Gyermekek a bíróságon

Régóta okoz fejtörést a szakembereknek, hogy hogyan értékelhető egy gyerek tanúvallomása, a gyermeki gondolkodás sajátosságának függvényében.

Sok ponton tér el a gyermekek gondolkodása a felnőttekétől, ráadásul a különböző életkorokban eltérő fejlődési szintek figyelhetőek meg. Sok filmben építenek arra a drámai motívumra, amikor egy gyermek a szemtanú vagy az áldozat, ez a szituáció még egy felnőtt számára is komoly kihívásokat jelent. A gyermekvallomások megbízhatósága sok- sok más kérdést vett fel a gyerekek speciális gondolkodási képességeivel kapcsolatban.

A pszichológusok régóta vizsgálják, hogy a gyerekek mikor és milyen feltételek mellett képesek megbízhatóan vallani múltbéli eseményekről. Az életkornak megfelelő sajátosságok felmérése alapvető. Kisebb gyerekeknél olyan dilemmák merülnek fel, mint például egocentrikus nézőpont, nehézség mások vélekedésének megértésében, valamint látszat és valóság megkülönböztetésének nehézsége. Az is fontos kérdés, hogy a különböző életkorú gyermekek mennyire és hogyan befolyásolhatóak.

Vizsgálatok szerint egy kisebb gyerek esetében már a nyíltvégű kérdések is problémát okoznak. Az idő előrehaladtával a kisgyerekek egyre pontatlanabb válaszokat adtak a múltbéli eseményekkel kapcsolatban. Talán a bevett bírósági kérdezési szokások sem felelnek meg a gyermeki sajátosságoknak. Hiszen a kérdező ezekben a szituációkban újra és újra rákérdez a látott eseményekre, gyakran használnak keresztkérdéseket is. A gyerekeket ez összezavarja, de nem abból a lehetséges okból (mint a felnőtteknél), hogy korábban hamisan vagy tévesen fogalmaztak meg állításokat, esetleg tudatosan hazudtak. A gyerekek egyrészt könnyedén átveszik a felnőttek hamis sugallatait is az eseményekkel kapcsolatban, ráadásul a gyakran ismétlődő kérdéseket, úgy értelmezik, hogy korábbi válaszaik nem voltak megfelelőek, ezért ösztönzik őket többszöri vallomásra. Ezt a hatást erősíti az is, hogy a gyerekek számára fontos a felnőtteknek való megfelelés, ez a hozzáállás pedig tükröződhet a válaszaikban, torzítva az eredeti emlékképeket.

Mindezen sajátosságok pedig nem egyértelműen azt jelzik, hogy a gyerekek tanúvallomása nem megbízható, és figyelembe vételük erőteljesen megkérdőjelezett. Inkább azt jelzi, hogy eleve másképp kell értékelni azt a szituációt, amikor egy gyerek a tanú. Nem lehet ugyanazokból a feltevésekből kiindulni, mint egy felnőtt esetében, hanem nagyon is figyelembe kell venni a gyermeki gondolkodás sajátosságait, és ez alapján kell a vizsgálati eszközöket és a módszereket is megválasztani.

Fotó:
pixabay.com