Menü
  • Ajánló
  • A lehetetlen küldetés teljesítve

A lehetetlen küldetés teljesítve

Tom Cruise nem adja fel. Így 60 felé(!) közeledve is őrültebbnél őrültebb akciókban kergeti saját magát. Az egykori 80-as évek végi Mission Impossible tévésorozat egyre inkább fogalommá válik a vásznon is. A szofisztikált első résszel már akkor is helyet követelt kedvenc James Bondunk mellett a képzeletbeli dicsőségfalon. Az immáron hatodik darabbal, azaz Utóhatással azonban sikerült még magasabbra tenni a lécet. A vizualitás kiváló, a sztori könnyen követhető. A régi csapat is odateszi magát (Simon Pegg, Ving Rhames). A remekül felépített mozi a kissé elnyújtott játékideje ellenére is letaglózza az embert. Külön piros pont, hogy még maga Superman (Henry Cavill) is tiszteletét teszi a vásznon. A mesterségesen kiürített Párizsban zajló jelenetek épp úgy velőtrázóak, mint az India-Kína határon lévő lélegzetelállító helikopterpárharc.

A hagyományokkal ellentétben az ötödik rész rendezője tért vissza. A hangulat is jóval inkább hajaz az előzőhöz, de ezt egyáltalán nem bánjuk. A néha domináló zene meg kifejezetten kellemes. Kiemelendő az az agresszív, pozitív marketing kampány amellyel a forgatáson többször megsérülő Cruise előtt tisztelegtek. Az akciók tehát zseniálisak. Ami azonban kicsit sántít, hogy nincs igazi nagy csavar a filmben, csak kisebb meglepetések. Sokkal inkább a filmsorozat könnyen fogyasztható legjavának szánták, mint önálló, friss darabnak. Ami eközben kissé zavaros az a főcím. Gyakorlatilag elmeséli a történetet. Érthetetlen, hogy egy ilyen gyerekes hibát hogy követhettek el a készítők. Pedig itt minden más rendben van. Remélem a legutóbbi, igen lapos James Bond producerei jegyzetelnek majd a film közben.

Kijelenthető, hogy a sorozat egyik legjobb darabja kerül most a mozikba. Valahogy így kell stílusosan és lazán megmenteni a világot. Nem tudom kedvenc Kő Tominkban mennyi a kakaó még, de ha így is megy simán elnézzük még párszor az ilyen minőségű akciót.

szerző: Vass Attila Kép forrása: www.imdb.com

  • A rovat további cikkei

Vér, hit és blues

A 2025-ben bemutatott, angolul Sinners címen futó Bűnösöket lehetetlen egyetlen műfajba beszorítani. Egyszerre történelmi lenyomat, karakterközpontú dráma és vérben úszó horror, amelynek minden dobbanása a bluesból táplálkozik. Ryan Coogler alkotása felépít egy világot, amit aztán könyörtelenül darabokra szed, miközben végig ott zakatol a kérdés, hogy az összeomlás mögött fellelhető-e a megváltás ígérete.

Jelszavaink valának: hit és barátság

Andy Weir (Mentőexpedició) író új könyve nem akármilyen morális és sci-fi kérdéseket boncolgatott. A megfilmesítése nagy költségvetéssel nem is volt kérdés. Ezúttal a kihűlés szélén álló Nap miatti apokalipszist csak a karizmatikus biológus (Ryan Gosling - Drive, Kaszkadőr, Barbie) vezette kutatással kerülhetjük el, amelynek része egy űrküldetés is, ahol nem akármilyen kalandok és útitárs vár az asztronautákra. Remek sci-fit, sokszínű zenét és igazi vizuális parádét ígért az életigenlő A Hail Mary-küldetés.

Három generáció, egy közös újrakezdés

Három nő, egy család, három teljesen különböző világ. Mégis ugyanazzal a dilemmával néznek szembe: hogyan lehet tiszta lapot nyitni ott, ahol már minden fejezet lezártnak tűnik? A Szenvedélyes nők a közönség igényeire épít, miközben ügyesen érzékeli, hogy milyen konfliktusok és érzelmi helyzetek érdeklik a nézőket.

A Hét Királyság lovagja

Van az a pillanat, amikor egy filmes univerzum rájön, hogy nem kell mindig világégés ahhoz, hogy érdekes legyen. A Hét Királyság lovagja pontosan ezt csinálja – visszavesz a sárkányokból, a grandiózus hadjáratokból és inkább két vándor alakjára fókuszál. Kisebb lépték, alacsonyabb tét, de ettől még ugyanúgy Westeros.

A New York-i utca királya is képes felnőni!

Adott volt Martin Reisman, a New York-i utcák egykori feltörekvő, de fogadható utcasportjának, a pingpongnak koronázatlan királya, akinek 50-60-as évekbeli mozgalmas élete, és persze annak emlékirata ordított a megfilmesítésért. Ennek részben fikciós feldolgozása lett a Marty Supreme, ami berobbant a köztudatba. Remek kameramozgás, hihetetlenül hiteles díszletek, dübörgő 80-as évekbeli zene, a vásznon tomboló Timothée Chalamet (Dűne filmek, Wonka) jellemzi. Remek fekete komédia, vagy csak egy fanyar humorú, naturalista tesztoszteronbomba? Purgatóriumtörténet vagy az amerikai kapitalista álom asztalitenisz sportfilm fátyolban való metaforikus felnövés meséje? A trailer mindent is ígért.