A gőzgombóc nem ajánlott! - téli üdülési tippek cukorbetegeknek
- Dátum: 2014.01.10., 21:22
A következő hónapokban sokan indulnak a környező országok síterepeire, hogy kedvenc télisportjuknak hódoljanak. Az olyan hétköznapokétól eltérő fizikai aktivitás, mint a síelés, vagy a sífutás azonban a megszokottól is nagyobb figyelmet igényel a cukorbetegségben érintettektől, ezért érdemes előre felkészülni az utazásra. A Tartsd a szintet! Facebook oldal segítségképp összegyűjtött néhány hasznos tippet, hogy a cukorbetegek is gondtalanul élvezhessék a téli pihenést.
„Elsőre bonyolultnak tűnhetnek az utazással összefüggő pluszfeladatok, de ezek miatt senkinek nem kell lemondania a téli sportok nyújtotta élményekről. Ha a cukorbeteg rendelkezik a megfelelő eszközökkel, naponta többször ellenőrzi a vércukorszintjét, illetve hallgat az orvosi tanácsokra, gondtalanul pihenhet és sportolhat”- hívja fel a figyelmet dr. Hosszúfalusi Nóra diabetológus.

„Az előkészületeket nagyban befolyásolja, hogy mennyi időre és milyen körülmények közé utazik a diabéteszes egyén, bizonyos alapszabályok betartására azonban mindenkinek figyelnie kell. A legfontosabb szem előtt tartani azt, hogy a téli üdülés alatt sem feledkezhetünk el a cukorbetegségről; de minél inkább odafigyelünk, annál szabadabban tölthetjük a szabadságot. Érdemes indulás előtt konzultálni a kezelőorvossal az utazás előtti teendőkről, a nélkülözhetetlen gyógyszereket, vércukormérőt, tesztcsíkokat pedig többször is ellenőrizni a csomagban”- tanácsolja a diabetológus.
Hasznos tippek téli üdüléshez:
- Utazás előtt kössön baleset- és betegbiztosítást, szerződéskötéskor jelezze, hogy cukorbeteg és ellenőrizze, mire terjed ki a biztosítási fedezet.
- Az esetleges vészhelyzetekre felkészülve érdemes a betegséget azonosító többnyelvű „Cukorbeteg vagyok” kártyát, esetleg karkötőt is beszerezni, illetve megtanulni az adott ország nyelvén egy-két alapvető segítségkérő mondatot.
- Legyen Önnél vércukormérő, megfelelő mennyiségű tesztcsík, ami az átlagosnál több vércukorméréshez is elég, elegendő mennyiségű inzulin, illetve vércukorszint-csökkentő tabletta, inzulinadagoló toll vagy fecskendő, szőlőcukor, illetve glükagon injekció. Növeli a biztonságérzetet, ha tartalék vércukormérőt, ujjbegyszúrót és inzulinadagoló tollat visz magával arra az esetre, ha a fentiek közül elvész valamelyik. Az inzulinpumpával kezelteknél is mindig legyen inzulinadagoló toll!
- Tanácsos már az utazás kezdete előtt informálódni, hogy az úti célul választott országban milyen ételekkel találkozhat, így tájékozódhat azok hozzávetőleges szénhidráttartalmáról. Ha nem tudja egy ismeretlen édesség szénhidráttartalmát megbecsülni és szeretné megkóstolni, akkor a felszolgált mennyiség harmadát tanácsos elfogyasztani. Az ausztriai hüttékben kapható közkedvelt gőzgombóc gyorsan és jelentősen emeli a vércukrot, legalább a vanília öntetet ne kérjük hozzá! Az utazáshoz mindig vigye magával az úgynevezett “hipós” csomagot (szőlőcukor, cukortartalmú üdítő, keksz)!
- Körültekintést igényel az utazás megszervezése, különösen akkor, ha a messzi célpontra csak repülővel lehet eljutni. Mivel a fagypont alatti hőmérséklet és a nagy meleg egyaránt károsíthatja az inzulint, tanácsos a kézipoggyászban tartani és a fedélzetre vinni, ehhez azonban a diabetológus írásos igazolására is szükség van.
- Az inzulint óvni kell az extrém hatásoktól, túl magas vagy túl alacsony hőmérséklet hatására az inzulin veszít hatásosságából. Síelés közben az inzulinadagoló tollat tanácsos egy, a test közelében lévő zsebben elhelyezni. Ne hagyjuk kint, hátizsákban, fára akasztva, mert az inzulin megfagyhat!
- A vércukormérő készüléket és tartozékait mindig tartsa magánál, vigyen magával tartalékelemet és elegendő tesztcsíkot! A modern készülékek már széles hőmérséklet tartományban (8-44°C) lehetséges a pontos vércukormérés. A vércukormérő készüléket és a tesztcsíkot szintén egy test közeli zsebben, övtáskában vagy a hátizsák belső felszínéhez közel javasolt tartani, így a vércukormérés az esetek döntő többségében még hidegben is sikeres lesz. Praktikus a vércukormérő készüléket egy vastag zokniban tartani. Ha a hideg miatt mégsem mér a készülék, menjünk be egy zárt helyre és ott ismételjük meg a mérést. Ha alacsony vércukrot érzünk, de mérni nem sikerül, akkor előbb igyunk/együnk, és csak utána keressünk a mérésre alkalmas helyet. Síelés közben vércukormérésre jól kihasználhatjuk a zárt, ülős felvonókat.
