Facebook nélkül egy hétig – avagy mennyire vagyunk közösségi oldal-függők?
- Dátum: 2014.09.10., 11:02
Tévedés azt hinni, hogy csak a kamaszok életét szövik át a közösségi oldalak. Aki internet-használó, annak nagy valószínűséggel valamelyik közösségi felület is jelen van az életében. A világon a legnépszerűbb természetesen a facebook. Szinte mindenki ismeri, aki nem regisztrált, az is hallott és véleményt alkot róla. Nem csak egy internetes oldal, hiszen mára már fogalommá vált. Elterjedése óta semelyik közösségi oldalnak nem sikerült letaszítania a trónról, pedig próbálkozás van bőven… De vajon árt, vagy használ a facebook-on lógni? Függőséget okoz? Milyen nélküle egy hétig azoknak, akik minden nap használják?
Adri és Dani fogadalma az volt, hogy a nyár utolsó hetében virtuális tisztítókúrára ítélik magukat: a facebook-ot megnyitni szigorúan tilos! Vajon nehézséget okoz 168 óra „a közösség” nélkül a harmincas korosztálynak is? Interjúnkból megtudhatják.
Hajráegészség.hu: Milyen volt az egy hetetek facebook nélkül? Úgy érzitek, építő volt Rátok, vagy a családotokra nézve?
Dani (38 éves, informatikai cégvezető): Az első napokban nagyon kellett figyelnem, hogy ne nézzem a telefonomon a facebook-ot, vagy ne írjam be a böngészőbe a jól ismert URL-t. Elővettem olyan weboldalakat, amelyeket egyébként is szívesen látogatok, és inkább azokat olvasgattam. Jelentős időmegtakarítást nem tapasztaltam. Valamennyit igen, de az tény, hogy nem osztotta meg a figyelmem a folyamatos „görgetés”, így jobban ment a fókusz. Egy hét rövid idő, de talán azt tudom mondani, hogy egy kicsivel kevesebbet voltam online, így a családomnak is több jutott belőlem.
Adri (30 éves, projektmenedzser): Már előre felkészültem. Letöröltem az okostelefon kezdőlapjáról a facebook-ikont, és helyette telepítettem egy játékos nyelvtanuló alkalmazást. Az első gondolatom az volt, hogy helyettesítenem kell valamivel a face-t, hogy be tudjam tartani a fogadalmat, olyan ez, mint a nikotintapasz a dohányzásról leszokóknak… Csak ez még fejleszt is. Jól sikerült, mert amikor az üzenőfalamat böngésztem volna, akkor szavakat tanultam, vagy olvastam. Egyszerre esett jól, hogy nem látom a zsongást, ami a facebook-on megy, olyan volt, mint egy erdei kirándulás, és egyszerre volt nagyon furcsa. Az első napok nem voltak számottevőek, de a végén már hiányzott. Úgy éreztem, akkor kapnék igazi élményt, ha egyáltalán nem kellene kinyitnom a laptopom, és használnom az Internetet, de ez akkor lenne lehetséges, ha elutaznék Thaiföldre. Azért a környezetem biztos, hogy örült neki, hogy kevesebbet nyomkodom a telefonom, és jobban „jelen voltam”. De az éter körülvesz… Bár igyekeztem egyúttal más bizonyos chat-felületeket is kiiktatni.
Mit tapasztaltál, mi hiányzott legjobban a facebook-nélküliség során?
Dani: Legjobban a szűrt, engem érdeklő hírek, információk hiányoztak, amelyekhez a legrövidebb út a facebook-on keresztül vezet. Kicsivel kevesebb, mint 500 ismerősöm van a fészbúkon, de gyakorlatilag 10-20 ember életét követem, illetve az ő postjaikat nézem, ezekre adok. Mivel ezekkel az emberekkel valamiben hasonlítunk: szakma, hobbi, szabadidős időtöltés, stb., ezért az általuk postolt infók számomra vagy hasznosak, vagy érdekesek, így ezek hiányoztak a legjobban.
Adri: A barátokkal való (személyes!) beszélgetések, találkozások során megdöbbentett, hogy milyen tájékozatlan vagyok hirtelen. Nem szoktam ehhez hozzá: olyan dolgokat emlegettek, amiket a facebook-ról lehet tudni egymásról, és nekem fogalmam sem volt semmiről. Bár így egyúttal az egyéb hírekből (pl. politika) is kimaradtam, de az kevésbé hiányzott. Néha a munkámhoz, vagy alapvető tájékozódáshoz is kellett volna, és tétován álltam előtte, hogy most bizony még ezért sem lépek be az oldalra. Szokatlan volt, hogy nem értesülök automatikusan, hogy kivel mi újság. Tehát az általam kedvelt emberekről hiányoztak az információk – ennyi embert nem tudok megkeresni telefonon és személyesen, akikre azért kíváncsi vagyok. Érdekes, hogy éppen ezen a héten futottam össze olyan emberrel, akit előtte csak a facebook-on keresztül ismertem. Véletlenek márpedig nincsenek…
Vállalkoznál újra a facebook-mentes időszakra?
Dani: Igen. Úgy érzem, meg tudnám csinálni.
Adri: Igen, de nem ennyi időre. Viszont amikor már érzem, hogy „sok” és túlságosan körülvesz, akkor lehet, hogy máskor is kizárom pár napra a facebook-ot. Jót tesz a személyiségfejlődésnek, ha egy ideig nem a közösség, hanem a saját szemünkön keresztül szemléljük csak a világot. Sajnos gyakorlatilag függőséget okoz, úgyhogy nem árt tréningelni magunkat, hogy teljesen „mentes” napokat, vagy időszakokat vezetünk be.
Ez alapján el tudod képzelni, hogy letörlöd magad teljesen, és végleg likvidálod az életedből a facebook-ot?
Dani: Vannak barátaim, akik nincsenek a facebook-on, és így is tudnak tejes életet élni. Ugyanakkor nem törölném le magam, mert a munkámhoz is jól jön az instant kapcsolati háló. A LinkedIn-en sokkal kevesebbet vagyok, mert az „csak” üzleti, onnan hiányoznak a szórakoztató dolgok – bár a facebook-on ezekből aránytalanul sok van.
Adri: Nem tudom elképzelni, pedig korábban már gondoltam rá. Néha egyszerűen túl sok ott a felesleges információ. Számomra kevésbé érdekes hírekkel, elhasznált bölcsességekkel és idegen fotókkal van tele az üzenőfalam. Vágynék egy olyan közösségi felületre, ahol tényleg csak az ismerőseim személyes képei, egyedi kiírásai találhatóak. De azért mégsem iratkozom le a különböző hírportálokról és oldalakról, nyilván van, amikor ez is érdekel. A facebook-ot is meg lehet tanulni okosan használni, ismerni kell a benne rejlő funkciókat.
Fotó:
pixabay.com
Miért félünk a pletykáktól? – A digitális szóbeszéd árnyéka

