Menü

A fanatizmus sohasem csökken, csak átalakul

A Netflixen 2023-ban bemutatott négyrészes Beckham című dokumentum sorozat fordulatos és lebilincselő karrier összegzés a labdarúgó David Beckham életéről. Önértelmezésként is tekinthetünk az alkotásra mert részben a focista saját filmes gyártócége, a sport tematikájú műsorokkal és dokumentum filmekkel foglalkozó Studio 99 készítette.

David Beckham egyszerre volt több és kevesebb mint az ezredforduló környékének egyik legjobb focistája. Több volt, mert dollármilliós szponzori szerződései és a Spice Girls tagjával, Victoria Adamsszel kötött házassága miatt ismertsége túlnőtt a vele egy nemzedékhez tartozó, legkiválóbb játékosok népszerűségén. Ugyanakkor a futball szakértők közül sokan úgy vélték, hogy az angol középpályás tehetsége jócskán elmaradt zseniális kortársaitól. Beckham voltaképpen pályája végéig megmaradt az angol focival kapcsolatban rosszmájúan emlegetett, „rúgd el a labdát és fuss” hagyomány átlagosnál technikásabb képviselőjének.

Független alkotás a fanatizmusról

Beckhambe szorult annyi ízlés és szakmai alázat – valamint józan üzleti érzék –, hogy rendezőnek egy autonóm alkotót, Fisher Stevens-t kérje fel, aki főleg környezetvédelmi témájú dokumentumfilmjeiről ismert – a japán bálnavadászat kegyetlenségét bemutató Az öbölért 2010-ben Oscar-díjat is nyert. A Beckhamben kíváncsi és jó humorú kérdezőnek mutatkozik, de alapvetően a portréalany oldalán áll, hiszen ő a megrendelő is. Fisher inkább alákérdez az interjúkban, megerősíti a főszereplő fanatizmusát és a sport iránti szeretetét.

Egy-egy ügyesen elkapott jelenettel vagy frappáns vágással finoman azért mer konfliktusokat vinni az interjúhelyzetekbe: a középosztálybeli neveltetését bizonygató Victoriát maga a férje buktatja le azzal a kérdéssel, hogy milyen autóval vitte őt gyerekként iskolába az apja – Victoria kénytelen elismerni, hogy Rolls-Royce-szal. A madridi családi boldogságot hangsúlyozó Beckhamre pedig Stevens élesen rávágja a felesége megszólalását, aki kerek-perec kijelenti, hogy Spanyolországban boldogtalanok voltak.

Az ironikus mozzanatokat és Beckham mostani életének pillanatképeit a rendező arra is használja, hogy jó tempóban tagolja a karrierút egyes állomásait. A négy epizód alapvetően a focista pályafutásra koncentrál. Az első a sportolóvá érését és a meghatározó Manchester United játékossá válását mutatja be; a második a Uniteddel elért, legnagyobb sikereket és az angol válogatottság felemás eredményeit; a harmadik a Real Madridnál töltött éveket; az utolsó rész pedig az amerikai és európai levezető köröket, amelyek végére a focista helyett inkább az üzletember és az Inter Miami jelenlegi tulajdonosa, csapatfőnöke kerül előtérbe. A fókusz soha nem kerül át a privát történésekre. Nyilván a házaspár közös döntése volt, mi maradjon ki a sorozatból, mégis aránytalannak tűnik a különbség annak fényében, hogy Gary Neville és Beckham más egykori csapattársai eközben hosszú perceket kapnak Stevenstől, hogy öltözői froclizásokról anekdotázhassanak.

Dráma helyett a fanatizmuson a fókusz

Beckham karrierje önmagában is bőven kitölt négy egyórás epizódot, de ő inkább a kudarcairól beszél, mint a sikereiről. Az 1999-es BL-döntő kiemelt figyelmet kap, de más trófeákról alig esik szó. Részletesen felidézi az 1998-as vb utáni gyűlölethullámot és a Manchester Unitedből való távozását. Elhisszük neki, hogy ha kibékül Fergusonnal, sosem igazolt volna Spanyolországba – hiszen mindig is a United volt az álma. Ezt az álmot az apja erősítette benne, aki szigorúan irányította a kezdetektől, majd Ferguson vette szárnyai alá. Elvégre Beckham soha nem akart mást, csak a Manchester Unitedben focizni. Óvodás korától erre trenírozta őt az apja, aki vasszigorral egyengette fia karrierjének legkorábbi szakaszát.

Stevens nem feszegeti a kényes témákat: nem tárja fel a labdarúgó apjának kontrollját vagy Ferguson érzelmi manipulációját. Nem mondatja ki a házassági hűtlenséget sem, inkább a képekre bízza a következtetéseket. Ahogy a focista precízen takarítja a konyhapultot vagy pontrúgásokat gyakorol a fiával, kirajzolódik egy megszállott személyiség. Ha már nem játszhat, akkor a ruhagyűjtésben, főzésben, üzletben éli ki maximalizmusát. Ezekben a jelenetekben egy olyan férfit nézünk, aki természete szerint megszállott.

