A testvérkapcsolatok különleges természete
- Dátum: 2013.04.24., 11:58
Azt már nagyon sokszor és sokféleképpen hangsúlyozták, hogy a szülőkkel való kapcsolat, mennyire meghatározza életünket, személyiségünket. De ezt teszik a testvérkapcsolatok is, nevelő, szocializációs hatásuk jelentős.
Az egygyermekes családok határozott kisebbséget alkotnak világszerte. Míg az első szülésnél a szülővé válás igénye jelenik meg motivációként elsősorban, addig a második gyermek világrahozatalának gondolatát, vágyát általában az elsőszülött érdekei keltik életre a szülőkben.
A második gyermek vállalását, ahogyan a fentiekben már írtuk, sokszor az a szülői elgondolás motiválja, hogy kell egy játszótárs az elsőszülöttnek. Persze a testvérek szerepe kulturálisan és történeti szempontból is nagy változatosságot mutat. Régebben a nagyobb testvérek, mint gondozók jelentek meg. De ma már főként az iparosodott társadalmakban a nagyobb gyerekek kevésbé felelnek kisebb testvéreikért.
A nagyobb testvér megjelenhet a mester szerepében, aki példát ad és tanít. Ugyanakkor kutatások szerint 7-8 éves korig a nagyobbak inkább átveszik a kicsik feladatát, helyettük válaszolnak, de nem magyarázzák el és nem is segítenek nekik. Vannak olyan amerikai és japán vizsgálatok, amelyek arra is rámutattak, hogy a nagyobb testvérek elősegítik a kisebbek szociális nézőpontváltási készségének kialakulását. Ez a készség azt jelenti, hogy a kisgyerek megtanulja, hogy másoknak is van vélekedése a dolgokról és ez nem feltétlenül azonos a saját nézőpontjukkal.
A játék fontos közvetítő szerepet tölt be abban, hogy a nagyobb testvérek hatással vannak a kisebbekre. Míg mindannyian kicsik, addig az utánzás dominál. A kistestvérek 4 éves kortól kezdődően tudnak egyre aktívabb szerepet játszani a nagy testvérrel való kapcsolatban. És ettől kezdődően az interakciókban is határozottabb szerepet tudnak betölteni.
Összességében a testvérkapcsolatok ambivalens természetűek, hiszen a kötődés és szeretet mellett szinte mindig ott van a versengés is. Küzdelem a szülők figyelméért és szeretetéért. Ha az elsőszülött még nem érte el a 4 éves kort és kistestvére születik, akkor még különösen megjelenhet a féltékenység és az érzelmi zaklatottság.
A testvérkapcsolatok természetét sok minden befolyásolja, a testvérek kora, neme, temperamentuma, és maga a családi légkör is. A szülők egymással való kapcsolata is jelentősen meghatározza a testvérkapcsolatok milyenségét. Például ha a szülők sokat veszekednek, vagy éppen egy elmérgesedett válófélben vannak, akkor ez az ellenségeskedés gyakran „rátelepszik” a testvérek közötti kapcsolatra is.
A szülők általában szeretik hangsúlyozni, hogy mindegyik gyereküket ugyanúgy szeretik, de ez valójában nem lehetséges és nem is szükséges. Hiszen minden gyereknek másra lehet szüksége. A szülők nem tudják egyformán kezelni a gyerekeiket, hiszen nevelési bánásmódjukban meghatározó, a gyerek életkora, neme, és az hogy hányadiként érkezett a családban. Tudattalanul is alkalmazkodnak a gyerekeik személyiségéhez is. Ez így természetes, és normális módon ez a különbségtétel a méltányoláson alapszik. Ha viszont az egyik gyerek ezt negatív megkülönböztetésnek éli meg, az a testvérek viszonyára is rányomja a bélyegét.
Fotó:
sxc.hu
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia
Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.
Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései
Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.
Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés
Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.