Menü

Lány a hullámok hátán /Young Woman and the Sea/

Ha szeretnének egy otthoni, bekuckózós hétvégi estét a családdal, egy puha polár takaróval, bögre teával és tál mogyoróval, ehhez pedig egy abszolút családilag nézhető, korosztály megkötése nélküli igaz történetet, akkor a következő ajánlás most tetszeni fog.

Trudy Ederle volt az első nő, akinek sikerült valaha átúsznia a La Manche csatornát. A film az ő 1926-ban játszódó története. A 129 perces film egy amerikai-magyar-olasz-angol-francia életrajzi film, 2024-es, mondhatni új alkotás. A legendás Gertrude Ederle életéről szóló műben együtt lelkesedhetünk az úszónővel, aki nekivágott a 34 kilométer széles La Manche csatornának.

Trudy Ederle, az 1905-ben New Yorkban született bevándorló szülők gyermekeként. Egy figyelemre méltó úszó, aki szembeszállt a társadalmi normákkal. Nővére és elkötelezett edzői rendületlen támogatásával nemcsak érmeket szerzett úszóként az 1924-es párizsi olimpián, hanem elérte az elképzelhetetlent is: több mint 33 kilométert úszott Franciaországból Angliába a La Manche-csatornán.

Talán még emlékeznek a nem is olyan rég készült hasonló történetre, a Diana Nyad nagy úszását bemutató filmre, mely nemrég szintén vászonra került. Hasonlóság, hogy abban szintén egy női úszó nyílt vízi gigantikus teljesítményét követhettük nyomon.

Vannak párhuzamok a Nyad-filmmel: mindkettőben van 1-1 nő, akik ellenállnak a társadalmi konvencióknak való megfelelésnek. Nekifutnak, kudarcot vallanak, aztán nem adják fel és végül sikerre viszik tervüket.

A Lány a hullámok hátán hasonlóan a nagy megúszást választja történetéül, melynek fő eleme, hogy már önmagában is szenzációs. Egy nő, aki mostoha körülmények között nőtt fel, megküzdött a társadalmi elvárásokkal, végül neme első képviselője lett, aki át tudta úszni a La Manche csatornát, melyre a nők között azelőtt nem volt példa.

Nem szeretnék spoilerezni túlzottan, de némi bevezető: Gertrude Ederle kislány kora óta arra vágyik, hogy úszhasson, és makacs erővel söpör félre mindenféle akadályt, a kanyarót, a szülői egyet nem értést, a világháborút és a kor hitetlenkedését a női nem sportolásra alkalmasságát illetően. És a lelkesedése kétségkívül tehetséggel is jár, hiszen hamar az első Női Úszó Szövetség első számú úszója lesz és az olimpiára is kijut. Az igazán nagy dobása pedig a La Manche csatorna átúszása, s a film lényegében erre az egy eseményre fókuszál.

Trudy olyan erővel úszott, mintha mindenki más helyett is úszott volna, akiknek előtte ez a képesség nem adatott meg. Az ő úszása egyben sporttörténelem is.

Trudy karakterét Daisy Ridley formálja meg, aki egy rendkívül öntudatos, de bájos nőként jelenik meg a vásznon. Főszereplőnk fő tulajdonsága végig a kitartás és az állhatatosság. Egy pillanatra sem lehet őt eltántorítani a céljaitól, még akkor sem, ha úgy tűnik, az egész világ összefogott ellene. Trudy előtt nem sok férfinak sikerült teljesíteni a 34 kilométeres távot, női úszó pedig meg sem próbálhatta. A siker pedig elsöprő érzését, melyet milliók ünnepeltek, ahogy ezt a filmben bemutatott korabeli képkockák is mutatják.

Nem találok „fogást” a filmen. Minden percét élveztem. Hatásvadász kicsit? Lehet. Zavart engem? Egyáltalán nem. A történet roppant izgalmas, a kivitelezés filmileg tökéletes.

