Menü

Az apai elvárások fojtásában

Pár napja debütált itthon az egyik streaming szolgáltatón, a tavalyi év egyik, ha nem a legjobb sportdrámája a Vaskarom, amely a sportág hírességek csarnokába beválasztott Von Erich pankrátor család életét mutatja be, kis dramaturgiai bakugrásokkal. A film a 80-as éveket tökéletesen megidézi, velőtrázó hitelességgel mutat be egy diszfunkcionális családot, ahol a kőkemény katonai fegyelemmel felnevelt pankrátor fiúk valójában ex-harcos apjuk (Holt McCallany zseniális - Mindhunter) figyelméért, szeretetéért küzdenek. Hiszen, mint tudjuk minden gyerek szeretné, ha az apja figyelne rá, de ez fordítva már nem ilyen egyértelmű.

A zene tanítani való, a fényképezés, a harcok bemutatása egyenesen Oscarért kiált (nagy pacsi Erdély Mátyásnak - Napszállta, Saul fia). A fiúk igazából a nagy összetartó szeretetben drámák sokaságát élik át, és lesznek önmaguk, egyéni birkózó harcuk vesztesei. Az állandó padlót fogásnál, csak az egyre sorakozó halálesetek a megrázóbbak. Pedig a legkisebb fiú öngyilkosságát ki is hagyták az alkotók.

A testvérekért drukkolunk, de a sodródó események közt csak kapkodjuk a fejünket, és törölgetjük a szemünket. Főleg a nagyobb szerepet kapó Kevin, a végletekig kigyúrt egykori Disney -s gyerek, Zac Efron kerül gyakran a középpontba. De külön kiemelendő még A mackó filmsorozattal befutó Jeremy Allen White is. A testvérek közé tehát hatalmas drámák által éket üt az agresszív apai elváráshalmaz, amely a sportfanatikusokra amúgy is jellemző, de ne feledjük, ez egy valós történet alapján készült tanmese. Olyan érzésünk támad, hogy a pankrátor fiúk valójában csak a ringben vannak biztonságban, arra fel tudnak készülni, de apjukkal szemben folyamatosan manipuláltak, sose lehetnek elég jók. Sose lesznek boldogok.

A film lezárása kissé döcög, de így is szépen fel van építve, kerek egészet kapunk. Aki látta a Vaskarmot, nem felejti. Az atyai álmok parafrázisa, egy család fojtogató elváráscsapdáinak látlelete, amely egyszerre tanít és elborzaszt majd mindenkit. A színészeket nem érheti vád, talán egy kicsit rosszul is promotálták a kész filmet, a díjeső elmaradt. Nem baj, így is méltó helyre fog kerülni a mű, és álljon mementójaként egy átoknak, a Von Erichek legendájának.

Brad Pitt és kutyája a túlélésért küzd Alaszka zord vidékén

Egy egykori katona és hűséges németjuhásza egy repülőgép-szerencsétlenség után Alaszka távoli vidékén reked. A civilizációtól elszigetelve, telefon és GPS nélkül kell megtalálniuk a kiutat, miközben a rideg környezet folyamatosan próbára teszi őket.

Big, Bigger...Digger

Alejandro G. Iñárritu (21 Gramm, Babel) egy epikus rendező, nem mellékesen ő volt az első Oscar-jelölt mexikói direktor. Filmjei nem szokványos füzérei az emberi sorsoknak, amelyek szép lassan egy egységes képpé válnak bennünk. Ezúttal egy megaköltségvetéssel és részben saját sztorijával egy maró fekete komédiát/szatírát vázol elénk, ami egyszerre tűnt az elmaszkírozott Tom Cruise-zal (Magnólia, Mission Impossible) az év mozgóképes eseményének, komoly Musk- és Trump-paródiának, valamint a történelem legmeghökkentőbb sci-fijének(?). Lássuk a részleteket.

Családi dráma a gyilkos árnyékában

Nyomasztó atmoszférájával a Netflix új krimi-thrillere a kilencvenes évek sorozatgyilkos-történeteinek hangulatát idézi meg. James Ashcroft filmje izgalmas szereposztással és lendületes történetvezetéssel kínál szórakoztató kikapcsolódást, még ha akadnak is benne kihasználatlan lehetőségek.

Húsz év után is jól áll neki a Prada

Két évtized után visszatér Miranda Priestly és a Runway szerkesztősége. Az ördög Pradát visel 2. komoly kihívás elé állította az alkotókat, a folytatás azonban méltó módon viszi tovább az első rész örökségét. A film egyszerre épít a jól ismert karakterekre és a nosztalgiára, miközben a megváltozott divat- és médiavilágra is reflektál.

A hősiesség és a kilátástalanság egy helyre vezet

Christopher Nolan nem tud hibázni. A brit-amerikai rendező koncepciói, víziói tűpontosan átjönnek grandiózus filmjeiben. Most sincs másképp, mikor a klasszikus Odüsszeia feldolgozása robban be ellentmondást nem tűrően a mozikba. Hatalmas díszletek, remek filmzene, igazi görög mitikus hangulat és 3 óra játékidő egy olyan históriavilágban, ahol a hősiesség és a kilátástalanság kéz a kézben jár.