A különböző híresztelések mindig is részei voltak az emberi társadalomnak. Már az ősidőkben is suttogtak egymás fülébe történeteket az emberek, hogy kibeszéljék, megítéljék vagy épp figyelmeztessék egymást. Ám míg korábban a pletyka személyes, szűk körben terjedt, ma már pillanatok alatt elérheti az egész világot. Az online térben új arcot öltött: azonnalivá, nyilvánossá és gyakran kontrollálhatatlanná vált. Éppen ezért félünk tőle jobban, mint valaha.
Kreatív kezek, nyugodt lélek. Miért kézműveskedünk?

Alkotni szinte bármilyen formában jó. A szó szoros értelmében a készítés bármely „műfaját” választhatjuk, ha szeretnénk érezni annak pozitív hatásait. Mindegy, hogy egy matricát ragasztunk ki, vagy éppen fából faragunk, fonalból fonunk, fényképalbumot ragasztunk össze, az alkotókedvünk garantáltan szárnyalni fog, és ezáltal önmagunkat is jobban megismerhetjük.
Hogyan válasszunk lakást?

A lakásszelektálás vagy lakásválasztás egy fontos és gyakran nehéz döntési folyamat. Ha valaki új otthont keres, számos szempontot kell figyelembe venni, hogy biztosan olyan lakást találjon, ami megfelel a személyes igényeinek és pénzügyi helyzetének. Hogyan válasszuk ki a legmegfelelőbb lakást?
Tréfa vagy bántalmazás? Netes kihívások és azok hatásai

Tojás tört a kislánya fején, bántalmazásért elítélték a TikTok-mamit. Megalázta a gyerekét, és ezt még meg is osztotta – a történet fent van pár napja a világhálón. A tojásos kihívás is felvet kérdéseket: mi számít tréfának és mi gyerekbántalmazásnak?
Mit jelent a rendkívüli felvételi eljárás a középiskolákban?

A rendkívüli felvételi eljárás a középiskolákban egy speciális, a normál felvételi eljárást követő lehetőség arra, hogy a tanulók bejuthassanak egy középiskolába, ha valamiért az általános felvételi időszak alatt nem nyertek felvételt, vagy még maradtak betöltetlen helyek egyes iskolákban.