Legyen kedvünk mozogni!

Milyen edzésformát válasszunk? Tényleg nem érdemes elkezdeni futni, ha nem tudunk legalább 20 percet egyhuzamban lefutni? Hogyan határozzuk meg az ideális mozgásformát?

Gimnazista koromban sokszor hallottam a testnevelés tanáromtól: „Igazán futhatnál gyorsabban azokkal a hosszú lábakkal! Illene velük gyorsabban futnod!” Ha sétálni kezdtem, ezt kiabálta: „Ne állj meg, ne állj meg!” Zavart, ha ezeket az utasításokat hallottam, nem éreztem magam elég jónak. Rendszerint próbáltam úgy futni, ahogy nekem jól esett. Ha szükségesnek éreztem, sétálni kezdtem, és próbáltam kizárni a külső hatásokat. Levegőt venni sem tudtam úgy, ahogy elméletileg „kellett volna”: orron beszívni, szájon keresztül kifújni. Próbáltak tanítani, hogy osszam be az energiámat, az elején se kezdjek teljes erőmből futni, pedig nekem úgy esett jól. Kipróbáltam a tanárnőm által javasolt módszereket is, az eredmény az lett, hogy ugyanannyira elfáradtam a teljesítendő táv végére, mint amikor teljes erőbedobással kezdtem, de a végére nem voltam ugyanannyira elégedett a saját teljesítményemmel.

Azóta sokat olvastam és hallottam az intervallum edzésről. Tudományos kutatásokat végeztek a fentebb említett tapasztalásomra – persze nem miattam. :) Az intervallum edzés lényege, hogy a pulzusunkat minél jobban megemeljük, ezt követően pedig iktassunk be egy pihenőidőszakot, majd ezt ciklikusan ismételjük. Akkor vagyunk a leghatékonyabbak, ha az aktív időszak végén az utolsó 10-15 másodpercet „húzzuk meg” a legjobban. Például ha egy percig futunk, és egy percig sétálunk, akkor a futás utolsó 10-15 másodpercében próbáljunk meg beleadni apait-anyait. De ez az időszak lehet más is: egy perc futás, fél perc séta, vagy fordítva, fél perc futás, egy perc séta. Alakítsuk a saját igényeinknek megfelelően! A kutatások során két csoportot vizsgáltak. Az egyes csoport az elején teljes erőbedobással kezdett futni, majd az edzés vége felé, az aktív időszakokban is már csak kocogtak, illetve úgy futottak, ahogy jól esett nekik. A kettes csoport az elején lazára vette a figurát, és a végére adtak bele apait-anyait, az utolsó intervallumokban gyorsítottak a tempójukon. Az eredmények szerint az egyes csoport bizonyult hatékonyabbnak, nekik hosszú távon sokat javult a stressztűrő képességük, nőtt a szervezetük oxigenizáltsági állapota is.

A legújabb felmérések szerint egészséges, ha az edzés során szabad utat engedünk a levegő áramlásának. Nem egészséges, ha korlátok közé szorítjuk a légzésünket. Ha hagyjuk a levegőt szabadon áramolni, hatékonyabban tisztíthatjuk ki a tüdőnket. Ne zavarjon, ha lihegünk, fogjuk fel pozitívan! Szmogriadó esetén ezért nem ajánlott a szabadban sportolni.

A túlsúlyos emberek gyakran azért nem kezdenek bele a mozgásba, mert túl sokat várnak el maguktól. A sport kezdetén fáj a térdük, a derekuk, a hátuk. Ne kezdjük túl nehéz mozgásformával az edzést, és ne várjunk el sokat magunktól! Ha éppen most elmélkedünk a starton – az időjárás is sugallja, lassan jön a tavasz, így mindenki szeret fittnek és frissnek mutatkozni – menjünk el csak sétálni. Ahogy az idő telik, és egyre gyakorlottabbak leszünk, észre fogjuk venni, hogy kívánni fogjuk a keményebb edzéstípusokat is. Abban a pillanatban elkezdhetünk kocogni vagy futni, de csak addig, amíg jól esik.

Ez az edzéstípus egyébként kifejezetten előnyös az idősek számára, hiszen serkenti az agyműködést, szinten tartja a hormontermelést, így fiatalító hatással bír.

Az intervallumozási edzésforma azok számára is örömforrást jelenthet, akik egész eddigi életük során gyűlöltek sportolni. Egészséges és mindig közel van a pihenés lehetősége is. Figyeljük csak meg a kutyánkat, amikor kivisszük sétálni! Csinál-e olyat, hogy nekiiramodik, és sok-sok percen keresztül meg sem áll? Sosem! Fut egy darabig, majd csak kocog, néha meg-megáll, és kezdi elölről. Viszont végig liheg. A levegő szabadon áramlik a légútjaiban. Mozgás után pedig a kutyák is mindig mosolyognak. Vegyünk példát róluk! Így tehetjük a mozgást a boldogság egyik forrásává.

Ezek után én sem fogom magam rosszul érezni, ha futás közben sétálni kezdek, majd újult energiával folytatom. Az a fontos, hogy jól érezzük magunkat, és alakítsuk ki a számunkra legmegfelelőbb menetrendet.