Az apai elvárások fojtásában
Pár napja debütált itthon az egyik streaming szolgáltatón, a tavalyi év egyik, ha nem a legjobb sportdrámája a Vaskarom, amely a sportág hírességek csarnokába beválasztott Von Erich pankrátor család életét mutatja be, kis dramaturgiai bakugrásokkal. A film a 80-as éveket tökéletesen megidézi, velőtrázó hitelességgel mutat be egy diszfunkcionális családot, ahol a kőkemény katonai fegyelemmel felnevelt pankrátor fiúk valójában ex-harcos apjuk (Holt McCallany zseniális - Mindhunter) figyelméért, szeretetéért küzdenek. Hiszen, mint tudjuk minden gyerek szeretné, ha az apja figyelne rá, de ez fordítva már nem ilyen egyértelmű.
A zene tanítani való, a fényképezés, a harcok bemutatása egyenesen Oscarért kiált (nagy pacsi Erdély Mátyásnak - Napszállta, Saul fia). A fiúk igazából a nagy összetartó szeretetben drámák sokaságát élik át, és lesznek önmaguk, egyéni birkózó harcuk vesztesei. Az állandó padlót fogásnál, csak az egyre sorakozó halálesetek a megrázóbbak. Pedig a legkisebb fiú öngyilkosságát ki is hagyták az alkotók.
A testvérekért drukkolunk, de a sodródó események közt csak kapkodjuk a fejünket, és törölgetjük a szemünket. Főleg a nagyobb szerepet kapó Kevin, a végletekig kigyúrt egykori Disney -s gyerek, Zac Efron kerül gyakran a középpontba. De külön kiemelendő még A mackó filmsorozattal befutó Jeremy Allen White is. A testvérek közé tehát hatalmas drámák által éket üt az agresszív apai elváráshalmaz, amely a sportfanatikusokra amúgy is jellemző, de ne feledjük, ez egy valós történet alapján készült tanmese. Olyan érzésünk támad, hogy a pankrátor fiúk valójában csak a ringben vannak biztonságban, arra fel tudnak készülni, de apjukkal szemben folyamatosan manipuláltak, sose lehetnek elég jók. Sose lesznek boldogok.
A film lezárása kissé döcög, de így is szépen fel van építve, kerek egészet kapunk. Aki látta a Vaskarmot, nem felejti. Az atyai álmok parafrázisa, egy család fojtogató elváráscsapdáinak látlelete, amely egyszerre tanít és elborzaszt majd mindenkit. A színészeket nem érheti vád, talán egy kicsit rosszul is promotálták a kész filmet, a díjeső elmaradt. Nem baj, így is méltó helyre fog kerülni a mű, és álljon mementójaként egy átoknak, a Von Erichek legendájának.
Izland a melankólia szigete is
A Nyári fény, aztán leszáll az éj, Jón Kalman Stefánsson izlandi író melankolikus novellacsokorszerű regénye húsz éve nagy sikerrel szerepel a könyves toplistákon. Svéd és izlandi pénzből három éve kapott egy figyelemreméltó filmfeldolgozást, pár napja már látható a honi művészmozikban is. Tragikus és szívbe markoló, egyszerű, emberi, falusi történetek egyvelege, amely a forgalmazói plakát ellenére egyáltalán nem komédia, csak egy lassú dráma.
Imposztorra várva
Közel egy éve töretlen sikerrel megy a Pesti Színházban Rudolf Péter rendezésében, Spiró György műve alapján készült Az imposztor, amely komédia jellege ellenére komoly társadalom- és politikakritikával is bír. A közel háromórás darab minden perce igazi élményt ad a rá jegyet vevőknek. Kern Andrással a címszerepben a darab jutalomjáték, a várható, megérdemelt tapsvihar azonban egyértelmű kikacsintás az elmúlt 30 évünk viszonyaira is. De lássuk a részleteket.
Piramisjátékra épült a magyar álom
Az RTL Bróker Marcsi sorozatát jelentős előzetes elvárások kísérték, amelyeknek az alkotás kétségkívül megfelelt, sőt, túl is szárnyalta azokat. Már az első képkockák beszippantanak: az 1990-es évek vidéki Magyarországát a díszletek, a zenék, a ruhák és a karcagi utcák tökéletesen hozzák vissza. Nemcsak nosztalgia ez, hanem korrajz arról, hogyan válhatott egy banki alkalmazottból országos szélhámossá valaki.
Lázadni kell, ennyi az egész?
Paul Thomas Anderson korunk egyik legsajátosabb látásmódú rendezője (Boogie nights, The Master, Vérző olaj). A naturalista ábrázolásából, a kiváló karaktereiből és kiemelkedően jó cselekvésvezetéséből ismét varázsolt, ezúttal egy igazi politikailag túlfűtött, karikaturisztikus remekművet. Megszületett a Trump-érából való kiábrándulás dicshimnusza, az év regényadaptációja, vagy csak egy maró humorú középső ujj mindenkinek, ami egy tesztoszteronbombába csomagolt korrajz is egyben? Ennek jártam utána.
Daryl Dixon Spanyolországban
A The Walking Dead-univerzum folyamatosan képes megújulni, ha nem is minden szempontból, de legalább vizuálisan. A Daryl Dixon-széria harmadik évada erre a legfrissebb bizonyíték. Ugyanis a cselekmény Franciaországból egy rövid időre Londonba, majd Spanyolországba helyeződik át, és ez a váltás alapvetően megváltoztatja a sorozat hangulatát.