Menü

Egy új tudomány határán - neuropedagógia

Mi a neuropedagógia? Mondhatnánk, hogy semmi, ilyen nincs is, hiszen a tudományegyetemen nem képeznek neuropedagógusokat, nem tartanak neuropedagógiai kurzusokat. Vajon van-e, lehet-e létjogosultsága ennek a szóösszetételnek?

Az alábbi sorokban kísérletet teszek arra, hogy megvizsgáljak néhányat azon érvek és ellenérvek közül, melyek a neuropedagógia és neuropedagógus kifejezések használata ellen és mellett felhozhatók.

Neuropedagógia a fejlesztésben


Mozgásterápiás fejlesztőként adja magát számomra a kifejezés használata. A mozgás segítségével dolgozó fejlesztő eljárások nagyrészt megegyeznek abban, hogy bizonyos idegrendszeri érési, szerveződési folyamatok létrejöttét tűzik ki célul, magukat pedig pedagógiai fejlesztőeljárásként aposztrofálják. Ebből a szemszögből vizsgálva tehát a neuropedagógia felfogható egy olyan megközelítésként, mely a tanítás-tanulás folyamatának neurológiai, idegrendszeri alapjait vizsgálja. Igyekszik megtalálni az idegrendszer szerveződése, megkésett fejlődése, illetve esetleges kimutatható sérülései és a tanulási zavarok közti összefüggést. Az összefüggés feltárásán túl megpróbál válaszokat is adni az ezek által felvetett problémákra és különböző fejlesztési javaslatokat tenni. A fejlesztésben pedig az idegrendszer érésének serkentését, jobb szerveződését tűzi ki célul és azt várja, hogy az idegrendszert célzó, mozgásos fejlesztőfeladatok hatására a tanulási képességekben álljon be pozitív irányú változás.

Kézenfekvő ellenérvként hozható fel ebben a megközelítésben a neuropszichológia, mint létező tudományág, ami a fent tárgyalt jelenségekkel foglalkozik. A neuropszichológia elsősorban a különböző idegrendszeri elváltozások egyénre gyakorolt pszichés hatásait vizsgálja. Mint ilyen sokszor magyarázó erővel bír egy-egy tanulás, vagy magatartási zavar kapcsán. Meglátásom szerint a viszonya a neuropedagógiához hasonló lehet, mint a pszichológiának a pedagógiához: alaptudományként szolgál, melynek eredményei a pedagógiai gyakorlatba beépülnek. A neuropedagógia ebből a szempontból inkább alkalmazott tudomány lehet. Ha úgy tetszik a neuropszichológia megmondja, hogy miért működik vagy működhet egy-egy fejlesztőeljárás; a neuropedagógia pedig hozzáteszi, hogy a mindennapi pedagógiai munkában mit kell tennünk a gyerekekkel, hogy jobban tanuljanak.

Neuropedagógia az oktatásban

Az oktatásban a neuropedagógia egy új szemléletmód meghonosodását jelenthetné. Sokszor tapasztalom, hogy a tanmenetek nem igazodnak megfelelően a gyeremekek fejlődési sajátosságaihoz és hogy a pedagógusok alapvető neurológiai, neuropszchiológiai ismeretek híján irreális elvárásokat támasztanak a gyerekekkel szemben. A neuropedagógia muníciót szolgáltathatna egy olyan szemlélethez, amelyben nagyobb hangsúlyt fektetnek a gyerekek életkori sajátosságaira, amelyben jelentősen felértékelődnek a készségtárgyak, amelyben értelmét veszíti a kampányszerű tanulással megszerzett lexikális tudás és előtérbe kerülnek a hétköznapokban is hasznos ismeretek és kellő időt hagynak a gyerekeknek a tudásuk elmélyítésére, a hosszú távra elsajátított tartós ismeretszerzésre.

Kézenfekvő ellenérv, hogy a mai pedagógiai változások is ebbe az irányba mutatnak. Ha azonban az idegrendszer sajátosságait figyelembe véve közelítünk ehhez a kérdéskörhöz, elkerülhetjük az esetlegességeket. Pontos ismeretek birtokában olyan változtatásokat kezdeményezhetünk, melyek valóban a gyermekek érdekeit szolgálják, és nem csak a gyermek, hanem a pedagógus számára is kellemesebb, több sikerélményt nyújtó hellyé tehetik az oktatási intézményeket.

