Menü

Mi történt a szomszédi viszonnyal?

A szomszédi kapcsolatok abbamaradásának legfőbb oka az, hogy a modern világban az emberek a mobiltelefonnak, az internet kapcsolatoknak köszönhetően kényelmesebben elégíthetik ki kommunikációs igényeiket, tehát a jószomszédi viszony fenntartására nincs szükségük. Valamint a régebbi emberek bizonyos értelemben sokkal kevésbé voltak szűk látókörűek, mint manapság a szomszédi kapcsolatok terén vagyunk. A bizalmatlanság, az elutasítástól való félelem és a szükségtelenség ma már kevésbé sarkallja az embereket arra, hogy egyáltalán beszéljenek vagy legalább köszönjenek a szomszédoknak.

Bizonytalanok vagyunk afelől, hogy mit várhatunk a másiktól, ráadásul a városokban élők kényszerű közösségében igyekeznek embertársaiktól minél nagyobb fizikai és érzelmi távolságot tartani. A panellakásokban élő tömegeknek már nincs igénye és sokszor lehetősége sem arra, hogy beszélgessen a szomszédokkal. Köszönnek, ha valami fontosabb esemény lesz, mint például felújítás, buli és zene éjszaka, akkor jó esetben egyeztetnek egy fél percben egymással a felek, de több nem igazán történik.

Ha valaki kertes házban lakik ott a mindennapok több kommunikációt hozhatnak elő. Személyes példa volt, hogy egyeztetni kell a szomszéddal, ha felújítjuk a kerítést és esetleg át kell menni hozzájuk. Valamint ez fordítva is igaz, tehát a mi szomszédunk is elnézést kért mikor a kerítésben lévő fáknak áthullott a lombja hozzánk, de ebből sem volt komoly probléma. Egyszóval a feleknek tekintettel kell lenni a másikra, az alapvető és egymást érintő eseményekről egyeztetnek. Többségében azonban sem pozitív sem pedig negatív benyomást nem akarunk tenni a másik félre, tehát marad a semleges viszony fenntartása.

Milyen volt és mi várható?

A régi szomszédságok csere és nem üzleti alapon működtek, viszontszolgálat(ok)ra épültek, mégpedig a másik, mások szükségleteinek ismeretében. Tehát régebben a szomszédok jobban és szívesebben vittek egymásnak mondjuk süteményt, esetleg a felek meg is látogatták egymást és beszélgettek, a szomszéd gyerekek szívesebben játszottak egymással. Valamint sokszor ismerték is egymást és lehetett a szomszédtól segítséget kérni azzal kapcsolatban amihez értett.

Ma már az érzelmi tartalékainkat, figyelmünket a hozzátartozóinkra, a barátainkra fordítjuk, és a legtöbb olyan társadalmi szereptől tartózkodunk, amiben idegen ráadásul hozzánk közel lévő emberekkel kell találkozni. A most zajló társadalmi folyamatok – növekvő élettartam, az otthoni munkavégzés, vagy éppen a munkanélkülivé válás, a szociális ellátórendszerek működésének korlátai stb. – nem az elidegenedést, hanem az emberek új térbeli kapcsolati szükségleteit erősítik fel. Ez azért is fontos felismerés, mert például nálunk, de más országokban is az állam egyre nagyobb léptekkel hátrál ki a társadalmi gondoskodás területéről, ami az anyagilag, egészségileg vagy életkorilag kiszolgáltatott rétegek esetében életminőség-romlással, elmagányosodással járhat.

Mindebből az következik, hogy az emberek formális csatornákon keresztül kezdenek el ismerkedni és egyre inkább ezekhez ragaszkodnak. Tehát olyan emberekkel ismerkedünk, akikkel egy iskolába járunk, ugyanott dolgozunk vagy esetleg valamely más helyen vagyunk sokat együtt, de a lényeg, hogy egymás mindennapjainak részét képezzük. Másrészt mindezt a modern kori állam valamilyen formális úton hitelesíti és erősíti is. Emiatt a szomszédi viszony egyre inkább a formalitás, az alapvetően semleges, de “jó szomszédi kapcsolatok” fenntartására szűkül, mert manapság nagy általánosságban még kevésbé keressük a problémákat, mint korábban. Azonban a szomszédok helyett ott lesznek a barátaink, ismerőseink, akikkel az egyre fejlettebb internet hálózatnak és közösségi oldalaknak köszönhetően folyamatosan tarthatjuk a kapcsolatot, ami később megint problémákat okozhat.

Nehéz azt mondani, hogy a szomszédi viszonyok (be)szűkülése rossz lenne, mert ez egy társadalmi folyamat, amelynek megvannak az előnyei és hátrányai is. Lehet, hogy a jövőben néhány helyen mondjuk erősebbek lesznek a szomszédi kapcsolatok, de nagy általánosságban maradnak az alapvetően semleges, de jó szomszédi kapcsolatok, magamon is ezt érzem.

Téli madáretetés szabályai – így segíthetünk a madaraknak biztonságosan

A tél beköszöntével a természet megváltozik, az élelemforrások pedig egyre szűkösebbé válnak a madarak számára. Ilyenkor sokan szeretnénk segíteni a kertünk, erkélyünk környékén élő kis szárnyasokat, de fontos tudni: a madáretetés felelősséggel jár.

A csend, amely összeköt – Mindenszentek és Halottak napja

Ahogy az ősz lassan átszínezi a tájat, és a hűvös levegőben megjelenik a füst és a gyertyák illata, elérkezik az évnek az az időszaka, amikor megállunk egy pillanatra. November elején nem a rohanásé, nem a zajé a főszerep. A temetők fényei, a mécsesek pislákolása, a virágok halk üzenete mind-mind arról mesél, hogy az emlékezésben ott van az élet legmélyebb szeretete.

Utazás önmagunkhoz - A pszichodrámáról

Nemrég belevágtam egy nagy utazásba önmagamhoz. Ez nem volt más, mint egy másfél éves pszichodráma tanfolyam, ahol remek társasággal igazán mély pillanatokat élhettünk át. Egyértelműen jó téma ez egy interjúra. A pszichodráma alapvetően nem más, mint egy személyiségfejlesztő-, önismereti- (csoport)módszer, mely a cselekvésen, a cselekvés átélésén, a cselekvés közben érzett érzelmek tudatosításán, a belátáson alapul. Az egyik volt segítőmmel, Schneider Zsófiával beszélgettem egy jót erről a kaland lehetőségről.

A rágógumizás titkai: stresszoldás vagy csak rossz szokás?

A rágógumizás napjaink mindennapjainak szerves része, és sokan úgy vélik, hogy nemcsak az éhség csillapítására szolgál, hanem a stressz csökkentésében is hatékony lehet. De vajon tényleg olyan jótékony hatású a rágózás, mint ahogy a közvélekedés tartja?

A természet takarója

Ahogy beköszönt az ősz, a természet lassan álomba merül: a fák levelei megsárgulnak, lehullanak, és vastag avarszőnyeggel borítják a földet. Sokan ilyenkor lapátot ragadnak, hogy eltüntessék a „rendetlenséget”, pedig az avar nem szemét, hanem a természet egyik legfontosabb alkotóeleme. Életet, tápanyagot és védelmet nyújt – nemcsak a talajnak, hanem számos élőlénynek is.