Menü

Lány a hullámok hátán /Young Woman and the Sea/

Ha szeretnének egy otthoni, bekuckózós hétvégi estét a családdal, egy puha polár takaróval, bögre teával és tál mogyoróval, ehhez pedig egy abszolút családilag nézhető, korosztály megkötése nélküli igaz történetet, akkor a következő ajánlás most tetszeni fog.

Trudy Ederle volt az első nő, akinek sikerült valaha átúsznia a La Manche csatornát. A film az ő 1926-ban játszódó története. A 129 perces film egy amerikai-magyar-olasz-angol-francia életrajzi film, 2024-es, mondhatni új alkotás. A legendás Gertrude Ederle életéről szóló műben együtt lelkesedhetünk az úszónővel, aki nekivágott a 34 kilométer széles La Manche csatornának.

Trudy Ederle, az 1905-ben New Yorkban született bevándorló szülők gyermekeként. Egy figyelemre méltó úszó, aki szembeszállt a társadalmi normákkal. Nővére és elkötelezett edzői rendületlen támogatásával nemcsak érmeket szerzett úszóként az 1924-es párizsi olimpián, hanem elérte az elképzelhetetlent is: több mint 33 kilométert úszott Franciaországból Angliába a La Manche-csatornán.

Talán még emlékeznek a nem is olyan rég készült hasonló történetre, a Diana Nyad nagy úszását bemutató filmre, mely nemrég szintén vászonra került. Hasonlóság, hogy abban szintén egy női úszó nyílt vízi gigantikus teljesítményét követhettük nyomon.

Vannak párhuzamok a Nyad-filmmel: mindkettőben van 1-1 nő, akik ellenállnak a társadalmi konvencióknak való megfelelésnek. Nekifutnak, kudarcot vallanak, aztán nem adják fel és végül sikerre viszik tervüket.

A Lány a hullámok hátán hasonlóan a nagy megúszást választja történetéül, melynek fő eleme, hogy már önmagában is szenzációs. Egy nő, aki mostoha körülmények között nőtt fel, megküzdött a társadalmi elvárásokkal, végül neme első képviselője lett, aki át tudta úszni a La Manche csatornát, melyre a nők között azelőtt nem volt példa.

Nem szeretnék spoilerezni túlzottan, de némi bevezető: Gertrude Ederle kislány kora óta arra vágyik, hogy úszhasson, és makacs erővel söpör félre mindenféle akadályt, a kanyarót, a szülői egyet nem értést, a világháborút és a kor hitetlenkedését a női nem sportolásra alkalmasságát illetően. És a lelkesedése kétségkívül tehetséggel is jár, hiszen hamar az első Női Úszó Szövetség első számú úszója lesz és az olimpiára is kijut. Az igazán nagy dobása pedig a La Manche csatorna átúszása, s a film lényegében erre az egy eseményre fókuszál.

Trudy olyan erővel úszott, mintha mindenki más helyett is úszott volna, akiknek előtte ez a képesség nem adatott meg. Az ő úszása egyben sporttörténelem is.

Trudy karakterét Daisy Ridley formálja meg, aki egy rendkívül öntudatos, de bájos nőként jelenik meg a vásznon. Főszereplőnk fő tulajdonsága végig a kitartás és az állhatatosság. Egy pillanatra sem lehet őt eltántorítani a céljaitól, még akkor sem, ha úgy tűnik, az egész világ összefogott ellene. Trudy előtt nem sok férfinak sikerült teljesíteni a 34 kilométeres távot, női úszó pedig meg sem próbálhatta. A siker pedig elsöprő érzését, melyet milliók ünnepeltek, ahogy ezt a filmben bemutatott korabeli képkockák is mutatják.

Nem találok „fogást” a filmen. Minden percét élveztem. Hatásvadász kicsit? Lehet. Zavart engem? Egyáltalán nem. A történet roppant izgalmas, a kivitelezés filmileg tökéletes.

