Az apai elvárások fojtásában

Pár napja debütált itthon az egyik streaming szolgáltatón, a tavalyi év egyik, ha nem a legjobb sportdrámája a Vaskarom, amely a sportág hírességek csarnokába beválasztott Von Erich pankrátor család életét mutatja be, kis dramaturgiai bakugrásokkal. A film a 80-as éveket tökéletesen megidézi, velőtrázó hitelességgel mutat be egy diszfunkcionális családot, ahol a kőkemény katonai fegyelemmel felnevelt pankrátor fiúk valójában ex-harcos apjuk (Holt McCallany zseniális - Mindhunter) figyelméért, szeretetéért küzdenek. Hiszen, mint tudjuk minden gyerek szeretné, ha az apja figyelne rá, de ez fordítva már nem ilyen egyértelmű.

A zene tanítani való, a fényképezés, a harcok bemutatása egyenesen Oscarért kiált (nagy pacsi Erdély Mátyásnak - Napszállta, Saul fia). A fiúk igazából a nagy összetartó szeretetben drámák sokaságát élik át, és lesznek önmaguk, egyéni birkózó harcuk vesztesei. Az állandó padlót fogásnál, csak az egyre sorakozó halálesetek a megrázóbbak. Pedig a legkisebb fiú öngyilkosságát ki is hagyták az alkotók.

A testvérekért drukkolunk, de a sodródó események közt csak kapkodjuk a fejünket, és törölgetjük a szemünket. Főleg a nagyobb szerepet kapó Kevin, a végletekig kigyúrt egykori Disney -s gyerek, Zac Efron kerül gyakran a középpontba. De külön kiemelendő még A mackó filmsorozattal befutó Jeremy Allen White is. A testvérek közé tehát hatalmas drámák által éket üt az agresszív apai elváráshalmaz, amely a sportfanatikusokra amúgy is jellemző, de ne feledjük, ez egy valós történet alapján készült tanmese. Olyan érzésünk támad, hogy a pankrátor fiúk valójában csak a ringben vannak biztonságban, arra fel tudnak készülni, de apjukkal szemben folyamatosan manipuláltak, sose lehetnek elég jók. Sose lesznek boldogok.

A film lezárása kissé döcög, de így is szépen fel van építve, kerek egészet kapunk. Aki látta a Vaskarmot, nem felejti. Az atyai álmok parafrázisa, egy család fojtogató elváráscsapdáinak látlelete, amely egyszerre tanít és elborzaszt majd mindenkit. A színészeket nem érheti vád, talán egy kicsit rosszul is promotálták a kész filmet, a díjeső elmaradt. Nem baj, így is méltó helyre fog kerülni a mű, és álljon mementójaként egy átoknak, a Von Erichek legendájának.