Menü

Ha beindul a nosztalgiavonat, a szívem majdnem megszakad…

Orosz Dénes (Magic Boys, Poligamy) rendező megfelelő rutinjával és egy jókora kreatív stábbal karöltve első lépésként a Demjén Ferenc dalaival tarkított Hogyan tudnék élni nélküled? című új magyar musical történetének törzsét a rendszerváltás utánra tették. Ezek azonban csak visszaemlékezés jelenetek, amelyek stílszerűen egy balatoni nyárhoz köthetők. Ha csak a két szép, fiatal főszereplő (Ember Márk a vonzó rosszfiú és a szende, ártatlan, Törőcsik Franciska) itteni románcát kellene nézni, valószínű nem bírná el dramaturgiailag ez az egyébként is nagyon klisés klipegyveleg. Azonban a film drámai utolsó félórája menti az összképet és emeli tényleg filmélménnyé a látottakat.

Tehát adott a jelen cselekményszála korunk Budapestjében, míg a Demjén-dalokhoz körítésnek képbe jön a rendszerváltás utáni Balaton varázsa, meg rengeteg retro zene és tánc. A sztoriról kár is többet mondani, szidhatnánk a jellemfejlődések kiszámíthatósága miatt, de még így is nagyon kedves darabról van szó. Utána garantáltan napokig Demjén- dalokat fog orrvérzésig mindenki, így én is a barátnőm nagy örömére, énekelni. A karakterek persze valóban sablonosak. De, épp ezért valahogy könnyű velük azonosulni is, minden korosztálynak szólnak ezek a könnyeden felskiccelt fiatalos kalandok. A moziból kilépve egy 50-es hölgy jelezte a barátainak, hogy megsiratta a film végét, sőt értetlenkedett, hogy a többiek miért nem. Az üzenet célba ért, jobban is mint várták.

A musical elrepített minket egy laza hangulatba, a Demjén-slágerek univerzumába, segített elengedni a nézőknek a mindennapi gondokat, bajokat, nyűglődéseket. A táncbetétek szintje a profi és a szerethetően aranyos közt egyensúlyoz. A színészek igazából kedvelhetőek, a balatoni látkép pedig biztosan megdobogtatja mindenki szívét. A kritikusok joggal kérhetnek számon rajta „némi” sablonosságot, de ettől még a Demjén-dalok abszolút működnek, és a világ egy jobb hely. Könnyed, helyenként kellemesen vicces és laza darabról beszélhetünk, amely bőven megéri a mozijegy árát. Tehát felkészülni és „Mi együtt mondjuk el mindenkinek/ Mégis sajtból van a Hold. Sajtból van a Hold…”

Izland a melankólia szigete is

A Nyári fény, aztán leszáll az éj, Jón Kalman Stefánsson izlandi író melankolikus novellacsokorszerű regénye húsz éve nagy sikerrel szerepel a könyves toplistákon. Svéd és izlandi pénzből három éve kapott egy figyelemreméltó filmfeldolgozást, pár napja már látható a honi művészmozikban is. Tragikus és szívbe markoló, egyszerű, emberi, falusi történetek egyvelege, amely a forgalmazói plakát ellenére egyáltalán nem komédia, csak egy lassú dráma.

Imposztorra várva

Közel egy éve töretlen sikerrel megy a Pesti Színházban Rudolf Péter rendezésében, Spiró György műve alapján készült Az imposztor, amely komédia jellege ellenére komoly társadalom- és politikakritikával is bír. A közel háromórás darab minden perce igazi élményt ad a rá jegyet vevőknek. Kern Andrással a címszerepben a darab jutalomjáték, a várható, megérdemelt tapsvihar azonban egyértelmű kikacsintás az elmúlt 30 évünk viszonyaira is. De lássuk a részleteket.

Piramisjátékra épült a magyar álom

Az RTL Bróker Marcsi sorozatát jelentős előzetes elvárások kísérték, amelyeknek az alkotás kétségkívül megfelelt, sőt, túl is szárnyalta azokat. Már az első képkockák beszippantanak: az 1990-es évek vidéki Magyarországát a díszletek, a zenék, a ruhák és a karcagi utcák tökéletesen hozzák vissza. Nemcsak nosztalgia ez, hanem korrajz arról, hogyan válhatott egy banki alkalmazottból országos szélhámossá valaki.

Lázadni kell, ennyi az egész?

Paul Thomas Anderson korunk egyik legsajátosabb látásmódú rendezője (Boogie nights, The Master, Vérző olaj). A naturalista ábrázolásából, a kiváló karaktereiből és kiemelkedően jó cselekvésvezetéséből ismét varázsolt, ezúttal egy igazi politikailag túlfűtött, karikaturisztikus remekművet. Megszületett a Trump-érából való kiábrándulás dicshimnusza, az év regényadaptációja, vagy csak egy maró humorú középső ujj mindenkinek, ami egy tesztoszteronbombába csomagolt korrajz is egyben? Ennek jártam utána.

Daryl Dixon Spanyolországban

A The Walking Dead-univerzum folyamatosan képes megújulni, ha nem is minden szempontból, de legalább vizuálisan. A Daryl Dixon-széria harmadik évada erre a legfrissebb bizonyíték. Ugyanis a cselekmény Franciaországból egy rövid időre Londonba, majd Spanyolországba helyeződik át, és ez a váltás alapvetően megváltoztatja a sorozat hangulatát.