A gyerekcipő mizéria
- Dátum: 2013.05.19., 14:59
Mindannyian, akik gyermeket nevelünk, és már járó korú babával élünk, már legalább egyszer szembesültünk a cipővásárlással. A 3-4 éves csemetékkel rendelkezők ez idő alatt talán már addig is eljutottak, hogy frászt kapnak, ha már megint cipőt kell venni a gyereknek. És ez bizony elég sűrűn előfordul, hiszen a gyerek lába gyorsan nő, egy tavaszi cipő a következő szezonban már biztosan kicsi lesz. De nincs ez másként az ovisokkal, sőt, az általános iskolásokkal sem.
Nézzük csak, mivel vértezzük fel magunkat, ha életünk értelmének jó cipőt szeretnénk venni!
Nagyon fontos szempont, hogy gyermekünk lába alap esetben egészséges. Ez nem azt jelenti, hogy olyan szép lábboltozata van, mint egy egészséges felnőtt embernek, hanem bokája bedől, amikor épp csak járni tanul. Az évek során fog csak kialakulni a szép lábboltozat. Ez az, amiben nekünk támogatnunk kell kicsinyünket. És itt jön a buktató: nem azt a cipőt kell megvenni, ami a legdrágább, ami a legmárkásabb, esetleg amit a legtöbbet reklámoznak. És amit már megszokhattatok tőlem: már megint csak a lelkiismeretünkre akarnak hatni, amikor a tizenezres cipőt ránk tukmálják a cipőboltban.
Azonban nézzük a lényeget:
Szóval az egészséges gyereklábat nem kell belső talpbetétekkel és különleges kialakítással alátámasztani. A vélemények e tekintetben eltérnek, hogy ennek megléte vajon káros-e vagy sem, de egészséges gyereklábnak nincs rá szüksége.
A jó gyerekcipő jól tartja a bokát, és védi a környezeti hatásoktól (esőtől, hidegtől).
Elvileg az is jó, ha a talpa rugalmas. Itt vannak azért fokozatok a puha talpú cipőktől a keményebb talpúig.
Az sem utolsó szempont, ha bőrből van, hogy a kicsi lába ne izzadjon bele. A pechesek abba is beleizzadnak.
De a legfontosabb, hogy a gyermek lábára jól illeszkedjen, ne legyen sokkal nagyobb, és tudjon benne menni, érezze magát jól és komfortosan. Idővel majd már a divat is belép a szempontok közé, de ne az legyen az elsődleges.
Egy biztos ebben a „cipő-ügy”-ben: gyermekünk lábának az tesz a legjobbat, ha tavasszal és nyáron, ha az időjárás is úgy engedi, minél többet hagyjuk gyermekünket a füvön, a homokon, kertben mezítláb sétálni, futkosni. A lábnak ugyanis szüksége van az egyenetlen talajra, hogy a lábizomzat fejlődhessen. Egy kellemes nyáresti mezítlábas szaladgálás a gyerekekkel a kertben akár a lúdtalpas szülőknek is jól jöhet! A jelszó tehát ismét: „Vissza a természetbe, a természethez!”
Tóthné Takács Diána
Forrás: babafalva.hu
Fotó: sxc.hu
Mintha a falnak beszélnél? Öt játékos ötlet, hogy a gyerekek valóban meghallják, amit kérsz
Ismerős helyzet, amikor már harmadszor kéred a gyereket, hogy pakolja el a játékait, öltözzön fel, vagy induljon el vacsorázni, de úgy tűnik, mintha meg sem hallaná? Ilyenkor könnyen elfogy a türelem, emelkedik a hangerő, és egy egyszerű kérésből pillanatok alatt vita lehet.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia
Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.
Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései
Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.
Pszichológushoz vagy fejlesztésre vinni a gyereket nem kudarc, hanem felelős döntés
Sok szülőben szorongást kelt a gondolat, hogy gyermekének pszichológusra vagy valamilyen fejlesztésre lehet szüksége. Vajon mit rontottunk el? Nem fogják azt gondolni, hogy nem tudunk megbirkózni a neveléssel? Mi lesz, ha a gyermekünk megbélyegzetté válik? Ezek a kérdések sok családban megfogalmazódnak, pedig a segítségkérés nem a szülői kudarc jele, hanem annak a felismerése, hogy minden gyermeknek másra van szüksége a fejlődéshez.