Menü

Anyaság és nőiesség: miért nem kell választanunk?

Az anyaság az egyik legszebb, legfelelősségteljesebb, és talán leginkább átalakító szerep, amit egy nő az életében betölthet. De miközben az anyai szerepben nap mint nap helytállunk – etetünk, vigasztalunk, szervezünk, altatunk és folyamatosan aggódunk, figyelünk – könnyen elveszhetünk benne. Sok nő felteszi magának a kérdést: „Ki vagyok én most, hogy anya lettem? És hol van az a nő, aki korábban voltam?”

Anyaság és nőiesség: hogyan maradhat nő egy anya?
Az egyik legnagyobb kihívás az anyaságban az, hogy valahogy meg kellene őrizni a nőiességünket akkor is, amikor gyerekeket szülünk és gondozunk.

A társadalom hajlamos úgy tekinteni az anyaságra, mint a női lét beteljesülésére, és bár ez sok esetben igaz, az egyéni identitás és nőiesség kérdése ilyenkor háttérbe szorulhat. Az anyaság gyakran új szerepeket kényszerít ránk, miközben a régi, jól ismert önmagunk – a nő, a szerető, a barátnő, a feleség, a gondolkodó lény – csendesen visszahúzódik.

Pedig a nőiesség egyáltalán nem szűnik meg a szülőszobán. Nem veszti el a jelentőségét az éjjeli ébresztések, a játszóterezés vagy a háztartás zajában. Csak más formát ölt.
Miben más a nő, aki anya lett?

A nő, aki anya lett, sokszor erősebb, határozottabb és érzékenyebb, mint valaha. Az anyaság tapasztalatból írom: megtanít türelemre, kitartásra, empátiára – ezek mind mélyen női minőségek is, ugyanakkor fontos, hogy a napi feladatok mellett maradjon idő és tér az „énre”, a kapcsolatokra, az önkifejezésre. A nőiesség nemcsak a külsőségekről szól – persze azok sem elhanyagolhatók. Egy új frizura, egy ruha, amit nem a praktikusság miatt választottunk, egy esti séta, egy könyv vagy egy beszélgetés, ami csak rólunk szól – ezek mind segíthetnek visszatalálni önmagunkhoz és a nőiességünkhöz.

Fontos elmondani, hogy a sminktől még nem éli meg valaki a nőiességét, mert, ha a nőiesség egy belső élmény kisugárzása, akkor arra rá lehet erősíteni öltözködéssel, akár tanult mozgással, hanglejtéssel és sminkkel is, de ha belül sérül, akkor a külső eszközök sem tudják pótolni. Nem szabad megúszni a belső munkát, foglalkozni kell a dologgal: a rúzs kevés lesz.

Én-idő bűntudattal

Ez az egyik legnagyobb gond. Hogy sok anya bűntudattal gondol arra, ha magára is időt szeretne. Mintha az anyaság kizárná az önállóságot vagy az önszeretetet. Pedig egy kiegyensúlyozott, önmagát is tisztelő nő nemcsak önmagának, de gyermekének is példát ad. A gyerekek a boldog, önazonos szülőktől tanulják meg, hogyan lehet teljes életet élni.

Az anyaság tehát nem a nőiesség ellentéte – inkább annak új dimenziója. Olyan, amelyben a gondoskodás és a szeretet mélyebb értelmet nyer. De ahhoz, hogy ezt valóban megélhessük, engedélyt kell adnunk magunknak: nőként is jelen lenni, nem csak anyaként. Mert a kettő nem zárja ki egymást – éppen ellenkezőleg, erősítheti.

Egészség vagy mánia? A sportfüggőség árnyoldalai

A mozgás egészséges – ezt tudjuk. De mi történik, ha a sport már nem örömforrás, hanem kényszer? A sportfüggőség sokszor láthatatlanul alakul ki, miközben a külvilág gyakran dicséri a kitartást és az akaraterőt. Pedig a túlzásba vitt edzés éppúgy árthat a testnek és a léleknek, mint a mozgáshiány.

A munkahelyi viszályoktól a jobb csapatmunkáig – a konfliktuskezelés művészete

A munkahelyi konfliktusok a legtöbb munkahelyen előfordulnak, hiszen emberek dolgoznak együtt, különböző személyiséggel, célokkal és kommunikációs stílussal. A konfliktus önmagában nem feltétlenül negatív – ha jól kezeljük.

A derealizációs szindrómáról általában

A derealizációs szindróma olyan mentális állapot, amelyben az egyén átmenetileg elveszíti a kapcsolatot saját testével, érzéseivel vagy a külvilággal való érzékelésével. Ezek a disszociatív zavarok gyakran szorongással, stresszel vagy traumás élményekkel társulnak, és jellemzőek lehetnek például pánikrohamok, traumatikus események vagy más mentális betegségek során.

Szendvicsgeneráció – két nemzedék közé ragadva

A szendvicsgeneráció tagjai, akik ellátják a múltat és jövőt is egyszerre, mely nem kis nehézséget jelent. Egy elég szívszorító, de mindennapos probléma, amiről keveset beszélünk, pedig sokkal többet kéne.

Miért félünk orvosi segítséget kérni?

Ha az egészségünkről van szó, a legtöbben arra vágyunk, hogy minél tovább megőrizzük. A jó hír az, hogy az orvostudomány jelenlegi állása szerint ez nem lehetetlen feladat. Ráadásul az életmódunk és a döntéseink meghatározó szerepet játszanak abban, hogy egészségesek maradunk-e életünk során. Az alábbi cikk arról szól, hogy hogyan őrizhetjük meg testi-lelki jóllétünket, valamint, hogy miért olyan nehéz mégis belépni a rendelő ajtaján szükség esetén.