- A tesztcsíkokat 2-32°C között kell tárolni. A hirtelen hőmérsékletváltozás páralecsapódáshoz vezet, ezért ne tárolja a tesztcsíkot hűtőszekrényben és használat után azonnal zárja vissza a tubust! A modern tesztcsíkok így felbontás után is lejárati idejük végéig felhasználhatók.
- Esténként ellenőrizze, nincsenek-e sérülések a lábán, vagy nem nyomta-e el nagyon a cipő, nem dagadtak-e meg lábai. A cukorbetegség következtében idegkárosodás alakulhat ki, mely miatt az egyén esetleg nem érzi a kisebb sérülések okozta fájdalmat. Ha sérülést észlel, változtasson cipőt és kímélje, pihentesse a lábát!
- Az aktív téli sportos üdülés során valószínűleg kevesebb nappali és éjszakai inzulinra lesz szüksége. Az inzulinigény csökkenése az első napon még nem szokott jelentkezni, mivel az előző vagy az aznapi többórás utazás miatti nyugalom, ülés inkább emeli a szükséges inzulinmennyiséget. Az otthonihoz képest kevesebb inzulin adására általában a 2. naptól lehet számítani. Természetesen a vércukorértékeket és a szükséges inzulin mennyiségét jelentősen befolyásolja, hogy az étkezés az üdülés során mennyire tér el az otthon megszokottól. Könnyen belátható, hogy miért kell többször vércukrot mérni a téli szabadság alatt, ugyanakkor a gyakori önellenőrzés növeli az egyén biztonságérzetét.
- Talán sokan nem gondolnák, de távoli utazás alkalmával az inzulinadag mennyisége szempontjából az sem mindegy, merre vesszük az irányt. Inzulinnal kezelt cukorbetegeknek ajánlatos konzultálni a diabetológussal abban az esetben, ha az utazás során számolni kell az időeltolódással. Ne feledjük: a kelet felé történő utazás rövidebb napot jelent, tehát kevesebb inzulinra lehet szükségünk, a nyugat felé történő utazás pedig hosszabb napot, így több inzulint jelenthet.
Forrás:
Flow PR
Fotó:
aprosef.hu
Hőség és hideg – hogyan növeli a szélsőséges időjárás a stroke kockázatát?
Az elmúlt években egyre gyakrabban tapasztalhatunk rendkívüli időjárási helyzeteket. Nyaranta hosszú hőhullámok nehezítik a mindennapokat, télen pedig rövid idő alatt jelentős lehűlések érkezhetnek. A klímaváltozás következtében a szélsőséges hőmérsékletek egyre gyakoribbá válnak, ami nemcsak a komfortérzetünket befolyásolja, hanem az egészségünket is komolyan veszélyeztetheti.
Gyermekkori elhízás: honnan tudhatjuk, hogy baj van?
A gyermekkori elhízás világszerte egyre nagyobb népegészségügyi problémát jelent, és Magyarország sem kivétel. A túlsúly már gyermekkorban is hatással lehet az egészségre, ezért fontos, hogy időben felismerjük, ha egy kisgyermek testsúlya már meghaladja az egészséges tartományt. De vajon honnan tudhatjuk, mikortól beszélünk túlsúlyról vagy elhízásról?
Besötétedő anyajegy: bajt jelezhet nyáron?
A nyári hónapokban sokkal több figyelmet fordítunk a bőrünkre: használunk fényvédőt, próbáljuk elkerülni a leégést, és gyakrabban nézzük meg, hogy minden rendben van-e. Nem ritka, hogy valaki azt veszi észre: egy-egy anyajegye sötétebbnek tűnik a nyaralás vagy a sok szabadtéri program után. De vajon minden változás aggodalomra ad okot?
Részleges bokaszalagszakadásról általànosságban
A részleges bokaszalagszakadás az egyik leggyakoribb mozgásszervi sérülés, amely nemcsak sportolók, hanem a hétköznapi emberek körében is gyakran előfordul. Egy rossz lépés, megbotlás, egyenetlen talajon történő járás vagy sportolás közben bekövetkező bokafordulás elegendő ahhoz, hogy a boka stabilitását biztosító szalagok részlegesen megsérüljenek. A sérülés fájdalommal, duzzanattal és mozgáskorlátozottsággal járhat, azonban megfelelő kezeléssel és rehabilitációval a legtöbb esetben teljes gyógyulás érhető el.
Menière-betegség, a fülgondok egyik oka
A legtöbb emberrel előfordult már, hogy hirtelen megszédült, aminek többféle oka lehet, az egyik ilyen a Menière-betegség.