Lyukacsos történet

A sportoló karrierjének bemutatása nekem helyenként picit lyukas volt (az 1998-as franciaországi világbajnokságon kívül egyik nagy tornát sem építették be a sorozatba), azonban volt valami megragadó abban, hogy az elmúlt 25 év leghíresebb celeb párját ilyen intim közelségben láthatjuk végig, és még az erőltetettnek tűnő csipkelődések is jól álltak nekik. Megtudjuk, hogy Beckham minden reggel szereti körbejárni a gyertyák kanócait, halljuk, hogy a Spice Girls hírnevének csúcsán órákat vezetett, csak hogy “hét percre” láthassa Victoriát, többször elmondják (főleg David), hogy már a kezdetektől fogva teljesen egymás megszállottjai voltak és ez a szeretet, a törődés a mai napig is kitart. A harmadik és negyedik epizódok egy olyan sportoló keserédes éveit örökítik meg, aki befejezi pályafutását, miközben nyilvánvalóan még mindig szerelmes a játékba.

A Beckham nem tökéletes, (ahogy az alanya sem), de az első fele inkább a nosztalgiafaktort erősíti szerintem zseniálisan, a második fele pedig inkább az emberi mulandóságot mutatja be kicsit realisztikusabban. David Beckham az elsők között testesítette meg a modern focistát, bezselézett haj, tetoválások, ékszerek, ruhák, törtető gondolkodásmód, zűrös magánélet és még zűrösebb kapcsolatok jellemezték az egész karrierjét. Furcsa ezt leírni, de számomra ő túl idős, ugyanis, aki a 2000-es években született annak ez a történet messziről indul, nincs igazi kontextus, de a történet akkor is érdekes. Aki viszont Beckham idejében már kamasz volt, vagy felnőtt, neki ez az alkotás sokatmondó lesz.

Bob Dylan rajongósimogató amerikai folklórzene-fetisisztáknak

James Mangold az egyik legfelkapottabb amerikai rendező (Észvesztő, Logan, Az aszfalt királyai), aki ezúttal Bob Dylan pár, korai zenei évét álmodta vászonra, ahogy egy, a semmiből jött elveszett fiúból kezdetben folklórzenei sztár lesz majd később örök lázadóként kulturális jelenséggé, legendává válik. Az egyértelműen rajongóknak készült Sehol se otthon című mozi hihetetlen részletgazdagsága és jó zenéi ellenére is a legtöbb gálán csak jelölésekig vitte, nem véletlenül. Lássuk a részleteket.

Szemtől szembe: egy megunhatatlan klasszikus újra a vásznon

A zsaru-gengszter egymást kiegészítő kettősségének csúcspontja, a nálunk csak 1996-ban bemutatott 3 órás akcióeposz klasszikus, a Michael Mann által levezényelt Szemtől szembe. Itt a főhősök, akiket a zsáner két élő legnagyobbja, Al Pacino és Robert De Niro alakítanak, ugyanazon érme ellentétes, mégis egymással baráti, rokonlelkű oldalát jelképezik. A filmet most, az amerikai premierje szerinti 30. évfordulója alkalmából, rövid ideig újra műsorra tűzi digitálisan felújított (4K) változatban két budapesti mozi. Az egyik legjobb gengszter-, bűnügyi film, ami valaha készült.

Grecsó Krisztián élete stand-upban

Az Egy életem színházi előadássorozatban híres művészek mesélnek az életükről, a számukra meghatározó pillanatokról és történetekről. Ennek keretében Grecsó Krisztián, méltán felkapott kortárs író életrajzi stand-upjára voltam hivatalos pár napja az Átriumba, Budapesten. Beavatást nyertem a költő munkásságába, kalandos útjába a fővárosig és persze a szegvári gyerekkorának hol abszurd, hol kínos, de mindenképpen megmosolyogtató részleteibe. A remek hangulatú sírós, nevetős estről jöjjön egy élménybeszámoló.

Az utolsó tánc mindent megváltoztat

Az egykori szexszimbólum Pamela Anderson belenyúlt a tuti szerepbe, mikor eljátszotta Az utolsó showgirl vele egykorú, „kiöregedő” , magamutogató revütáncosát. A film meglepően jó kritikai fogadtatása mindenkit meglepett. Pedig egyáltalán nem érdemtelen a szakmai lelkesedés. Egy Coppola-palánta (a híres rendező unokája) levezényelte mozi sok ismert arccal (Jamie Lee Curtis, Dave Bautista) összeállt egy simán nézhető, beszélgetős művészfilmmé. A Las Vegas -i fények mögött is élnek emberek, akik igenis érdekesek, üzenik a látottak.

A dzsungel könyve örök

A dzsungel könyvét mindenki ismeri, a remek Kipling-sztorit a Pesti Színház álmodta újra Dés László (zene), Geszti Péter (dalszöveg), Békés Pál (szövegkönyv) segítségével. A zenés játékot 1996 januárja óta folyamatosan hatalmas sikerrel játsszák. Immáron én is beavatódtam ebbe a kultúrtörténeti jelenségbe pár hete. Jöjjön egy ajánló erről a megkerülhetetlen darabról, amiben a magyar színjátszás fiataljainak apraja-nagyja megfordult már az évek során.