Menü

Év végi hajrá az iskolákban

Hamarosan itt a tanév vége, körülbelül egy hónap van a nyári szünetig, és még kevesebb az osztályozó értekezletekig. A gyerekek - de vélhetően ezzel egyidejűleg a tanárok is - igencsak leterheltek. Ilyenkor felmerül bennünk a kérdés: mi múlik ezen, mi múlik az év végi jegyeken? Valóban az iskola az előrejutás kulcsa?

Minden ember más, minden gyerek más. Mindegyikükben rejlik valamilyen képesség, tehetség, mindegyiküknek vannak erősségei és persze gyengeségei. Rég tudjuk: az átlagos hazai iskolarendszer sajnos nem az erősségekre koncentrál. Nem azt kérdezi a gyerektől: "mit tudsz?", hanem azt, hogy mit nem. Vegyünk csak egy példát: a gyerekek fogalmazást írnak, és természetesen osztályozzák a helyesírást is. Akármennyit is javul a tanuló teljesítménye ezen téren, a hibák száma alapján kap jegyet. Ha még mindig elér bizonyos számú hibát, akkor hiába lett ügyesebb, hiába hibázik csak mondjuk feleannyit, mindez nem jelenik meg az osztályzatában.


A gyerekek sokszínűek, vajon mégis egyetlenegy féle osztályzat az, ami sikerre juthatthatja őket?

Öt jegy - mindössze ennyibe kell beszorítani a tanulók teljesítményét. Nehéz elképzelni, hogy mindebből valós képet kaphatunk a gyerekekről. Mégis, a rendszer "erre van felépítve". Ezen múlhat a továbbtanulás és a további lehetőségek, még akkor is, ha nem tűnik teljesen korrektnek ez a fajta gyermekértékelési rendszer. A hagyományos pedagógia hívei viszont állítják, hogy ez a "módi" már régóta működik sikeresen.

Melyik szülő ne szeretné, hogy a gyermeke jó tanuló legyen, és kiváló osztályzatokat kapjon, mégis felmerül a kérdés, hogy vajon mit tehet mindezért "kívülről"? Szigorúsággal, tárgyi motivációval, beszélgetésekkel próbálkozunk szülőként, de idővel rájövünk, hogy az osztályzatok elsősorban nem ezen múlnak, hanem a gyerek személyiségén, valamint lelkiállapotán. Ebből fakad a motivációja, a szorgalma, az önbizalma, amik általában mind-mind szükségesek a jó tanulmányi eredmények eléréséhez.

Természetesen nagyon sok múlik a családi körülményeken, valamint az elvárásokon, amik gyakorta nem pozitív irányba hatnak. De a szülőnek el kell fogadniuk, hogy adott esetben csak közvetett befolyással lehetnek a gyermekükre, és annak osztályzataira. Az év végi hajrában tudatosítsuk azt is, hogy az életút sokszor nem az iskolai végzettségtől függ, és néha nem menthetjük meg a gyerekeket a saját tapasztalatoktól, a saját küzdelmektől.

Mindössze annyit tehetünk, hogy az év végi leterheltebb időszakban megpróbáljuk mentesíteni, vagy lazítani a gyerekeket az egyéb feladataik és kötelezettségeik alól, hogy több energiájuk maradjon az iskolára, és igyekszünk támogatni őket a nehezebb időszakban. Ajánljuk fel többször a segítségünket, és biztosítsuk őket a szeretetetünkről és az elfogadásunkról. Még akkor is, ha esetleg nem minden alakul "tökéletesen". Természetesen biztassuk és motiváljuk őket a hozzájuk illő eszközökkel, de közben jó, ha felvillantjuk a fényt az alagút végén. Pl. számolhatjuk, hogy hány nap van a nyári szünetig, vagy kikapcsolódásképp beszélgethetünk arról, hogy mik lesznek a várható kellemes nyári élmények.

Az érzelmi zsenik köztünk járnak – avagy miért nem elég az IQ a boldogsághoz

Képzeljék el, hogy van valaki, aki nem biztos, hogy ő a legokosabb a szobában, mégis mindenki szereti, vele könnyű beszélgetni, és valahogy mindig tudja, mit kell mondani. Ő az a típus, akinek nem esik nehezére kezelni a stresszt, empatikus, és nem omlik össze egy kritika hallatán sem.

A gyermekkori játék nyomai felnőttkorban

Sokszor azt hisszük, hogy a játék – általánosságban értve – csak a fiatalok számára szórakoztató. Holott a valóság éppen az ellenkezője, ugyanis a sport az egyik legfontosabb alap, amire a test és a lélek épül. Nem csupán szabadidős tevékenység, hanem a fejlődés motorja, ami már korán megtanít arra, hogyan bánjunk önmagunkkal, a szervezetünkkel és a másik emberrel.

Kell-e ma bölcsőde a gyerekeknek?

A kérdés, hogy meddig érdemes egy babát a saját környezetében nevelni, ma már nem csak a családok pénztárcáján múlik. Társadalmi, munkahelyi, sőt, identitásbeli kérdés is jellemzi ezt a témakört. Egyre több fiatal szülőnek kell eldöntenie, meddig maradjon otthon a kicsivel. Sokan már kétéves kor körül beíratják a bölcsődébe, hogy közösségben fejlődhessen, miközben ők visszatérnek dolgozni.

A tanmesék varázsa – mit tanul, amikor mesét hallgat a gyerek?

Sok szülő kérdezi ma: „Melyik mese való a gyerekemnek? Nem túl régimódi ez?” Én pedig azt mondom: épp ellenkezőleg. A tanmesék sosem mennek ki a divatból, mert az emberi lélek alapigazságait hordozzák. Lehetnek modern köntösbe bújtatva, színes képekkel vagy animációval, de a lényegük ugyanaz marad: segítenek embernek maradni egy gyorsan változó világban.

Miért hálás az agyad, ha nyelveket tanulsz?

Sokan azt hiszik, hogy új nyelvet tanulni csak gyerekkorban érdemes, pedig az agyunk felnőttként is elképesztően rugalmas. A nyelvtanulás nemcsak új szavakat és kifejezéseket ad, hanem valódi agytornát is jelent – javítja a memóriát, fejleszti a koncentrációt, sőt, még boldogabbá is tehet.