Az apai elvárások fojtásában
Pár napja debütált itthon az egyik streaming szolgáltatón, a tavalyi év egyik, ha nem a legjobb sportdrámája a Vaskarom, amely a sportág hírességek csarnokába beválasztott Von Erich pankrátor család életét mutatja be, kis dramaturgiai bakugrásokkal. A film a 80-as éveket tökéletesen megidézi, velőtrázó hitelességgel mutat be egy diszfunkcionális családot, ahol a kőkemény katonai fegyelemmel felnevelt pankrátor fiúk valójában ex-harcos apjuk (Holt McCallany zseniális - Mindhunter) figyelméért, szeretetéért küzdenek. Hiszen, mint tudjuk minden gyerek szeretné, ha az apja figyelne rá, de ez fordítva már nem ilyen egyértelmű.
A zene tanítani való, a fényképezés, a harcok bemutatása egyenesen Oscarért kiált (nagy pacsi Erdély Mátyásnak - Napszállta, Saul fia). A fiúk igazából a nagy összetartó szeretetben drámák sokaságát élik át, és lesznek önmaguk, egyéni birkózó harcuk vesztesei. Az állandó padlót fogásnál, csak az egyre sorakozó halálesetek a megrázóbbak. Pedig a legkisebb fiú öngyilkosságát ki is hagyták az alkotók.
A testvérekért drukkolunk, de a sodródó események közt csak kapkodjuk a fejünket, és törölgetjük a szemünket. Főleg a nagyobb szerepet kapó Kevin, a végletekig kigyúrt egykori Disney -s gyerek, Zac Efron kerül gyakran a középpontba. De külön kiemelendő még A mackó filmsorozattal befutó Jeremy Allen White is. A testvérek közé tehát hatalmas drámák által éket üt az agresszív apai elváráshalmaz, amely a sportfanatikusokra amúgy is jellemző, de ne feledjük, ez egy valós történet alapján készült tanmese. Olyan érzésünk támad, hogy a pankrátor fiúk valójában csak a ringben vannak biztonságban, arra fel tudnak készülni, de apjukkal szemben folyamatosan manipuláltak, sose lehetnek elég jók. Sose lesznek boldogok.
A film lezárása kissé döcög, de így is szépen fel van építve, kerek egészet kapunk. Aki látta a Vaskarmot, nem felejti. Az atyai álmok parafrázisa, egy család fojtogató elváráscsapdáinak látlelete, amely egyszerre tanít és elborzaszt majd mindenkit. A színészeket nem érheti vád, talán egy kicsit rosszul is promotálták a kész filmet, a díjeső elmaradt. Nem baj, így is méltó helyre fog kerülni a mű, és álljon mementójaként egy átoknak, a Von Erichek legendájának.
A testőr, aki csak békét szeretne
A 2018-ban megjelent Bodyguard, magyarul Testőr iszonyatosan feszült akciójelenetekkel és politikai csatározásokkal kikövezett dráma. Minden egyes részben a lassú politikai intrikákon, a főszereplő magánéletén és az állami szervezetek között meghúzódó érdekellentétek bemutatásán van a fő hangsúly. Az epizódok végén pedig azt érezhetjük, hogy egyből kattintunk is a következő részre.
A Rosszcsontok és a fő kalóz
Mi történne akkor, ha egy csapat kisgyerek elkallódna a Csillagok háborúja messzi-messzi galaxisában? A Star Wars: Kóbor Alakulat nagy lendülettel érkezett és bőven hagy minden egyes rész után mondanivalót a nézőknek. Az egész sztori egy ifjúsági alkotás, amiben a klisék jól működnek és a legtöbb rész szórakoztató, a cél pedig bővíteni az univerzum nézőközönségét.
Lány a hullámok hátán /Young Woman and the Sea/
Ha szeretnének egy otthoni, bekuckózós hétvégi estét a családdal, egy puha polár takaróval, bögre teával és tál mogyoróval, ehhez pedig egy abszolút családilag nézhető, korosztály megkötése nélküli igaz történetet, akkor a következő ajánlás most tetszeni fog.
Az emberiség megrogyott a pénz alatt
Nem hiszem, hogy létezne alkotás, ami elbírna olyan szintű elvárással, mint amivel a Squid Game (magyar címén: Nyerd meg az életed!) készítőinek kellett megbirkóznia. A Netflix vezetői és az alkotó, Hwang Dong-hyuk az első évad váratlan és gigantikus sikere után a sorozatban szereplő játékosokhoz hasonlóan megrészegült a besöpörhető pénznyereménytől, és akkora birodalmat építettek fel a széria köré, hogy a Squid Game folytatásának színvonala már szinte mellékessé vált. A 2. évad pedig ott folytatja a sikereket ahol abbahagyták
Egy operába zárt élet, avagy Maria Callas, az örök díva
A részben hazánkban forgatott, flashbackekkel és visszaemlékezésekkel tarkított Callas-életmű feldolgozása, a Maria, Angelina Jolie (Mr. és Mrs. Smith, Észvesztő) főszereplésével immáron itthon is látható. Fantasztikus operabetétek, magával ragadó díszletek, emberi dráma a köbön, de vajon a Pablo Larraín női trilógiájának (Jackie, Spencer) nem hivatalos záró darabja elnyeri-e a nézők és a díjkiosztók szívét? Lássuk.