Grecsó Krisztián élete stand-upban
Az Egy életem színházi előadássorozatban híres művészek mesélnek az életükről, a számukra meghatározó pillanatokról és történetekről. Ennek keretében Grecsó Krisztián, méltán felkapott kortárs író életrajzi stand-upjára voltam hivatalos pár napja az Átriumba, Budapesten. Beavatást nyertem többedmagammal a költő munkásságába, kalandos útjába a fővárosig és persze a szegvári gyerekkorának hol abszurd, hol kínos, de mindenképpen megmosolyogtató részleteibe. A körülbelül 80 perces, Lévai Balázs rendezte est, remek kikapcsolódás lehet mindenkinek. Az író univerzális nyelvezettel és témavilággal tárja fel életének forgatókönyvét. Interaktív elemként régi, sokszor kis, helyi tévékből vett videóbejátszásokkal igazi, önfeledt nevetésre bír minket.
Külön öröm, hogy folyamatosan megéli az elmondottakat Grecsó, a rengeteg, nézőknek szóló kérdés igazán bensőségessé tette az amúgy is jó hangulatú estét. A szegvári kicsi gyerekkor néptáncos bája, a szentesi viccek, a csongrádi középiskolai drámaírói szárnypróbálgatások remek egyveleget alkotnak. Külön megmosolyogtató, ahogy a szülőfalujában, Szegváron (Szentes mellett) való belharcokat mutatja be, amelyek lázban tartották a médiát is egykoron, a Pletykaanyu című novellája után. Megvallom őszintén kicsit aggódtam, hogy ez a miliő ábrázolás, kreatív humor mennyire fog működni a fővárosban hiszen szentesiként abban biztos voltam, hogy én venni fogom a lapot, de hála isten rácáfolt az ezirányú félelmeimre is az előadó. Nemcsak szerethető volt a darab, de jutott ereje arra is, hogy általánosságban is reflektáljon az írók szerepére a mai világban, az írás hatalmát demonstrálva.
Emellett a vége felé nyíltan mert beszélni Grecsó daganatos betegségéről is. Nem nyújtja bő lére, az arányok pontosan jók ahogy vannak. Maga az előadás rendelhető, sok helyen előadta már, utána természetesen sokak nagy örömére ezúttal is dedikált a költő. Ajánlom magát az Egy életem karakterisztikájú esteket is, de ezt a melegszívű, kellemes stand-upos író-olvasó találkozót mindenképp.
Izland a melankólia szigete is
A Nyári fény, aztán leszáll az éj, Jón Kalman Stefánsson izlandi író melankolikus novellacsokorszerű regénye húsz éve nagy sikerrel szerepel a könyves toplistákon. Svéd és izlandi pénzből három éve kapott egy figyelemreméltó filmfeldolgozást, pár napja már látható a honi művészmozikban is. Tragikus és szívbe markoló, egyszerű, emberi, falusi történetek egyvelege, amely a forgalmazói plakát ellenére egyáltalán nem komédia, csak egy lassú dráma.
Imposztorra várva
Közel egy éve töretlen sikerrel megy a Pesti Színházban Rudolf Péter rendezésében, Spiró György műve alapján készült Az imposztor, amely komédia jellege ellenére komoly társadalom- és politikakritikával is bír. A közel háromórás darab minden perce igazi élményt ad a rá jegyet vevőknek. Kern Andrással a címszerepben a darab jutalomjáték, a várható, megérdemelt tapsvihar azonban egyértelmű kikacsintás az elmúlt 30 évünk viszonyaira is. De lássuk a részleteket.
Piramisjátékra épült a magyar álom
Az RTL Bróker Marcsi sorozatát jelentős előzetes elvárások kísérték, amelyeknek az alkotás kétségkívül megfelelt, sőt, túl is szárnyalta azokat. Már az első képkockák beszippantanak: az 1990-es évek vidéki Magyarországát a díszletek, a zenék, a ruhák és a karcagi utcák tökéletesen hozzák vissza. Nemcsak nosztalgia ez, hanem korrajz arról, hogyan válhatott egy banki alkalmazottból országos szélhámossá valaki.
Lázadni kell, ennyi az egész?
Paul Thomas Anderson korunk egyik legsajátosabb látásmódú rendezője (Boogie nights, The Master, Vérző olaj). A naturalista ábrázolásából, a kiváló karaktereiből és kiemelkedően jó cselekvésvezetéséből ismét varázsolt, ezúttal egy igazi politikailag túlfűtött, karikaturisztikus remekművet. Megszületett a Trump-érából való kiábrándulás dicshimnusza, az év regényadaptációja, vagy csak egy maró humorú középső ujj mindenkinek, ami egy tesztoszteronbombába csomagolt korrajz is egyben? Ennek jártam utána.
Daryl Dixon Spanyolországban
A The Walking Dead-univerzum folyamatosan képes megújulni, ha nem is minden szempontból, de legalább vizuálisan. A Daryl Dixon-széria harmadik évada erre a legfrissebb bizonyíték. Ugyanis a cselekmény Franciaországból egy rövid időre Londonba, majd Spanyolországba helyeződik át, és ez a váltás alapvetően megváltoztatja a sorozat hangulatát.