Tartás és szilárdság – A bambusz

Ha részletesen fel kellene sorolni azt, hogy mi mindenre hasznosították, vagy hasznosítják e növényt, többtíz oldalnyi cikk születhetne. Erre nem törekszünk, arra viszont igen, hogy hasznának és jelentésének gyökerét megfogjuk és összefoglaljuk.

Ma igencsak meglepődnénk, ha valaminek az elolvasásához egy bambuszkönyvet kellene forgatnunk, pedig több mint ezerötszáz évig a papír elterjedése előtt Ázsiában bambuszból készült írólapokat használtak. Ami nem volt butaság, hiszen az erre felvitt szövegek sokkal tovább, akár évezredekig olvashatóak maradtak.

A bambusz egy fűfajta, amely a perjefélék családjába tartozik és csaknem másfélezer faja ismert. Őshazája Kína, de előfordul a Távol-Kelet más területein is, ahogyan Afrikában és Ausztráliában. Kiválóan regenerálódik és legnagyobb fajai akár negyven méteresre is megnőnek.

A növény a táplálkozástól az építőiparon és a zeneiparig a gyógyászatig rengeteg területen jelent hasznos alapanyagot.  A hajtását fogyasztjuk sütve, főzve, párolva, a magja gabonaként szolgálhat, levele pedig takarmányozásra. Üreges szára többek között volt már fegyver, építészeti alapanyag, valamint hangszerek kelléke. Felhasználják a textiliparban és dísznövényként is szolgál.

Ami az elvontabb dolgokat illeti, a bambuszt nem véletlenül övezi szinte vallásos tisztelet. Több ázsiai országban is fontos szimbólum, hiszen a legnagyobb kontinensen az egyik legfontosabb szerepet betöltő növény, nem beszélve a művészetek csodálatáról. A festők, képzőművészek már az ókorban felfedezték maguknak. Filozófiai értelemben a bambusz erőt, tartást, szilárdságot jelképez. Egyes népeknél a teremtés megtestesítője, másutt természetfölötti dolgokat társítanak a növénnyel. Imádják és csodálják egyszerre.

Fotó:
pixabay.com