Kamaszkori küzdelem – hogyan éld túl?
- Dátum: 2017.01.06., 00:01
- család, gyereknevelés, igazságérzet, kamasz, kamaszkor, őszinteség, serdülőkor, türelem
Nem könnyű átvészelni a kamaszkort – sem a szülőnek, sem a gyereknek. Viharok nélkül túlélni ezt az időszakot az esetek többségében lehetetlen. Mit tehetünk?
A család ilyenkor már hátradőlhet, világra szóló nevelési próbálkozásaik ugyanis hatástalannak tűnnek. Amit a nevelés terén elérhettünk, az a kamaszkor kezdetéig tartott, most pedig csak „szüretelünk”. Mégis mindenki megijed ilyenkor: „Miattam lett ilyen a gyerek? Mit rontottam el?” Jó, ha tisztában vagyunk az életkori sajátosságokkal, és tudjuk, hogy a gyermekünknek sem könnyű most. A gyerek személyiségétől, a neveléstől, valamint a családi körülményektől függ a nehézségek mértéke, de kevés olyan szülő van, aki nem éli meg nehezen gyermeke változásait.

Természetes, ha nehezebben viseljük gyermekünk változásait serdülőkorban
Például hogy a korábban édes, bújós kölyökből hirtelen a szobájába zárkózó, puffogó nyakikláb lesz. Hogy a barátok fontosabbak a családnál – igen, még karácsonykor is. Hogy a titkaikat esetleg nem nekünk meséli el, és hirtelen olyan nyelvezetet kezd el használni, hogy egy kódfejtő felfogadásában gondolkodunk, ha a gyerek üzenetet küld. Természetes, hogy az átlagos szülőt akkor is ki tudja hozni a sodrából egy kamaszgyerek, ha egyébként békés és nyugodt természetű. Hát még ha nem az…
Segíthet, ha olvasunk a témában, vagy előadásokat hallgatunk. Vélhetően nem újdonságokat fogunk megtudni, de megnyugtató a tudat, hogy nem csak a mi gyerkőcünk ilyen, és hogy teljesen normális, amit tapasztalunk. Az Agymanók című animációs mesefilm jól bemutatja, mi történik ilyenkor kamaszcsemeténk agyában, érdemes megnézni: mintha városok dőlnének romjaira, és épülnének újjá. Pontosan ez történik az agyi kapcsolatok, a hormonok, a személyiség kapcsán: újratervezés történik, újjá kell építenie önmagát, s mindeközben a maga számára is kezelhetetlen, hiszen még nem is ismeri ezt az új emberkét, aki születni készül, és ez az ő számára is ijesztő. Ahogy az is, hogy nem tudja kezelni a benne dúló új érzéseket, valamint hangulatváltozásokat.

A barátok fontossága elsődleges lehet a kamaszok számára
Türelemre inteni egy kamasz szüleit veszélyes, mégsincs ennél jobb tanács. Viszont mindeközben ne higgyünk az olyan riogatásoknak, miszerint 12 éves kortól 18 évig tart a kamaszkor, és hat évet kell ülnünk ezen a rázós hullámvasúton a gyerekkel. Noha az igaz, hogy a kamaszkor kezdete és vége nem meghatározható, és viszonylag nagy időintervallumon belül bármikor jelentkezhet, előre nem tudjuk kiszámítani, hogy mikor, jellemzően van egy nehezebb időszak, ami viszont átlagos esetben nem tart több éven át. Természetesen sok függ attól, hogy milyenek a családi körülmények, és mennyire volt korábban és a jelenben biztosított a serdülő számára a szeretetteljes, biztonságos családi környezet.
Fontos magunkban tudatosítani a nehéz időszakban, hogy a legtöbb, amit tehetünk, hogy szeretjük a gyermeket ilyenkor is (merjük kimondani, hogy ez nem mindig könnyű), próbáljunk szeretettel fordulni felé, amikor csak lehet- és hagyja, és várakozzunk. Mit is jelent várakozni ebben az esetben? Megvárjuk őt, amíg vissza tud térni közénk, és minden lehetséges módon tudatosítjuk neki, hogy mi ott vagyunk a számára.

Várakozó üzemmódban a kamaszkor idején...
Közben pedig faggatás helyett érdekesebb lehet a számára, ha mesélünk neki pár dolgot a mi kamaszkorunkból, a mi nehézségeinkből, méghozzá őszintén. Fontos, hogy ez ne okoskodás legyen („bezzeg a mi időnkben”…), hanem segítő kitárulkozás. Az is lehetséges, hogy erre nem szól semmit, és nem mutat különösebb érdeklődést, az információt viszont elraktározza magában.
A kamaszgyerekeknek nagyon erős az igazságérzete – legalábbis ha nem önmagukról, hanem a környezetükről van szó. Így hát felesleges náluk játszmákkal, bölcselkedő tanácsokkal próbálkozni. A nyíltság és lazaság az, amivel a legközelebb kerülhetünk hozzájuk.
Szabad-e a gyerekeknek a halálról beszélni?
A halálról beszélni soha nem könnyű, különösen akkor, ha gyerekeknek kell elmagyaráznunk, mit jelent elveszíteni valakit, akit szeretünk. Sok szülő ösztönösen óvni szeretné a gyermekét a fájdalmas témáktól, ezért inkább kerüli a beszélgetést, vagy megpróbálja szebb szavakkal körülírni a történteket. Pedig a gyerekeknek is szükségük van arra, hogy megértsék az élet természetes részét, a veszteséget és a gyászt.
Különórák és pihenés – Így marad meg a harmónia
Egyre több gyerek délutánját tölti ki a szervezett foglalkozások sora, a zsúfolt napirend azonban könnyen a pihenés rovására mehet. Cikkünk bemutatja, milyen jelek utalhatnak a túlterhelésre, és hogyan segíthetnek a szülők egyensúlyt teremteni a különórák, a szabadidő és a pihenés között.
Miért eszünk akkor is, amikor már jóllaktunk?
A túlsúly kialakulásában nemcsak az játszhat szerepet, hogy mit eszünk, hanem az is, hogy milyen gyakran és mekkora adagokat fogyasztunk. Sokszor akkor is tovább eszünk, amikor a szervezetünk már jelzi, hogy elegendő táplálékhoz jutott.
Ne csinálj meg mindent a gyerek helyett! – Az önállóságra nevelés apró lépései
Helikopterszülőnek nevezzük azokat a szülőket, akik szinte folyamatosan a gyermekük körül köröznek, mindenre figyelnek, minden problémát megoldanak helyettük, és igyekeznek elhárítani előlük még a legkisebb akadályt is. Vekerdy Tamás is gyakran beszélt arról, mennyire fontos, hogy a gyerekeknek legyen lehetőségük a saját tapasztalataikból tanulni.
Disszociáció és deperszonalizáció, amikor az ember idegenné válik önmaga számára
Az emberi psziché egyik különös jelensége, amikor valaki úgy érzi, mintha eltávolodna saját testétől, gondolataitól vagy a körülötte zajló valóságtól. Ezt az élményt a pszichológia disszociációnak nevezi, amelynek egyik sajátos formája a deperszonalizáció.