Amit érdemes komolyabban venni – a sportorvosi vizsgálat

A ferencvárosi Akeem Adams sajnálatos esete kapcsán éppen aktuális, de egyébként is szinte minden hétre jut olyan hír, hogy valaki edzés vagy mérkőzés közben vagy utána lesz rosszul és életét veszti.

Az utóbbi évek tragikus esetei – gondolhatunk itt Marc-Vivien Foe, Fehér Miklós, vagy Ocskay Gábor tragédiájára – szinte semmilyen hatást nem gyakoroltak a sportolókra, s ennek ellenére sem jelentkeztek többen a komolyabb vizsgálatokra.

Nemcsak az amatőr, de a profi, vagy legalábbis annak nevezett sportolók közül sokan az alapvető egészségügyi dolgokkal sincsenek tisztában. Futballisták, akik csak, hogy megtartsák helyüket a csapatban lázasan lépnek pályára, s nem is tudják, hogy ezzel az életüket veszélyeztetik. S ez csak egy egyszerű példa. Ez nem normális jelenség, azonban ezek az estek csak akkor lennének kiszűrhetőek, ha a játékosok és sportolók is felelősséggel partnerek lennének ebben. Még egy kisgyereket sem engedi el az iskolába az anyukája, ha beteg vagy lázas. Sportolni csak akkor lehet, ha betegség után volt egy láztalan nap! Ezt az aranyszabályt érdemes betartani, ha nem akarunk váratlan következményekkel is szembenézni.

Bár a játékosok túlnyomó része, legalábbis főként a profik intelligensek, és tisztában vannak azzal, mit lehet és mit nem. Azonban a külső vagy belső nyomás vagy motivációs kényszer ezt károsan befolyásolhatja. Normális esetben ez nem lehetne befolyásoló tényező. Pedig hányszor előfordult már, hogy különböző sportágakban a játékosok sérülten, vagy betegségből lábadozva „összedrótozva” is vállalták a szereplést, és ezzel együtt vállalva a súlyosabb sérülés vagy a szövődmények kialakulásának kockázatát.

A ferencvárosi Adams esete azért annyiban más, hogy nála elvégezték a háromlépcsős FIFA által is ajánlott vizsgálatot, ami ezek szerint eleve fals eredményt hozott. Miután a Fradi orvosa ismertette, hogy miből áll ez a vizsgálat, akkor már nem is annyira meglepő egy ilyen váratlan tragédia. Az első két lépcső egy egészségügyi teszt kitöltése, ami után, ha az orvosok olyan eredményt találnak, tovább vizsgálódhatnak. A harmadik lépcső egy EKG és egy vérnyomásmérés… Ennyi!?! Úgy tűnik ez a fajta módszer nem éri el célját… Vajon melyik az a sportoló, amelyik egy szerződéskötés előtt állva egy ilyen teszten terhelő adatot szolgáltatna magáról, akár ha fizikai állapotáról, régebbi sérüléseiről, vagy öröklött betegségeiről kérdezik…

Hát valószínűleg nincs ilyen, de ez a rendszer így nem működik.

Mindenesetre a tüzetes vizsgálat egyáltalán nem lehet anyagi kérdés. A jelenleg a hatályos kormányrendelet szerint a sportorvosi vizsgálat térítésmentes, csak annak kell pénzt fizetnie, aki az OEP-alapon elvégezhető vizsgálathoz (EKG-, vizelet-) nem akar sorban állni, hanem magánrendelésen, jutányos áron megcsináltatja. Ennek van egy díja, mert ezek nem tartoznak a sportorvos kötelező feladatai közé. Fizetni kell akkor is, ha egy klub úgy dönt, az összes sportolójához sportorvost hív. Ennek természetesen kiszállási díja van, de emellett a sportorvos számlát is állít ki a klub részére.

A kormányrendelet szintén előírja, hogy 18 év alatt évente két, ezen életkor felett pedig évente egy sportorvosi szűrővizsgálatra van szükség. Azonban ha valaki vizsgálat nélkül szerzi meg a sportorvosi pecsétet, annak sincs nyoma és következménye, tehát a vizsgálatot retorzió nélkül ki lehet hagyni. Pedig fontosak lennének ezek a vizsgálatok, de a legtöbb sportolónak nincs rá igénye, hogy rendszeresen ellenőriztesse magát. Erre úgy látszik, a legkézenfekvőbb megoldás az lenne, ha a sportolók kizárólag az Országos Sportegészségügyi Intézeten keresztül kaphatnak majd versenyengedélyt, így nem az alap sportorvosi vizsgálaton kellene nekik részt venni, hanem tüzetes vizsgálatokon esnének át.

Erre azonban, míg ezt a rendszert kiépítik, még várni kell, addig pedig mindenkinek a saját ítélőképességén múlik, hogy ki mennyire teszi az egészségét kockára!

Fotó:
pixabay.com