Tyúkhúr a félre ismert

Őszintén szólva a kerttel rendelkezők jó rész dühös, ha a paprika, paradicsom, s egyéb magunk ültette, vetette növény között megjelent a tyúkhúr. Azután, ha elkezd tájékozódni, kérdezősködni, rájön, hogy a tyúkhúr a nem baj növények közé tartozik.

Nem baj, ha ott van a szőlőben és a gyümölcsösben. Nem baj, ha ott van, mert megőrzi a talaj szerkezetét, párologtatásával jobb mikroklímát biztosít, és jelentősen késlelteti a veszélyesebb gyomnövények  megjelenését. A gyümölcsösökben a tyúkhúr amolyan gyeppótlóként „működik”, viszont kevesebb vizet von el a kultúrnövénytől, mint a fű. Nem baj, ha ott van a zöldséges kert egy szegletében, mert kiváló levest vagy főzeléket lehet belőle készíteni, de salátaként is megállja a helyét, de soha nem önmagába használjuk, hanem keverjük más növényekkel.

Fogyasztható a levele, a szára és a virága is. A tyúkhúr íze kellemes, gyengéd, hihetetlenül finom, valami olyan, mint a tejes kukorica, olyasmi az íze, mint a zsenge fehérszőke kukoricahaj illata: édeskés, friss fűízű. A természetgyógyászati irodalomban lúgosító hatását emelik ki, illetve méregtelenítésre, májtisztításra ajánlják. A legújabb természetgyógyászati irodalmak a diabéteszes betegek fontos gyógynövényeként említik. Levele C-vitamint és foszfort tartalmaz.

  Érdemes a friss tavaszi levelekből szárítani egy adagot, salátákhoz, szendvicsekhez kiváló. Fontos tudni, hogy a tyúkhúr virága mindig fehér, ha hozzá hasonló, de más színű virágú növényt találunk a kertben, még véletlenül se használjuk fel.

Fotó:
kolibrikertészet.hu