Lány a hullámok hátán /Young Woman and the Sea/

Ha szeretnének egy otthoni, bekuckózós hétvégi estét a családdal, egy puha polár takaróval, bögre teával és tál mogyoróval, ehhez pedig egy abszolút családilag nézhető, korosztály megkötése nélküli igaz történetet, akkor a következő ajánlás most tetszeni fog.

Trudy Ederle volt az első nő, akinek sikerült valaha átúsznia a La Manche csatornát. A film az ő 1926-ban játszódó története. A 129 perces film egy amerikai-magyar-olasz-angol-francia életrajzi film, 2024-es, mondhatni új alkotás. A legendás Gertrude Ederle életéről szóló műben együtt lelkesedhetünk az úszónővel, aki nekivágott a 34 kilométer széles La Manche csatornának.

Trudy Ederle, az 1905-ben New Yorkban született bevándorló szülők gyermekeként. Egy figyelemre méltó úszó, aki szembeszállt a társadalmi normákkal. Nővére és elkötelezett edzői rendületlen támogatásával nemcsak érmeket szerzett úszóként az 1924-es párizsi olimpián, hanem elérte az elképzelhetetlent is: több mint 33 kilométert úszott Franciaországból Angliába a La Manche-csatornán.

Talán még emlékeznek a nem is olyan rég készült hasonló történetre, a Diana Nyad nagy úszását bemutató filmre, mely nemrég szintén vászonra került. Hasonlóság, hogy abban szintén egy női úszó nyílt vízi gigantikus teljesítményét követhettük nyomon.

Vannak párhuzamok a Nyad-filmmel: mindkettőben van 1-1 nő, akik ellenállnak a társadalmi konvencióknak való megfelelésnek. Nekifutnak, kudarcot vallanak, aztán nem adják fel és végül sikerre viszik tervüket.

A Lány a hullámok hátán hasonlóan a nagy megúszást választja történetéül, melynek fő eleme, hogy már önmagában is szenzációs. Egy nő, aki mostoha körülmények között nőtt fel, megküzdött a társadalmi elvárásokkal, végül neme első képviselője lett, aki át tudta úszni a La Manche csatornát, melyre a nők között azelőtt nem volt példa.

Nem szeretnék spoilerezni túlzottan, de némi bevezető: Gertrude Ederle kislány kora óta arra vágyik, hogy úszhasson, és makacs erővel söpör félre mindenféle akadályt, a kanyarót, a szülői egyet nem értést, a világháborút és a kor hitetlenkedését a női nem sportolásra alkalmasságát illetően. És a lelkesedése kétségkívül tehetséggel is jár, hiszen hamar az első Női Úszó Szövetség első számú úszója lesz és az olimpiára is kijut. Az igazán nagy dobása pedig a La Manche csatorna átúszása, s a film lényegében erre az egy eseményre fókuszál.

Trudy olyan erővel úszott, mintha mindenki más helyett is úszott volna, akiknek előtte ez a képesség nem adatott meg. Az ő úszása egyben sporttörténelem is.

Trudy karakterét Daisy Ridley formálja meg, aki egy rendkívül öntudatos, de bájos nőként jelenik meg a vásznon. Főszereplőnk fő tulajdonsága végig a kitartás és az állhatatosság. Egy pillanatra sem lehet őt eltántorítani a céljaitól, még akkor sem, ha úgy tűnik, az egész világ összefogott ellene. Trudy előtt nem sok férfinak sikerült teljesíteni a 34 kilométeres távot, női úszó pedig meg sem próbálhatta. A siker pedig elsöprő érzését, melyet milliók ünnepeltek, ahogy ezt a filmben bemutatott korabeli képkockák is mutatják.

Nem találok „fogást” a filmen. Minden percét élveztem. Hatásvadász kicsit? Lehet. Zavart engem? Egyáltalán nem. A történet roppant izgalmas, a kivitelezés filmileg tökéletes.

S végül engedjék meg, hogy párhuzamot vonjak egy most zajló kísértettel, Rakonczay Gábor lenyűgöző tervével, aki ezekben a napokban és percekben ugyan nem úszik, de evez: extrémsportolónk megkezdte utolsó expedícióját az Atlanti-óceánon. December végén Rakonczay Gábor extrémsportoló kihajózott utolsó expedíciójára. A vállalkozás keretében a tervek szerint 5000 kilométert tesz meg 65 nap alatt az Atlanti-óceánon a klasszikus kelet–nyugat irányú óceán-átkenuzás közben. Rakonczay Gábor ezekben a hónapokban 24 óránként bejelentkezik, de online is követhető facebook oldalán, hogy éppen merre jár: https://www.facebook.com/rakonczayexpediciok

Szurkoljunk együtt Gábornak is!