Menü

Szólíts a neveden – Film a szerelem ünnepléséről

Az olasz Luca Guadagnino rendezésében, André Aciman regénye alapján James Ivory forgatókönyvéből készült Oscar,- Golden Globe- és megannyi más díjra jelölt film lehetne egy egyszerű nyári tinédzserkori szerelemről szóló alkotás is, vagy pusztán homoszexuálisokról szóló film. De annál sokkal több.

A történet 1983 nyarán játszódik, ahol a 17 éves amerikai Elio éli a kamaszok szokásos életét éli. A helyszín Észak-Olaszország vidéki kisvárosa, ahol nyaranta és ünnepekkor a zsidó, értelmiségi felvilágosult, multikulturális (amerikai, olasz, francia) család egy gyönyörű villában pihen, a régészprofesszor édesapa közben dolgozik és évente új tanítványt fogad. A jóképű tanársegéd: Oliver megérkezésével, aki egyszerre idegesítő és megnyerő Elio számára, minden megváltozik: Eleinte példaképi, testvéri, baráti, majd szexuális vonzalom alakul ki köztük, amely később viszonzott szerelemmé fejlődik. Végül kettesben töltenek pár napot közös útjuk során, melynek vége egyben Elio boldogságának végét is jelenti, hisz -a szintén zsidó- Oliver a neki rendelt utat választja és visszatér hazájába, hogy feleségül vele barátnőjét.

Elsősorban a felnőtté válásról, önmagunk kereséséről szóló igazi olasz életérzésű alkotás nem tolja arcunkba a homoszexualitást, csupán a szerelem nemtől, kortól független általános mibenlétéről, erejéről mesél a maga teljesen természetes és emberi formájában.

A szerelem bármikor, bárkivel megtörténhet és teljes nyugalommal kezeli a felmerülő problémákat, játszmákat, tabukat, fájdalmat, a csalódást, az elmúlást.

Az átélt élményeket, rövid boldogságot, pillanatokat értékeli és ezekre mutat rá: éljük meg a szerelmet, hisz ez egy ritka ajándék, amit az élettől kapunk. Legyünk elég bátrak hozzá, minden következményével együtt. Hasonlóan vélekedik erről Elio apja is, aki ha úgy tetszik maga is színt vall és követendő példaként elfogadja, magasztalja a fia által átélt örömöket és fájdalmakat.

Valószínű mindenki életében, múltjában – az enyémben is- van egy szerelem, amit eltitkolna, még maga elől is. Néha önmagunk számára is felfoghatatlan, hogy valaha megtörtént, hogy valaha ezt éreztük. Mert tabu, vagy teljesen logikátlan, feldolgozhatatlan. Pedig a szerelem ilyen: nem válogat, csak megtörténik! Hihetetlen boldog pillanatokat élhetünk meg általa, aztán hihetetlen fájdalommal jár. Később ez elmúlik, már csak az emlék marad, a megismételhetetlen élmény. Aki ezt az élményt átélheti, az nagyon szerencsés.

Ha szimpatikus a történet, akkor még a művész mozik kínálatában megtalálják, mert jelenleg is vetítik! A film idén január 18-án jelent meg.

A film előzetese elérhető itt.

/Szerző: Gősi Gabriella/

Magyar konyha újragondolva

A magyar konyha gazdag hagyományai nem zárják ki az egészségtudatos szemléletet, sőt, megfelelő átalakítással jól illeszthetők a modern életmódhoz. A kérdés nem az, hogy lemondjunk-e róla, hanem az, hogyan tudjuk okosan újragondolni ezeket a recepteket.

Új egyensúly otthon – amikor végre jutott idő egymásra

Az év nagy részében szinte észrevétlenül sodródtunk a teendők között. Munka, iskola, különórák, határidők követték egymást, és a napok gyakran úgy teltek el, hogy alig maradt valódi idő egymásra. Aztán megérkezett a húsvéti tavaszi szünet, és hirtelen történt valami: lelassult a tempó, és végre lehetőség nyílt arra, amire hónapok óta nem volt – együtt lenni.

Kutyapanzió: nyugodt megoldás, amikor kedvencünk felügyeletre szorul

A modern életvitel sokszor olyan helyzeteket teremt, amikor a gazdik átmenetileg nem tudnak gondoskodni négylábú társukról. Legyen szó nyaralásról, üzleti útról vagy váratlan elfoglaltságról, a kutyapanziók egyre népszerűbb megoldást kínálnak.

Digitális emésztés – Te figyelsz arra, hogy mit fogyaszt az agyad?

Az egy dolog, hogy odafigyelünk, vagy legalább is megpróbálunk odafigyelni arra, hogy mit eszünk, hogy ne terheljük az emésztőrendszerünket. De vajon hányan figyelünk arra, hogy mit fogad be az elménk?

Mindenkinek van szerencseszáma - a Tiéd melyik?

Van, aki a hármasra esküszik, más a hetest tartja különlegesnek, és akadnak olyanok is, akik egy születési dátumhoz vagy egy fontos életeseményhez kötik a „szerencseszámukat”. De vajon valóban mindenkinek van ilyen száma, vagy csupán az emberi elme játéka az egész?