Menü

Lány a hullámok hátán /Young Woman and the Sea/

Ha szeretnének egy otthoni, bekuckózós hétvégi estét a családdal, egy puha polár takaróval, bögre teával és tál mogyoróval, ehhez pedig egy abszolút családilag nézhető, korosztály megkötése nélküli igaz történetet, akkor a következő ajánlás most tetszeni fog.

Trudy Ederle volt az első nő, akinek sikerült valaha átúsznia a La Manche csatornát. A film az ő 1926-ban játszódó története. A 129 perces film egy amerikai-magyar-olasz-angol-francia életrajzi film, 2024-es, mondhatni új alkotás. A legendás Gertrude Ederle életéről szóló műben együtt lelkesedhetünk az úszónővel, aki nekivágott a 34 kilométer széles La Manche csatornának.

Trudy Ederle, az 1905-ben New Yorkban született bevándorló szülők gyermekeként. Egy figyelemre méltó úszó, aki szembeszállt a társadalmi normákkal. Nővére és elkötelezett edzői rendületlen támogatásával nemcsak érmeket szerzett úszóként az 1924-es párizsi olimpián, hanem elérte az elképzelhetetlent is: több mint 33 kilométert úszott Franciaországból Angliába a La Manche-csatornán.

Talán még emlékeznek a nem is olyan rég készült hasonló történetre, a Diana Nyad nagy úszását bemutató filmre, mely nemrég szintén vászonra került. Hasonlóság, hogy abban szintén egy női úszó nyílt vízi gigantikus teljesítményét követhettük nyomon.

Vannak párhuzamok a Nyad-filmmel: mindkettőben van 1-1 nő, akik ellenállnak a társadalmi konvencióknak való megfelelésnek. Nekifutnak, kudarcot vallanak, aztán nem adják fel és végül sikerre viszik tervüket.

A Lány a hullámok hátán hasonlóan a nagy megúszást választja történetéül, melynek fő eleme, hogy már önmagában is szenzációs. Egy nő, aki mostoha körülmények között nőtt fel, megküzdött a társadalmi elvárásokkal, végül neme első képviselője lett, aki át tudta úszni a La Manche csatornát, melyre a nők között azelőtt nem volt példa.

Nem szeretnék spoilerezni túlzottan, de némi bevezető: Gertrude Ederle kislány kora óta arra vágyik, hogy úszhasson, és makacs erővel söpör félre mindenféle akadályt, a kanyarót, a szülői egyet nem értést, a világháborút és a kor hitetlenkedését a női nem sportolásra alkalmasságát illetően. És a lelkesedése kétségkívül tehetséggel is jár, hiszen hamar az első Női Úszó Szövetség első számú úszója lesz és az olimpiára is kijut. Az igazán nagy dobása pedig a La Manche csatorna átúszása, s a film lényegében erre az egy eseményre fókuszál.

Trudy olyan erővel úszott, mintha mindenki más helyett is úszott volna, akiknek előtte ez a képesség nem adatott meg. Az ő úszása egyben sporttörténelem is.

Trudy karakterét Daisy Ridley formálja meg, aki egy rendkívül öntudatos, de bájos nőként jelenik meg a vásznon. Főszereplőnk fő tulajdonsága végig a kitartás és az állhatatosság. Egy pillanatra sem lehet őt eltántorítani a céljaitól, még akkor sem, ha úgy tűnik, az egész világ összefogott ellene. Trudy előtt nem sok férfinak sikerült teljesíteni a 34 kilométeres távot, női úszó pedig meg sem próbálhatta. A siker pedig elsöprő érzését, melyet milliók ünnepeltek, ahogy ezt a filmben bemutatott korabeli képkockák is mutatják.

Nem találok „fogást” a filmen. Minden percét élveztem. Hatásvadász kicsit? Lehet. Zavart engem? Egyáltalán nem. A történet roppant izgalmas, a kivitelezés filmileg tökéletes.

