Flandria ékkövei

Az uniós hírekből ránk ömlő Brüsszel kultusz eléggé csalóka. A Tiszántúl nagyságú ország fővárosa sok nyelvi, kulturális furcsaságot rejt magában holland felirataival, arab szigeteivel és belvárosi francia dominanciájával. Ellenben északi, flamand része, Európa egyik legszebb építészeti csodáit kínálja. Itt minden a cukrozott fánkról, a sörökről és a lágyabb holland dialektusról szól. A klassz parti helyek és a történelem csodáit leginkább a középkori Bruggében (franciául és angolul Bruges) és a pezsgő Gentbe fedeztem fel. Ebben nagy könnyebbség, hogy Brüsszel könnyen elérhető, onnantól pedig már szinte filléresek a vonatjegyek Flandriába.

Vissza a középkorba : Brugge

A mára klasszikus Erőszakik film felütésével megérkeztem « in fucking Bruges»-be. A hatás nem maradt el, A tiszta közterek, a belvárosba vezető kis utcák a nullára redukálták nyugtató szedési hajlandóságunkat. A hostelekben még angolul és franciául is mosolyogtak rám. A helyiek megbecsülik a turistákat, zavarba ejtően kedvesek. A városból kitiltott autók tovább növelték a komfortérzetemet. Emellett Brugge belső része teljesen megőrizte középkori jellegét. A világörökség részeként élő történelemkönyv. Egyszerre megnyugtató és izgalmasan elringató. Nagy orgia élmények helyett múzeumtúrára adtam a fejem. A főtéri forralt borom után a harangtorony következett. A kilátás több mint megindító. Hála isten épp akkor harangoztak, így egy kellemes halláskárosodás zökkentett vissza a valóságba.

Ahol a mesék születnek

A templomok szemkápráztató szimbiózisánál csak a kis hangulatos csatornák hada a szebb. A Szent Anna negyedben még a helyi művészek Mekkájába is megmerítkezhettem. Itt előtört belőlem a bölcsész ösztön és bevállaltam egy Kant múzeumot is. Ekkor derült ki, hogy ez a csipke hollandul. Hát ennyit áldoztam a metrószexualitás helyi oltárán. A Bruggebeli séta azonban örök emlék marad. A hely varázsa, nyugalma földöntúli. Az este is finoman simul a városra. Szinte megfogható a Csend. Minden gond mulandóvá válik, az idő megszűnik létezni. Lassan, angyali nyugalommal hazabandukoltam. A szálláson kapcsoltam, hogy még tíz óra sincs. A nagy bulikat másnap Gentben kellett bepótolnom.

A csiszolatlan gyémánt

A Németalföld egykori kincses szigete, Gent egyszerre romantikus folyórészek és toronyhegyek együttese. A vár és a robusztus középületek maradtak néma tanúi az egykori kereskedelmi központ közismert gazdagságának. Ha eltekintünk attól, hogy az óvárosban senki nem beszél franciául és angolul is csak alig, könnyen boldogulhattunk. A hosteleket már helyes kis utcák vadregényes során keresztül elérhetjük. Rögtönzött lakótársi gyűlésem után új brazil haverommal elkezdtem sörtúrámat. A Graslei híd és a folyóparti meseszép épületei önmagukban is üdítőek. A nyugati sör árak sem tudják az ember kedvét venni, mivel a legtöbb szórakozóhely igényes és odafigyel arra, hogy minden korosztályt kiszolgáljon. Ezt huszonöt és a halál közt már nagyon tudtam értékelni. A negyedmilliós város pezsgését filmfesztiválja és egyetemi negyede csak tovább növeli. A szép, kis lagúnák pedig kellemesen elringatják az embert. Külön öröm, hogy lazák a helyiek is. Még a mekiben « I don' t like my job. » feliratú pólóban ( !) mosolygó diáklány sem ideges. Gentben minden a helyén van és meseszép. A kedves csapos lányokról már nem is beszélve. Aki nem hiszi, járjon utána.