Ki a neuropedagógus?

Azt hiszem, pillanatnyilag nem lehetnek túl sokan. Olyan pedagógusok, akik munkájukban igyekeznek tekintettel lenni a gyermeki idegrendszer sajátosságaira. Ismerik az idegrendszer fejlődését, felépítését, működésének jellemzőit, és ezeket képesek kihasználni, képesek ezekre építeni mindennapos pedagógiai munkájuk során.


Jó úton jár a neuropedagógusság felé az a tanító, aki nem próbál alsóban elvont nyelvtani szabályokat tanítani a gyerekeknek, mert tudja, hogy még csak a konkrét műveleti szakasznál járnak a fejlődésben és központi idegrendszerük szervezettsége még nem teszi lehetővé számukra, hogy ezeket igazán megérthessék. Jó úton jár az a középiskolai tanár, aki az új tananyag megtanítása és visszakérdezése után hagy legalább két hetet az emléknyomok hosszú távú emlékezeti rendszerben történő rögzítésének és csak ezután irat belőle dolgozatot. Jó úton halad az a tanító, aki ha kell intenzív testmozgással szakítja meg az írás-olvasás tanítását, mert tudja, hogy ezzel olyan neurotranszmitterek termelődést serkenti az idegrendszerben, melyek majd megkönnyítik a gyerekek számára a tanulást. És végül jó úton halad az a fejlesztőpedagógus, aki az idegrendszer szerveződését elősegítő, mozgásos fejlesztőeljárással kezdi a tanulási zavaros gyermekek fejlesztését, mert tudja, hogy enélkül nehezen érhetne el sikereket.

Úgy gondolom a neuropedagógia egy napjainkban születő tudomány, melynek első művelői már köztünk vannak, még ha nem is hívják őket neuropedagógusnak.

Kulcsár György
Forrás: www.tanulasinehezsegek.hu

A gyerekvállalás lélektana

Van, aki szerint kínos, van, aki szerint tabu, más szerint viszont nagyon is kibeszélendő téma a gyerekvállalás. Általában az egészségi és anyagi vonzatait vizsgáljuk meg, pedig a lélektana sem utolsó szempont.

Hogyan érjük el, hogy a gyermek zöldséget és gyümölcsöt egyen?

A fenti kérdés a mai napon jutott eszembe. A munkahelyen megkérdezte az egyik kolléganő, kérek-e sült tököt. Beugrottak gyerekkori emlékeim, amikor semmi mást nem utaltam jobban, mint éppen a sült tököt. De aztán nem csak a kalandvágy ébredt fel bennem, hanem arra is gondoltam, érdemes talán megkóstolni, mert sok mindennel voltam így kisgyerekként, hogy egyszerűen rá se tudtam nézni, már az illatától is rosszul voltam, később mégis egészen megkedveltem. Ilyen volt például a karfiol vagy az ahhoz nagyon hasonló karalábé. Végül nagyon ízlett a sült tök is. Ezek után azon kezdtem el gondolkodni, vajon mennyire volt nehéz rávenni akár óvodás koromban a zöldségre és a gyümölcsre. A gyerek pedig gyerek marad, akármikor is születik, így örök a kérdés: hogyan szoktathatjuk rá csemetéinket az egészséges táplálkozásra?

A változatos étrend előnyei

A kiegyensúlyozott és egészséges táplálkozás kulcsfontosságú a gyerekeknek, hogy a bennük rejlő lehetőségek a felszínre tudjanak törni. Ez alatt a fizikai megjelenésüket, a jó közérzetüket, az iskolai sikereiket, illetve az általános hangulatukat értjük.

Veszélyes gyerekjátékok

A gyerekjátékok általában aranyosak, érdekesek, sok örömöt szereznek, és fejlesztik a képességeket - ám ha kiválasztásuk során nem figyelünk, akkor nagy bajt is okozhatnak.

Egészséges életre nevelnéd gyermeked?

Az életmódját mindenki maga választja, de azért van hatása annak, ahogyan a körülöttünk lévő emberek, a hozzánk legközelebb álló személyek élnek. Ez az állítás a gyermekekre hatványozottan igaz. Ezért nekünk, felnőtteknek még nagyobb felelősséggel kell eljárnunk velük kapcsolatban