S végül engedjék meg, hogy párhuzamot vonjak egy most zajló kísértettel, Rakonczay Gábor lenyűgöző tervével, aki ezekben a napokban és percekben ugyan nem úszik, de evez: extrémsportolónk megkezdte utolsó expedícióját az Atlanti-óceánon. December végén Rakonczay Gábor extrémsportoló kihajózott utolsó expedíciójára. A vállalkozás keretében a tervek szerint 5000 kilométert tesz meg 65 nap alatt az Atlanti-óceánon a klasszikus kelet–nyugat irányú óceán-átkenuzás közben. Rakonczay Gábor ezekben a hónapokban 24 óránként bejelentkezik, de online is követhető facebook oldalán, hogy éppen merre jár: https://www.facebook.com/rakonczayexpediciok

Szurkoljunk együtt Gábornak is!

Egy tündérmese örök nosztalgiája

Imádtuk Julie Roberts és Richard Gere párosát a 90-es évek nagy romantikus klasszikusában, a Micsoda nőben. Aki nem akarja ismét rongyosra nézi a filmet, annak adott a Madách Színházban újraalkotott musicalváltozat. Érdekesség, hogy a zenei világért eredetileg Bryan Adams felelt. A non-replica, sajátos magyar változat jobb szöveget, kellemes hangulatot és folyamatos pörgést ígért Szirtes Tamás rendezése. Nézzük sikerült-e?

Minden családban van egy örökség

Sajnos a legkifinomultabb, nyugdíjasokat érintő átverések aranykorát éljük. Erről és egy diszfunkcionális család dinamikájáról írt egy remek forgatókönyvet Tasnádi István de hosszú, hosszú évekig nem talált finanszírozóra, így a Vígszínháznak készített színdarab lett belőle (Apa szeme fénye címmel). Azonban hála istennek a pszicho-thriller kamaradarab filmként végül alig 2 hét forgatással, rengeteg kreatív megoldással elkészült, és immáron vezeti a honi nézői listákat. Vajon Mucsi apakaraktere vagy az ezer éve együtt szereplő Molnár Áron, Lengyel Tamás fiatal páros közti összhang ennek az oka vagy a film erős, kissé tabusított témája?

A férfiak is tudnak magukon nevetni!

Az egykor Bafta (angolok Oscarja) és számos más európai filmdíjat bezsebelő, 1997-es Alul semmi brit-amerikai közismert vígjátékot is elérte a humoros emberdrámák evolúciója, színpadra álmodták. A magyarországi ősbemutatót elkövető Thália Színház még bőszen műsorra tűzi a hat sheffieldi munkanélküli pasi kálváriáját ahogy férfi sztriptízzel próbálnak egy kis pénzt szerezni és egyúttal visszaszerezni önbizalmukat. De vajon a remek alapanyag, a vicces jelenetek, Szabó Győzővel a címszerepben élvezhető-e a mai kor színpadán?

A tomboló csend anatómiája

Csehov Sirálya igazi klasszikus. Régóta finomra hangolja lelkünk az orosz vidék és az egyetemes hétköznapjaink dilemmáira. A roppant tehetséges grúz rendező, David Doiasvili által levezényelt feldolgozása a Vígszínházban emberpróbáló, 16-os karikás, majd három és fél órája hatalmas energiákat mozgat meg, miközben tradicionálisabb vonalvezetőségűnek definiálja magát. Nézzük, mennyire sikerült.

Igazából színdarab

A robotika és a mesterséges intelligencia emberi érzelmi kalandokba keverése hálás téma volt már a 90-es évek végén is. A brit Sir Alan Ayckbourn világsikerű színdarabjának tavaly téli, Pesti Színházbeli magyar bemutatója nem kerülte el a honi műértő színházszeretőket. Az Igazából komédiában egy robot színész pergő öntudatra ébredését követhetjük végig remek karakterekkel, kiváló helyzetkomikai és improvizációs csomagolásban. Igazi csemege, rengeteg ötletes ruhával és díszlettel. A szerelem vajon felülírja a kibervilág törvényeit is?