A testvérkapcsolatok különleges természete

Azt már nagyon sokszor és sokféleképpen hangsúlyozták, hogy a szülőkkel való kapcsolat, mennyire meghatározza életünket, személyiségünket. De ezt teszik a testvérkapcsolatok is, nevelő, szocializációs hatásuk jelentős.

Az egygyermekes családok határozott kisebbséget alkotnak világszerte. Míg az első szülésnél a szülővé válás igénye jelenik meg motivációként elsősorban, addig a második gyermek világrahozatalának gondolatát, vágyát általában az elsőszülött érdekei keltik életre a szülőkben.

A második gyermek vállalását, ahogyan a fentiekben már írtuk, sokszor az a szülői elgondolás motiválja, hogy kell egy játszótárs az elsőszülöttnek. Persze a testvérek szerepe kulturálisan és történeti szempontból is nagy változatosságot mutat. Régebben a nagyobb testvérek, mint gondozók jelentek meg. De ma már főként az iparosodott társadalmakban a nagyobb gyerekek kevésbé felelnek kisebb testvéreikért.

A nagyobb testvér megjelenhet a mester szerepében, aki példát ad és tanít. Ugyanakkor kutatások szerint 7-8 éves korig a nagyobbak inkább átveszik a kicsik feladatát, helyettük válaszolnak, de nem magyarázzák el és nem is segítenek nekik. Vannak olyan amerikai és japán vizsgálatok, amelyek arra is rámutattak, hogy a nagyobb testvérek elősegítik a kisebbek szociális nézőpontváltási készségének kialakulását. Ez a készség azt jelenti, hogy a kisgyerek megtanulja, hogy másoknak is van vélekedése a dolgokról és ez nem feltétlenül azonos a saját nézőpontjukkal.

A játék fontos közvetítő szerepet tölt be abban, hogy a nagyobb testvérek hatással vannak a kisebbekre. Míg mindannyian kicsik, addig az utánzás dominál. A kistestvérek 4 éves kortól kezdődően tudnak egyre aktívabb szerepet játszani a nagy testvérrel való kapcsolatban. És ettől kezdődően az interakciókban is határozottabb szerepet tudnak betölteni.

Összességében a testvérkapcsolatok ambivalens természetűek, hiszen a kötődés és szeretet mellett szinte mindig ott van a versengés is. Küzdelem a szülők figyelméért és szeretetéért. Ha az elsőszülött még nem érte el a 4 éves kort és kistestvére születik, akkor még különösen megjelenhet a féltékenység és az érzelmi zaklatottság.

A testvérkapcsolatok természetét sok minden befolyásolja, a testvérek kora, neme, temperamentuma, és maga a családi légkör is. A szülők egymással való kapcsolata is jelentősen meghatározza a testvérkapcsolatok milyenségét. Például ha a szülők sokat veszekednek, vagy éppen egy elmérgesedett válófélben vannak, akkor ez az ellenségeskedés gyakran „rátelepszik” a testvérek közötti kapcsolatra is.

A szülők általában szeretik hangsúlyozni, hogy mindegyik gyereküket ugyanúgy szeretik, de ez valójában nem lehetséges és nem is szükséges. Hiszen minden gyereknek másra lehet szüksége. A szülők nem tudják egyformán kezelni a gyerekeiket, hiszen nevelési bánásmódjukban meghatározó, a gyerek életkora, neme, és az hogy hányadiként érkezett a családban. Tudattalanul is alkalmazkodnak a gyerekeik személyiségéhez is. Ez így természetes, és normális módon ez a különbségtétel a méltányoláson alapszik. Ha viszont az egyik gyerek ezt negatív megkülönböztetésnek éli meg, az a testvérek viszonyára is rányomja a bélyegét.

Fotó:
sxc.hu