A lehetetlen küldetés teljesítve
- Dátum: 2018.08.08., 08:37
- Vass Attila
- www.imdb.com
- akciófilm, film kritika, Mission Impossible, sorozat, Tom Cruise
Tom Cruise nem adja fel. Így 60 felé(!) közeledve is őrültebbnél őrültebb akciókban kergeti saját magát. Az egykori 80-as évek végi Mission Impossible tévésorozat egyre inkább fogalommá válik a vásznon is. A szofisztikált első résszel már akkor is helyet követelt kedvenc James Bondunk mellett a képzeletbeli dicsőségfalon. Az immáron hatodik darabbal, azaz Utóhatással azonban sikerült még magasabbra tenni a lécet. A vizualitás kiváló, a sztori könnyen követhető. A régi csapat is odateszi magát (Simon Pegg, Ving Rhames). A remekül felépített mozi a kissé elnyújtott játékideje ellenére is letaglózza az embert. Külön piros pont, hogy még maga Superman (Henry Cavill) is tiszteletét teszi a vásznon. A mesterségesen kiürített Párizsban zajló jelenetek épp úgy velőtrázóak, mint az India-Kína határon lévő lélegzetelállító helikopterpárharc.

A hagyományokkal ellentétben az ötödik rész rendezője tért vissza. A hangulat is jóval inkább hajaz az előzőhöz, de ezt egyáltalán nem bánjuk. A néha domináló zene meg kifejezetten kellemes. Kiemelendő az az agresszív, pozitív marketing kampány amellyel a forgatáson többször megsérülő Cruise előtt tisztelegtek. Az akciók tehát zseniálisak. Ami azonban kicsit sántít, hogy nincs igazi nagy csavar a filmben, csak kisebb meglepetések. Sokkal inkább a filmsorozat könnyen fogyasztható legjavának szánták, mint önálló, friss darabnak. Ami eközben kissé zavaros az a főcím. Gyakorlatilag elmeséli a történetet. Érthetetlen, hogy egy ilyen gyerekes hibát hogy követhettek el a készítők. Pedig itt minden más rendben van. Remélem a legutóbbi, igen lapos James Bond producerei jegyzetelnek majd a film közben.
Kijelenthető, hogy a sorozat egyik legjobb darabja kerül most a mozikba. Valahogy így kell stílusosan és lazán megmenteni a világot. Nem tudom kedvenc Kő Tominkban mennyi a kakaó még, de ha így is megy simán elnézzük még párszor az ilyen minőségű akciót.
szerző: Vass Attila Kép forrása: www.imdb.com
Egy tündérmese örök nosztalgiája
Imádtuk Julie Roberts és Richard Gere párosát a 90-es évek nagy romantikus klasszikusában, a Micsoda nőben. Aki nem akarja ismét rongyosra nézi a filmet, annak adott a Madách Színházban újraalkotott musicalváltozat. Érdekesség, hogy a zenei világért eredetileg Bryan Adams felelt. A non-replica, sajátos magyar változat jobb szöveget, kellemes hangulatot és folyamatos pörgést ígért Szirtes Tamás rendezése. Nézzük sikerült-e?
Minden családban van egy örökség
Sajnos a legkifinomultabb, nyugdíjasokat érintő átverések aranykorát éljük. Erről és egy diszfunkcionális család dinamikájáról írt egy remek forgatókönyvet Tasnádi István de hosszú, hosszú évekig nem talált finanszírozóra, így a Vígszínháznak készített színdarab lett belőle (Apa szeme fénye címmel). Azonban hála istennek a pszicho-thriller kamaradarab filmként végül alig 2 hét forgatással, rengeteg kreatív megoldással elkészült, és immáron vezeti a honi nézői listákat. Vajon Mucsi apakaraktere vagy az ezer éve együtt szereplő Molnár Áron, Lengyel Tamás fiatal páros közti összhang ennek az oka vagy a film erős, kissé tabusított témája?
A férfiak is tudnak magukon nevetni!
Az egykor Bafta (angolok Oscarja) és számos más európai filmdíjat bezsebelő, 1997-es Alul semmi brit-amerikai közismert vígjátékot is elérte a humoros emberdrámák evolúciója, színpadra álmodták. A magyarországi ősbemutatót elkövető Thália Színház még bőszen műsorra tűzi a hat sheffieldi munkanélküli pasi kálváriáját ahogy férfi sztriptízzel próbálnak egy kis pénzt szerezni és egyúttal visszaszerezni önbizalmukat. De vajon a remek alapanyag, a vicces jelenetek, Szabó Győzővel a címszerepben élvezhető-e a mai kor színpadán?
A tomboló csend anatómiája
Csehov Sirálya igazi klasszikus. Régóta finomra hangolja lelkünk az orosz vidék és az egyetemes hétköznapjaink dilemmáira. A roppant tehetséges grúz rendező, David Doiasvili által levezényelt feldolgozása a Vígszínházban emberpróbáló, 16-os karikás, majd három és fél órája hatalmas energiákat mozgat meg, miközben tradicionálisabb vonalvezetőségűnek definiálja magát. Nézzük, mennyire sikerült.
Igazából színdarab
A robotika és a mesterséges intelligencia emberi érzelmi kalandokba keverése hálás téma volt már a 90-es évek végén is. A brit Sir Alan Ayckbourn világsikerű színdarabjának tavaly téli, Pesti Színházbeli magyar bemutatója nem kerülte el a honi műértő színházszeretőket. Az Igazából komédiában egy robot színész pergő öntudatra ébredését követhetjük végig remek karakterekkel, kiváló helyzetkomikai és improvizációs csomagolásban. Igazi csemege, rengeteg ötletes ruhával és díszlettel. A szerelem vajon felülírja a kibervilág törvényeit is?