A bezártság pozitív aspektusai

Akár hosszabb távon is tartósan változhat meg az emberiség élete a koronavírus megjelenésének következtében. Elsőre a legtöbben nagyon nehezen éljük meg, hogy teljesen átalakult az életünk, fizikailag jóval kevesebbet érintkezünk embertársainkkal, és az emberek jó része otthonról dolgozik.

Megváltoznak az emberek szokásai, egy másik világba érkezhetünk

A járvány miatt jóval kevesebbet érintkeznek egymással fizikailag az emberek, illetve hirtelen megszaporodott az otthoni munkavégzés is a lakosság körében. A dolog érdekessége az, hogy minél hosszabb ideig tart ez a jelenlegi helyzet, annál jobban hozzászoknak az emberek az új megváltozott életvitelükhöz, és akár a járvány lecsengése után is megmaradhatnak a most életben levő új szokások.

Az emberek jóval kevesebbet utazhatnak a jövőben, ugyanis most kénytelenek helyi ételeket fogyasztani, visszafogottabb életet élni, mellyel kevesebb hulladék keletkezik, melyek hosszabb távon is akár mérsékelhetik a keresletet. A szakemberek szerint május beköszöntével, amikor a szén-dioxid-kibocsátás általában tetőzik, előfordulhat, hogy a több mint egy évtizeddel ezelőtti pénzügyi válság óta tapasztalt legalacsonyabb szén-dioxid-szintet fogják mérni. A kutatók ugyanakkor megjegyezték, arra is vannak figyelmeztető jelek, hogy a járvány elültével drasztikusan megemelkedhet bizonyos káros anyagok szintje.

Példátlan összefogás

Egy másik pozitív a koronavírusban, az a példátlan összefogás, amit nem csak kisebb közösségekben, de világszinten is tapasztalhatunk. A közösségi médiát is ellepték a jólelkű felajánlások, a lépcsőházak tele vannak cetlikkel: ha kell segítség, hívd ezt a számot. A nagyvállalatok is beszálltak szép sorjában a koronavírus elelni küzdelembe. Szinte mindenki kézfertőtlenítőt, lélegeztetőgépet, maszkot, vagy egyéb szükséges eszközt gyárt.

Megtanulunk örülni apró dolgoknak is

De azt hiszem a legnagyobb pozitív hatás, amit a vírus okozott, hogy megtanulunk örülni az apró boldogságok okozóinak is. Egy randi a partnereddel, egy nagy séta a szabadban, egy közös kávézás, reggeli csacsogás a kollégákkal, közös ebéd, vagy egy mosoly a metrón? Ugye te is rájöttél már, hogy milyen sokat jelentenek ezek az eddig teljesen természetesnek tűnő dolgok? Reméljük, ha vége lesz ennek az egésznek, akkor sem felejtsük el ezeket értékelni.

Milyen jótékony hatásai lehetnek a jövőben a jelenlegi intenzív távoktatásnak?

Korai lenne még ez ügyben jósolni. A távoktatás kétélű fegyver: egyfelől bővíti a módszertani kultúrát, és kötetlenebb hozzáférést tesz lehetővé a felsőoktatáshoz. Másfelől azonban rámutat arra, hogy az egyetemi erőforrásokat - úgy a személyi, mint az ingatlan- és az IT-infrastruktúrát - eddig mennyire gazdaságtalanul használták ki az intézmények, s ez olyan változásokat indíthat el, amelyek a felsőoktatás egyes szereplői számára előbb-utóbb kellemetlen következményekkel járhatnak. Viszont reménykedésre adhat okot, hogy a tanári szerepet sok jövőkutató azon foglalkozások közé sorolja, amelyeket a mesterséges intelligencia a legutolsók között lesz csak képes helyettesíteni.

A digitális oktatási formák bő két évtizede vannak velünk, miközben az agyunk egy több tízezer esztendős kommunikációs forma, a személyköziség észjárása szerint fejlődött és működik. Legyenek bármilyen gyorsak is a mostani változások, az agyfejlődésünk nem képes néhány hét alatt ilyen éles kanyart venni. Ezért aztán sejthető, hogy amikor visszatérünk majd a normális kerékvágásba, akkor – talán csökkenő arányban és súllyal, de – újra meg fog jelenni a személyes tanítás és tanulás is a felsőoktatásban. A kapcsolataink az új eszközeinkkel tehát nem vesznek el, csak némiképp átalakulnak.

A példáim sorában végül a minőségi idő kihasználása áll: a vírushelyzet megadta nekünk a befelé fordulás ajándékát, az önképzés lehetőségét, a közvetlen családtagokkal együtt töltendő időt és az egymásra figyelés fokozott igényét. Bűn lenne nem kihasználni, s ezzel fricskát mutatni a kényszerű karanténnak.

Szerző: Udvari Fanni