amely komédia jellege ellenére komoly társadalom- és politikakritikával is bír. A közel háromórás darab minden perce igazi élményt ad a rá jegyet vevőknek. Kern Andrással a címszerepben a darab jutalomjáték, a várható, megérdemelt tapsvihar azonban egyértelmű kikacsintás az elmúlt 30 évünk viszonyaira is. De lássuk a részleteket.