S végül engedjék meg, hogy párhuzamot vonjak egy most zajló kísértettel, Rakonczay Gábor lenyűgöző tervével, aki ezekben a napokban és percekben ugyan nem úszik, de evez: extrémsportolónk megkezdte utolsó expedícióját az Atlanti-óceánon. December végén Rakonczay Gábor extrémsportoló kihajózott utolsó expedíciójára. A vállalkozás keretében a tervek szerint 5000 kilométert tesz meg 65 nap alatt az Atlanti-óceánon a klasszikus kelet–nyugat irányú óceán-átkenuzás közben. Rakonczay Gábor ezekben a hónapokban 24 óránként bejelentkezik, de online is követhető facebook oldalán, hogy éppen merre jár: https://www.facebook.com/rakonczayexpediciok

Szurkoljunk együtt Gábornak is!

Michael Jackson legendájának nyomában

Michael Jackson nagyon megosztó életutat hagyott maga után. Minden idők egyik legkiemelkedőbb táncosának és énekesének története rengeteg megfilmesíthető motívumot tartalmazott. Az örökséget felügyelők pedig elérkezettnek látták az időt egy egész estét filmmel elvinni minket egy nosztalgiavasútra, megnyerték rendezőnek a biztoskezű Antoine Fuqua-t (Kiképzés, A nap könnyei). A főszerepben Jaafar Jackson (a legenda unokaöccse) mindenkit meglepett, a zene kolosszális, mega reklám promóció, a hangulat adott. A zajos kezdeti sikerek mellett itt volt az ideje, hogy utána nézzünk a film valós értékének.

Az emberi teremtés tragédiája

Az elvakult kutató orvos által holtból élő ember teremtésének legendája, Mary Shelley angol romantikus regénye, a Frankenstein, rengeteg feldolgozást megélt már vásznon és a világot jelentő deszkákon egyaránt. Azonban a Vígszínházban két hónapja sikerrel futó adaptáció, a Frankenstein – A modern Prométheusz mégis különleges élményt ígért. Hatalmas díszletek, alapmű íránti tisztelettel teli átiratot, ami követi a regényt de újabb vetületekkel gazdagítja is azt. A Garai Judit és Hegymegi Máté (egyben rendező) által írt darab különleges, kiemelt esemény, efelől nem volt kétség. Lássuk a részleteket.

A bömballban minden lehetséges

A kosárlabdáról eddig is igyekeztek rajzfilmszerű keretek között vicces meséket elmesélni (legismertebb a Space Jam I-II). Ezek nem mellékelték a humort, de valahogy nem nagyon sikerült összekötni a labdás sportot az amerikai filmek egyik legfelkapottabb momentumával, jelesül a lesajnált, jólelkű „amatőr” felemelkedés történetével. Itt volt az ideje a Goat - Will, a bajnok befutásának a műfaj kánonjában. Egy kis kecske, Will üstökösszerű sportsikereinek kellemes perceit ígérte a mozi a legkisebbeknek és a nagyobb, gyereklelkű NBA-rajongóknak egyaránt.

Egy ipari tragédia és az igazság ára

A Netflix év elején megjelent lengyel minisorozata, az Ólomgyerekek, az 1970-es évek egyik legsötétebb ipari tragédiáját hozza felszínre. A megtörtént eseményeken alapuló produkció egy nyomasztó korrajz, amelyben az emberi lelkiismeret csap össze a pártállami érdekekkel.

Hűtlenek: kapcsolati pszichodráma haladóknak!

A Hűtlenek Ingmar Bergman egy kevésbé ismert, még egy, a híres Liv Ullmann (a szerző volt élettársa) vezényelte filmes feldolgozást is megélt darabja. A színház a színházban koncepcióra építkező kapcsolati dráma egy megcsalást és annak utóéletét tárja elénk, ahol az érzelmeket hitelesen mutatja meg a saját múltbeli árnyaival őrlődő narrátor. A darabot a Radnóti Színház tavaly október óta adja elő. Egy fiatal, roppant tehetséges rendező, Bagossy Júlia vitte színre. Erős érzelmeket, dinamikus játékot és meghitt, igaz emberi pillanatokat vártam, nem csalódtam.