Én kontra családalapítás?
- Dátum: 2013.05.07., 10:13
A modern társadalmakban az egyéniség, önálló személyiség kidolgozása első rendű feladattá nőtte ki magát. Mindemellett megmaradt a család és az intimitás iránti vágyunk is, de vajon mennyi időt és energiát szánunk ezekre, és milyen szerepet szánunk életünkben nekik?
Az önmegvalósítás „kényszere” minden eddiginél erősebb nyomást helyez ránk, annak ellenére, hogy elvileg a szabadságot hirdeti. Az önismeret, önbizalom fontos dolgok, ahogyan az is, hogy megtaláljuk hivatásunkat. A gond csak az, hogy a reflektorfénybe került „én” nem mindig jelenti önmagunk kiteljesedését. Sokszor a szépségipar, a reklámok, a trendek által diktált feltételek közé szorított önmegvalósításról van szó. Az egyéniség megformálása ma már szlogenné vált, a tartalom azonban nagyon hiányos.
Az biztos, hogy az én határai megerősödtek, kontúrossá vált az egyéniség, ami azonban részben nehezíti az intim kapcsolatok kialakítását és fenntartását. Közben a bensőséges családi élet utáni vágy továbbra is megvan bennünk, mégis hajt minket a karrier, az élet „kiélése” az én, én, én. Hányszor hallunk olyan mondatokat húszas éveik végén járóktól, hogy szeretne családot, de még „világot látna előtte”, és „élményeket szerezne”.
Pedig a család, az intimitás, a gyerekvállalás nem jelenti egyenes arányosan az én teljes háttérbe szorítását és gúzsbakötését. Egy ideális család elbírja az én valódi megjelenési formáit, nem várja el a sikeres, mindig tudatos, és felépített álarcot. Az igaz, hogy egy csecsemőt nem lehet visszavinni a boltba, ha nem tetszik, ha meguntuk, vagy nem úgy működik, ahogy szeretnénk. Azt a tévhitet jobb, ha felülvizsgáljuk, mely szerint a család és más közösségek az önfeladás színterei. Pont ellenkezőleg, a nyugati kultúrákon kívül sok olyan társadalom létezik, ahol az én, kapcsolatokban és a közösség viszonyaiban nyer igazi jelentést. Vagyis az önmegvalósítás ilyen kultúrákban is megvan, csak éppen az emberi kapcsolatok, viszonyok sűrű hálózatában bontakozik ki.
Nem baj, ha látszani szeretnénk, a hangsúly az arányokon van, a befogadás is fontos. A családban szintén megmutatkozhat az egyéniség, hiszen ma már nincsenek egységes, mindenkire érvényes normák a családi életre nézve.
Fotó:
sxc.hu
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia
Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.
Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései
Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.
Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés
Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.