S végül engedjék meg, hogy párhuzamot vonjak egy most zajló kísértettel, Rakonczay Gábor lenyűgöző tervével, aki ezekben a napokban és percekben ugyan nem úszik, de evez: extrémsportolónk megkezdte utolsó expedícióját az Atlanti-óceánon. December végén Rakonczay Gábor extrémsportoló kihajózott utolsó expedíciójára. A vállalkozás keretében a tervek szerint 5000 kilométert tesz meg 65 nap alatt az Atlanti-óceánon a klasszikus kelet–nyugat irányú óceán-átkenuzás közben. Rakonczay Gábor ezekben a hónapokban 24 óránként bejelentkezik, de online is követhető facebook oldalán, hogy éppen merre jár: https://www.facebook.com/rakonczayexpediciok

Szurkoljunk együtt Gábornak is!

Jelszavaink valának: hit és barátság

Andy Weir (Mentőexpedició) író új könyve nem akármilyen morális és sci-fi kérdéseket boncolgatott. A megfilmesítése nagy költségvetéssel nem is volt kérdés. Ezúttal a kihűlés szélén álló Nap miatti apokalipszist csak a karizmatikus biológus (Ryan Gosling - Drive, Kaszkadőr, Barbie) vezette kutatással kerülhetjük el, amelynek része egy űrküldetés is, ahol nem akármilyen kalandok és útitárs vár az asztronautákra. Remek sci-fit, sokszínű zenét és igazi vizuális parádét ígért az életigenlő A Hail Mary-küldetés.

Három generáció, egy közös újrakezdés

Három nő, egy család, három teljesen különböző világ. Mégis ugyanazzal a dilemmával néznek szembe: hogyan lehet tiszta lapot nyitni ott, ahol már minden fejezet lezártnak tűnik? A Szenvedélyes nők a közönség igényeire épít, miközben ügyesen érzékeli, hogy milyen konfliktusok és érzelmi helyzetek érdeklik a nézőket.

A Hét Királyság lovagja

Van az a pillanat, amikor egy filmes univerzum rájön, hogy nem kell mindig világégés ahhoz, hogy érdekes legyen. A Hét Királyság lovagja pontosan ezt csinálja – visszavesz a sárkányokból, a grandiózus hadjáratokból és inkább két vándor alakjára fókuszál. Kisebb lépték, alacsonyabb tét, de ettől még ugyanúgy Westeros.

A New York-i utca királya is képes felnőni!

Adott volt Martin Reisman, a New York-i utcák egykori feltörekvő, de fogadható utcasportjának, a pingpongnak koronázatlan királya, akinek 50-60-as évekbeli mozgalmas élete, és persze annak emlékirata ordított a megfilmesítésért. Ennek részben fikciós feldolgozása lett a Marty Supreme, ami berobbant a köztudatba. Remek kameramozgás, hihetetlenül hiteles díszletek, dübörgő 80-as évekbeli zene, a vásznon tomboló Timothée Chalamet (Dűne filmek, Wonka) jellemzi. Remek fekete komédia, vagy csak egy fanyar humorú, naturalista tesztoszteronbomba? Purgatóriumtörténet vagy az amerikai kapitalista álom asztalitenisz sportfilm fátyolban való metaforikus felnövés meséje? A trailer mindent is ígért.

Haverok,buli,like! De hogyan tovább?

Amikor híre ment, hogy a Vígszínházban Ifj.Vidnyánszky Attila rendez saját és Németh Nikolett szövegkönyvével, részben társulati improvizációkkal felturbózott átiratot Büchner Leonce és Léna című műve nyomán, a mai érettségi előtti túlpörgött generáció helykereséséről, sokan felhördültek. A címe stílszerűen @LL3t4rgIA, azaz Letargia lett. Annak jártam utána pár napja, hogy a szeptember vége óta teltházakkal futó darab, valóban annyira polgárpukkasztó, mint a cikkek róla és nyíltan provokál, vagy csak groteszkül vicces?