Menü

Keveset olvasnak a mai gyerekek

A felmérések és a tapasztalatok szerint a mai gyerekekek döbbenetesen keveset olvasnak. Egyre kevesebb legalábbis az a csemete, akit valóban leköt és szórakoztat az olvasás, és szívesen kalauzolja magát a könyvek birodalmába a számítógépezés és az internetezés helyett, vagy legalábbis mellett. Mindez meg is látszik a műveltségükön: a szókincsük szűkösebb, a szövegértésük rosszabb, a fogalmazásmódjuk kevésbé szép, nem is beszélve a helyesírásról. Ezeket a készségeket, képességeket nagyon nehéz tanulási módszerrel fejleszteni, míg az olvasás révén gyakorlatilag "magától" javul a helyzet. 

Noha a tanárok ugyanúgy feladják a kötelező olvasmányokat, mint néhanapján, ettől még a gyerekek nem éreznek rá az olvasás ízére. Sőt, azon gyerekek nagy része is, aki kedveli az olvasást, nem szívesen forgatja a kötelező olvasmányokat. A könyvek népszerűségének csökkenésse több dologgal is indokolható. Az első minden bizonnyal az, hogy a számítógépek, az internet elterjedésével a gyerekek ingerküszöbe áthelyeződött. Számukra az olvasás már nem elég gyors, nem elég pörgős tevékenység, ráadásul elszoknak attól - vagy meg sem szokják - , hogy önmaguk alkossanak képet a dolgokról. Az internetezés, a filmek világában mindezt készen kapják. Sokak szerint a másik fontos probléma, hogy a gyerekeket túlhajszolják azokban az időszakokban, amikor írni-olvasni tanulnak. Túl nagy elvárásokkal, sok házi feladattal szembesülnek, magas az elvárás velük szemben (pl. "karácsonyra már olvasson az első osztályos gyerek"). Ilyen módon aztán negatív élményt társítanak az olvasáshoz. További szempont még, hogy a gyerekek nem látják olvasni a szüleiket - még akkor sem, ha azok szívesen forgatnak könyveket, mert ezt a tevékenységet inkább arra az időpontra igazítják, amikor a gyermek nincs otthon, vagy alszik. Az is sajnálatos tény, hogy a könyvek nagyon drágák lettek, hasonlóan a legtöbb könyvtári tagsági díjhoz, így aztán az olvasás szinte luxuscikké vált. Persze mindez egy kis kreativitással megoldható. 

Mindenesetre az látszik, hogy az olvasás megszerettetése, vagy legalább az olvasás révén történő fejlesztés a szülő feladata. Az iskola nem tudja ezt kivitelezni. S hogy mit tehet akkor a szülő? Sok szorgalmi feladat helyett inkább érdemes olyan könyveket adni a gyerek kezébe, amely érdekelheti őt. Ennek megtalálása nem mindig egyszerű feladat, de kis önszorgalommal kivitelezhető. Az esti mese szokást pedig nem szabad feladni, inkább cseréljünk szerepet a gyerekkel: másodikos korától kezdve olvassa ő a családnak a mesét lefekvés előtt. Bizony rajtunk is múlik, hogy ne csak a mozi, hanem a könyvtár és a könyvesbolt, valamint az otthoni közös olvasás is szerepeljen a közös programok között. 

Ettől még nem biztos, hogy könyvfaló lesz a csemete, de legalább biztosíthatjuk a számára az alapszintű, kizárólag az olvasás révén megszerezhető műveltséget. 

Grafika:
Pixabay.com

Amikor az otthonod is „beszél” hozzád

Van az a pillanat, amikor hazaérsz, és azonnal érzed: jó itt lenni. És van az ellenkezője is, amikor valami feszít, nyomaszt, pedig látszólag minden rendben. Sokáig azt gondoltam, ez csak hangulat kérdése. Ma már látom, hogy sokkal több ennél: az otthonunk folyamatosan hat ránk – akkor is, ha nem figyelünk rá.

A számítógép fogságában – így fárad el a szemünk a képernyő előtt

Égő, szúró érzés, mintha homok került volna a szembe – sokan legyintenek rá, pedig a szemszárazság egyre gyakoribb probléma. Nemcsak kellemetlen, hanem hosszú távon a látás minőségét is befolyásolhatja. Nézzük meg a kiváltó okokat, a felismerés módját, és azt, miként óvhatjuk meg látószervünk épségét a monitor előtt eltöltött hosszú órák alatt.

Miként alakult az anyák napja világszerte

Bár sokan úgy gondolják, hogy az anyák napját világszerte ugyanazon a napon ünneplik, valójában országonként eltérő időpontok alakultak ki. Ennek hátterében történelmi, vallási és kulturális különbségek állnak. De hogyan lett egy ünnepből ennyire sokféle hagyomány?

Egyensúly a víz alatt

Egy önfenntartó akvárium nemcsak látványos dísze lehet az otthonunknak, hanem egy kis darab élő természet is, amely képes hosszú távon egyensúlyban működni. Megfelelő kialakítással és tudatos tervezéssel olyan rendszert hozhatunk létre, amely minimális gondozás mellett is egészséges marad.

„Valami rosszat mondtam?” – a szégyenérzet fogságában

A szégyenérzet szinte észrevétlenül épül be a mindennapokba, mégis képes alapjaiban meghatározni, hogyan látjuk önmagunkat és a világot. Legtöbbször csendes érzésként van jelen – egyfajta belső hangként, amely idővel mindent felülír. Ha pedig figyelmen kívül hagyjuk, akkor korlátok közé szorítja az életünket.