Fórum színház, avagy ahol a néző is színész

Augusto Boal brazil színházi szakember technikáit, módszereit ismerik és használják szerte a világon. Ezek közül az egyik a fórum színház a nézők bevonására és aktív részvételére épülő előadási forma, mely sajátos dramaturgiájánál fogva különösen alkalmas pedagógiai célokra. Emellett a közönség és a szereplők közötti határok elmosódásán van a lényeg a professzionális hangulat helyett.

Boal koncepciójának kiindulópontját úgy fogalmazta meg, hogy a „színház olyan nyelv, mely alkalmas arra, hogy bárki használja, akár van művészi tehetsége, akár nincs.” Az volt a célja az 1970-es években, hogy megtanítsa az embereket az érzelmeik kimutatására. Ennek a tanulási folyamatnak a fő célkitűzése, hogy a közönség az előadás passzív befogadása helyett váljon a drámai cselekményt aktívan befolyásoló, megváltoztató úgynevezett játszó-nézőkké.

Boal meggyőződése volt, hogy ha valaki egy fiktív színpadi történet főszereplőjeként megpróbálja megváltoztatni kilátástalannak tűnő helyzetét, és ez a kísérlet a darab képzeletbeli világában sikerül, akkor az átélt élmény más eseménysort ad a fogyasztónak. Ez később elősegíti, hogy a valóságban is kézbe vegyék sorsuk irányítását. Ezután pedig a darab elpróbálása, eljátszása és a dramaturgia a nézőkön is múlik. Ez a folyamat persze az évek alatt sokat változott, a résztvevők gondolkodása, az emberek és maga a klasszikus szerepjáték is rengeteget változott az elmúlt ötven évben.

A fórum színház felépítése

A fórum színházban a színészek nem feltétlenül szakemberek, hanem csak egy improvizációs darabot mutatnak be. A mű meghatározott, nem túl nagy létszámú közönség számára készül, és olyan problémáról szól, melyről az alkotók tudják, hogy közelről érinti nézőiket. A központi figura, a „főhős” vagy „protagonista” nyomasztó helyzetbe kerül, amit egy másik szereplő, az „elnyomó” (oppressor) agresszív viselkedése okoz. A fő karakter megoldhatatlan helyzete válsághoz vezet, ezzel végződik a bemutatott darab. A program ezt követő, úgynevezett „fórum” részében a műsorvezető a „Joker”, aki a társulat és a közönség közötti összekötő kapocs szerepét tölti be, ismerteti a játékszabályokat és megkéri a közönséget, hogy segítsenek megoldani a főhős problémáját.

Amikor a társulat újra eljátssza a darabot, a résztvevők közül bárki bármelyik pillanatban megállíthatja az előadást „Stop!” felkiáltással, és a kulcsfigura szerepébe lépve eljátszhatja saját ötletét, kipróbálhatja elgondolását annak helyzetének javítására. A játszó/néző beavatkozásával módosíthatja a főhős viselkedését, cselekedeteit, szavait, és ennek megfelelően változik a darab eseménysora is. A főszereplő szándékát, motivációját, valamint a szituáció adott körülményeit azonban (hol, mikor, kik, milyen viszonyban és milyen körülmények között) nem lehet megváltoztatni!

A többi személy feladata, hogy úgy alkalmazkodjanak az új változathoz, úgy improvizáljanak, hogy egyúttal következetesek maradjanak figurájuk jelleméhez, és továbbra is próbálják megvalósítani a karakter eredeti szándékát. Egy-egy kérdéses helyzetet vagy jelenetet több játszó-néző is kipróbálhat, és a játékot vezető Joker a közönség véleményének figyelembevételével dönti el, hogy melyik új változat javított a főhős helyzetén, és melyik vezet a probléma megoldásához.

A modell dramaturgiája

Látható a szabályokból, hogy a fórum színház sok mindenben eltér egy hagyományos előadásoktól. Nem csak arról van szó, hogy a művet a program második részében még egyszer eljátsszák, vagy hogy a nézők bekapcsolódnak a színpadi eseményekbe, hanem maga az alkotó folyamat is más. Forgatókönyvek helyett az improvizáció kerül előtérbe. Mindenekelőtt meg kell határozni, hogy kiknek, milyen összetételű közönségnek készül a program, ugyanis már a darab témáját is aszerint kell kiválasztani, hogy mi felel meg leginkább a nézők érdeklődésének és életkorának. Másról kell játszani felnőtt közönségnek és megint másról gyerekeknek. Az ifjoncokat nem ugyanolyan problémák foglalkoztatják, mint a fiatalokat vagy a felnőtteket.

Az alaptörténet szerkesztésénél elsőként azt a nyomasztó helyzetet kell kitalálni, amelybe a főhős kerül, és ami a darab végén válsághoz vezet. A célokra nem felelnek meg a fizikai erőszakot tartalmazó helyzetek, amelyekben a kulcsfigurának nincs más választása, mint a viszont-erőszak vagy a pusztulás. Még akkor is, ha előre látható, hogy a történtek elkerülhetetlenül tragédiába torkollnak, az alap-darab csak addig mutathatja be az eseményeket, ameddig még megállíthatók vagy megváltoztathatók, mert a fórum színház egyik legfontosabb dramaturgiai szabálya, hogy még legyen alternatíva. Ugyanis egy halott főhős sorsán már nem tudnak változtatni a szereplők.

Hogyan zajlik az előadás?

A nézőként is jelen lévő játszók várhatóan a protagonista rossz döntéseinél avatkoznak be, hogy más lehetőségeket próbáljanak ki. Mivel ezek eltérő irányba vihetik a cselekményt, érdemes előre beépíteni őket az alapdarabba. A cél nem a főhős problémájának megoldása, hanem az emberek bevonása és a különböző lehetőségek kipróbálása. A játékot vezető Joker feladata, hogy a beavatkozások közül kiválassza a továbbvihető cselekményszálakat, kiszűrve az irreális megoldásokat. A drámai alaphelyzet az erőviszonyok tiszta képletére épül: a főhős alárendelt, ellenfelei fölérendelt helyzetben vannak.

A konfliktus abból adódik, hogy az elnyomók visszaélnek hatalmukkal, míg a főhős nem tudja érvényesíteni érdekeit. A dramaturgia sugallja, hogy a protagonistának mindig igaza van, míg ellenfeleinek soha, még ha jót is akarnak. A néző így érzelmileg a főszereplőhöz kötődik. A tömeg bekapcsolásával gyakran jelennek meg tanárok, rendőrök, utcai igazságosztók vagy más hatalommal bíró pozitív figurák.

A fórum színház nemcsak az érzelmi és a gondolati azonosulást várja el a nézőktől, hanem az aktív részvételt is: a főszereplő nevében kell cselekednünk, döntéseinkkel alakítva a játék menetét. Egyedisége abban rejlik, hogy a drámai ívbe szabályként épül be a problémamegoldás. A színészi játék nem esztétikai célt szolgál, hanem gyakorlati megoldásokat keres, legyen szó pedagógiai mintákról vagy társadalmi kérdésekről, mint a hajléktalanság vagy a bántalmazás. A módszer improvizációra és közösségépítésre épül, a szabályok rugalmasan értelmezhetők, a bevonódás pedig kulcsfontosságú minden történetben.